Kanadai nemzeti parkok 3/3
– tavak, tavak és tavak
Az előző rész itt olvasható
Történt: 2025. szeptember
Finnországról úgy tartják, hogy „az ezer tó országa”. Szerintem ilyen alapon Kanada pedig az egymillió tó országa. Amikor eldöntöttem, hogy a tavakról írok egy külön cikket, eredetileg három tóról akartam csak írni. De a képek válogatása során végül sajnáltam volna, ha kihagyok néhány gyönyörűt, így tízről fog szólni ez az írás. És ez persze nem az összes, amit láttunk.
Tavak Banff mellett
Az első(ke)t csak útbaejtettük, ez(ek) a Vermilion-tavak. Nem is annyira maga a tó, ami megfogott, hanem a mellette tornyosuló hegy.
Ez a majd’ háromezer méteres szabdalt hegycsúcs közvetlenül Banff városa mellett található. Nem is egyetlen csúcsból álló hegység, hanem két további csúcs is fellelhető a 12 kilométeres hegyláncon elhúzódva (Forrás)
Szintén még Banff előtt fekszik a kifli alakú Minnewanka-tó.
Ez egy gleccsertó, amely 21 km hosszú és 142 m mély, ezzel a második leghosszabb tó a kanadai Sziklás-hegység hegyi parkjaiban (a nyugati végén található erőmű gátjának eredményeként). (Forrás)
A Louise-tó
Banfftól északra, 50 illetve 70 kilométerre található meg a turisták által leginkább látogatott két tó, a Lake Louise és a Moraine Lake.
A tó körül több kisebb-nagyobb túraútvonal található, mi a tóparton végigvezető ösvényt választottuk.
„A Louise-tó jól ismert és látogatott volt az őslakosok körében, mielőtt a kanadai csendes-óceáni vasút felmérő csapatai megérkeztek az 1880-as években. … Az őslakosok Ho-run-num-nay-nak nevezték (Kis halak tava). …”
„… Thomas Edmonds Wilson volt az első nem őslakos személy, aki ellátogatott a tóhoz. Wilson a tavat ‘Smaragd-tónak’ nevezte el, és fejlesztési lehetőségként reklámozta, bár a tavat később Louise-tóra nevezték át. … „
„… A tó a nevét Louise Caroline Alberta hercegnőről (1848–1939) kapta, aki Viktória királynő negyedik lánya és Lorne márki felesége volt, aki 1878 és 1883 között Kanada főkormányzója volt. „ (Forrás)
A tavat szerintem a Banff Nemzeti Park több mint évi négymillió (!!!) látogatója közül legalább minden második felkeresi, de ez inkább csak annyit jelent, hogy leül gyönyörködni a partra a tó völgyének torkolatába, ide:
A Moraine-tó
Az előzővel párban, egy napon kerestük fel a Moraine Lake nevű gleccsertavat is. Bár a túraszervezők ajánlatai közül is sok olyan található, amely mindkettőt magába foglalja egy túranap során, engem meglepett, hogy (talán csak aznapi szerencsénkre) itt jóval kevesebb látogatóval találkoztunk.
Szerintem pedig ez egy sokkal festőibb táj.
„A tó, amelyet szinte teljes egészében hóolvadék és gleccserek táplálnak, csak június végéig éri el a csúcsát. Amikor megtelik, jellegzetes azúrkék árnyalatot tükröz vissza. …”
„… Az egyedi szín annak köszönhető, hogy a napfény spektrumának kék vége a tóban folyamatosan lerakódott kőzetüledéken megtörik. A tavat teljes egészében a természet hozta létre, és az ember semmilyen módon nem változtatta meg, nem épített gátat, nem csapolta le, kivéve a látogatói szolgáltatásokat, amelyeket a Nemzeti Park szigorúan ellenőriz.
A tó vize, más gleccsertóhoz hasonlóan, megfelelő kezelés (szűrés és forralás) nélkül nem iható. Ez azért van, mert a víz iszapot és baktériumokat tartalmaz, ikonikus halványkék megjelenése ellenére.” (Forrás)
Természetesen itt is gyalogoltunk egy kicsit a tó körül, …
… és borzasztóan élveztük, ahogyan a hegycsúcsok (Valley of the Ten Peaks) a vízben tükröződtek.
Visszatérve pedig a völgy bejáratához, mi is felbaktattunk …
… a tó végénél kialakult Kőrakásnak (Rockpile) nevezett dombra, ahonnan megtekinthető az ún. „húsz dolláros kilátás (Twenty Dollar View)”. Ugyanis a Moraine-tó az 1969-es és 1979-es kanadai húszdolláros bankjegy hátoldalán is szerepelt.
A Kőrakásról nem csupán a tó irányába érdemes nézni, …
… hanem megfordulva a völgy irányába is. Ezt a körpanorámát fotón keresztül nem lehet itt megmutatni, de a videóból kitűnően látható:
Egy-egy kép három tóról
Többször is említettem már, hogy összesen 8 napot töltöttünk el a Kanadai Sziklás-hegység nemzeti parkjaiban, keresztül-kasul járva azokat. Az út során meg-megálltunk minden érdekesnek ígérkező helyen.
Így jutottunk el a Peyto Lake kilátójába is.
A tó a nevét egy Bill Peyto nevű hegyi vezetőről kapta, aki angol-kanadai úttörő, hegyi vezető és a Banff Nemzeti Park korai parkőrje volt.
