Trujillo – a szabadság városa (5/5)
– élménymorzsák, amelyekről még nem esett szó
az előző rész itt olvasható
Történt: 2023. december
Az ötnapos kirándulásunk Trujilloban nem csak az eddig már leírt nagyobb témákról szólt. Most a sok kisebb, de említésre méltó morzsát söpörtem össze.
Eredetileg úgy terveztem, olyan helyen töltjük majd az évvégi ünnepek körüli napokat, amely lehetőséget ad a tengerpart élvezetére is. Trujillot végül nem ezért választottuk célpontnak, bár a város a tengerparton fekszik. A parton, a várossal szinte egybeépülve van is egy halászfalu, Huanchaco.
Sajnos hiába van ez a partszakasz még közelebb az Egyenlítőhöz, mint Lima, és ezért az ember úgy gondolná, bizonyára finom meleg a tenger vize, ez sajnos nem igaz. Itt is érvényesül ugyanis Dél-Amerika nyugati partjának chilei és perui részén végighúzódó Humboldt-áramlat, amely hideg vizet eredményez, így Huanchaco sem egy Paradicsom a fürdőzők számára, viszont a szörfözők számára igen! Kiváló hullámokat találnak itt ennek a sportnak a kedvelői, pánamerikai versenyeket is szoktak itt tartani.
Az itteni halászok jellegzetes csónakja még mindig a mocsika kultúrából (i.e. 200-800) származó ún. „tortora ló” (egy szalmából készített, speciálisan kötözött hajócska), amelyet formája miatt akár épp karácsonyfának is fel lehet díszíteni a móló mellett, …
… de ha van vállalkozó kedvű érdeklődő, egy halász akár egy próbakörre is elvisz vele.
Ottjártunkkor szörfözők versenyét nem láttuk, de a hullámlovaglást próbálgatókat azért bőven.
A napernyők hívogatóak voltak, de fürdőzőket nem igazán vonzottak, …
… hacsak a helyi, kagylókat kereső vagy a sekély vízben halászó lakosokat ide nem számítjuk.
Ezeket a „meglepő” szobrokat a Huaca de la Luna meglátogatása után mutatták meg nekünk. A szobrok a moche kultúrából származó számtalan erotikus szobor közül néhány másolata, amelyeket egy karácsonyi vásár bódéi , egyúttal egy gyerekjátszótér (!!!) mellé állítottak fel.
A város polgármestere ugyan semmi kivetni valót nem talált ezekben (történelmi művek másolatai, az eredetieket a Museo Larco őrzi, ld. ebben a cikkben), de a meglehetősen konzervatív perui társadalomban nagy botrány lett belőle (még az angol gazdasági hetilapban, az Economistban is cikk született róla). Olyannyira, hogy törvényjavaslat készül a perui parlamentben ilyen tárgyú szobrok nyilvános felállíthatóságának korlátozásáról. Arról nem tudok, kezdeményezte-e valaki a lefóliázásukat. 🤣🤣🤣
Ez az úriember már egy másik attrakció egyik szereplője. Az pedig egy lovasbemutató volt, amely minden bizonnyal az egykori spanyol hagyományokon alapul.
A fontos ebben az, hogy a lovakat úgy trenírozzák, hogy a lépéseik során a lovas szinte egyáltalán nem „hullámzik” a lovon, hanem szinte rázkódásmentesen egy helyben ül.
A Pisco-teszt lovasa
A teszt segítője egy híres Pisco-fajtát tartalmazó üveggel a kezében.
Ezt még egy ún. Pisco-teszttel is bemutatták. A Pisco a híres szölő-pálinka, amelyet egy pohárba töltve a lovas körbevitt ügetve anélkül, hogy az kiloccsant volna.
De ezt fotókon nyilván nem lehet érzékeltetni, ezért következzen inkább egy rövid videó-összeállítás a műsorból, amelyben látható a talán leghíresebb perui néptánc, a marinera bemutatója is lovak nélkül illetve lóval.
Trujilloban vannak a régészeti lelőhelyeken kívül is múzeumok, de ezek közül mi csak egyben jártunk, a Játékmúzeumban.
Itt több termen keresztül rengeteg régi játékot, főleg mindenféle babákat, babaházakat állítottak ki, …
… de természetesen a fiúknak modellvasutakban, …
… a lányoknak meg játékvarrógépek nagy választékában is lehetett gyönyörködni.
Trujilloban kiáltották ki Peru függetlenségét épp december 29-én, amelynek évfordulóján a főtéren hatalmas csinnadrattát rendeztek.
Ez az egyébként is karácsonyi díszekben pompázó, …
… esti kivilágításban még szürreálisabb élmény volt.
A Szűz Mária-székesegyház esti fényben
A Főtéren a Polgármesteri Hivatal előtt egy hatalmas színpadot is felállítottak, amelyen éjszakába nyúló koncertet is tartottak.
A hullámzó embertömeg természetesen számtalan utcai árust vonzott ide, akik a legkülönfélébb édességeket kínálták, …
Churros-árus (liszt alapú, forró olajban kisütött tészta, karamellizált tejkrémmel töltve)
… de akik valami komolyabbra vágytak, azok is találhattak maguknak street-food-ot.
A hangulatot azért mégiscsak inkább egy kis videó mutatja be a legjobban:
Két nappal később a városban a dekorációk hirtelen megváltoztak, hiszen következett a szilveszteri készülődés. Hirtelen minden sárgába öltözött, mert itt a sárga szín a szerencse, a boldogság szinonímája.
Az utcai árusok létszáma (ha lehet ezt még fokozni, szerintem) megduplázódott. Mindenhol sárga sziveszteri kellékekeket árultak, kezdve …
… a nőknek és a férfiaknak egyaránt „kötelező viselettel”, a „sárganemű”-vel.
De bármi más, amit aznap fel lehet venni, az is hozzáférhető volt sárga, ünnepi verzióban.
Volt, aki az eladó kiskutyáit árulta sárga szalaggal a nyakukban, de a virágárus is figyelt arra, hogy legyen a kínálatában sárga virág.
Fotó: Bács Edit
A cukrászdákban pedig megjelentek a sárga sütemények.
Estére azután a főtéren a hangulat a tetőfokára hágott:
Éjféltől pedig mindenki igyekezett részt venni az össznépi durrogtatásban:
Aki a csendesebb verzióból akarta kivenni a részét, az lampiont eresztett a levegőbe:
A teret pedig ellepték a mindenféle kivilágított elektromos gyerekjátékok a csemeték és szüleik hatalmas örömére.