„Nyáron jelentős mennyiségű gleccserből származó kőzetliszt áramlik a tóba egy közeli gleccserből, és ezek a lebegő kőzetrészecskék adják a tó élénk, türkiz színét.” (Forrás)
Úton a Jasper Nemzeti Park legszebb tava felé (mindjárt következik!) két másikat is útba ejtettünk. A fenti kép a „körülbelül 7 km hosszú és viszonylag sekély Medicine-tó mellett készült. A tó a Maligne-völgy vízgyűjtő területének része, amelyet főként gleccserek táplálnak.” (Forrás)
A tó nevének eredetére nem találtam információt, így megkérdeztem a ChatGPT-t: A tó „neve az őslakos krí (Cree) és sztóni (Stoney) indiánok hagyományaiból ered. A ‘medicine’ szó az őslakos kultúrákban nem konkrét gyógyszert jelentett, hanem valamilyen természetfeletti, szent vagy titokzatos erőt.
A tavat ugyanis különlegesnek tartották, mert időszakosan eltűnik és újra megjelenik: nyáron feltelik, télen pedig szinte teljesen kiürül, mintha ‘eltűnne a föld alatt’. Az őslakosok ezt a viselkedést szellem- vagy ‘medicine’ erő megnyilvánulásának tartották.
A jelenség oka, amit a nyugati tudomány később megmagyarázott, hogy a tó egy természetes földalatti vízelvezető rendszer része — a Maligne folyó vize a tó fenekén lévő barlangokon és repedéseken keresztül szivárog el, majd több kilométerrel lejjebb, a Maligne Canyon-nál bukkan újra a felszínre.”
Ez pedig a Lorraine Lake, egy pici tavacska, ahova épp csak bekukkantottunk és leültünk 10 percre megpihenni a partjára.
A Maligne-tó
Majd átmentünk az onnan alig néhány száz méterre található Maligne Lake-hez, amely egy „körülbelül 22,5 km hosszú, és legmélyebb pontján, a tó déli végén 97 m, átlagosan 35 m mély tó, … 1670 m tengerszint feletti magasságban. …
A Charlton-Unwin, a Maligne és a Coronet gleccserek láthatók a tóból, amely önfenntartó szivárványos pisztráng és pataki pisztráng populációval büszkélkedhet. A Maligne-tó, akárcsak a Maligne folyó, a Maligne-hegy és a Maligne-hágó, a francia ‘rosszindulatú’ vagy ‘gonosz’ szóból kapta a nevét.” (Forrás)
Az időjárás nem volt velünk rosszindulatú, szikrázott a nap. Így beneveztünk egy háromórás hajótúrára a tavon.
A kellemes napsütésben folytatott hajókázás során …
… megkérdeztem a túravezetőnket, vajon mi a helyzet télen? Befagy-e a tó, vagy akkor is lehet hajózni a tavon?
Nem – volt a válasz -, ősszel leállítják a hajójáratokat. Viszont elkezd befagyni a tó, és több méter vastag jégpáncél keletkezik rajta, …
A Szellem-sziget
Közben elérkeztünk a tó nagyjából feléhez, ahol kikötöttünk egy öbölben és ki is szállhattunk körülnézni.
Innen látható ugyanis az ún. Spirit Island (Szellem-sziget), amelyet a látogatók csak a tó partjáról nézhetnek meg, nem sétálhatnak át oda.
A név eredtéről ugyan a túravezetőnk is mesélt, de pontosan nem tudnám idézni, ezért ismét ChatGPT barátomat kérdeztem meg erről: A sziget „neve az őslakos népek hiedelmeiből ered, … a leggyakrabban elfogadott magyarázat a következő:
A Stoney (Assiniboine) nép hagyományaiban a sziget szent helynek számított. Úgy tartották, hogy a szellemek, különösen az ősök lelkei, a szigeten időznek vagy ott találkoznak. A sziget tehát spirituális, szimbolikus jelentéssel bír.
A Spirit Island az 1950-es években vált világszerte híressé, amikor a Kodak egyik ikonikus fotója révén a kanadai vadon egyik legismertebb szimbóluma lett.”
Természetesen én is készítettem egy képet erről a szigetről, és én úgy érzem, az enyém jobb lett 🤣🤣🤣:
Sajnos a hajó innen visszafordult, pedig a tó másik fele is nagyon szép. Azt is be lehet járni virtuálisan a Google Maps Street View funkciójával.
Ilyen volt a hajókázás:
Még négy fotó – két tóról
Jasper városa (amiről a következő cikk fog szólni) mellett is van jónéhány tó, egyik szebb hely, mint a másik.
Az egyik ezek közül a Pyramid Lake, amely egy vese alakú kis tó a Piramis-hegy (2.766 m) lábánál.
A tó partján piknikezőhelyek és csónakrámpa találhatók. Ez utóbbinak láttuk egy a kanadaiakra jellemző használatát.
A belföldi turizmus nagyon kiterjedt Kanadában. Hihetetlen mennyiségű ún. „motorhome”-ot (lakóautót) lehet mindenfelé látni vagy utánfutóként maguk után húzott lakókocsival túrázókat. Mindkettőn szinte elengedhetetlen kellék két bicikli és/vagy két kajak.
Amikor ennek a tónak a partjára értünk, egy kb. 50-60 év közötti házaspár szállt ki épp az alább látható két kajakból, majd pillanatok alatt felcsapták azokat az autójuk tetejére és utaztak tovább.
A tó melletti kis parkolóból egy kis fa hídon át lehet kelni a Piramis-szigetre, ahol padok, piknikasztalok is találhatók.
Az alábbi utolsó kép pedig a Jasper National Parkkal határos, helyi védettségű William A. Switzer Provincial Park egyik tavánál, a Graveyard Lake mellett készült.