Történt: 2023. december
Végre a városról is (nem csak a címben) lesz szó ebben a minisorozatban. Trujillo a negyedik legnagyobb város Peruban, lakosainak száma már meghaladta az egymillió főt.
A várost „1534-ben, néhány évvel azután, hogy a spanyolok megérkeztek Peruba, Diego de Almagro alapította meg. A sakktáblaszerű utcahálózatot eredményező telekfelosztást Martín de Estete tervezte meg. A 19. században itt kiáltották ki először a függetlenséget, ennek köszönhetően 1825-ben a megyét, amelyhez tartozik, La Libertad, azaz ‘a szabadság’ névre keresztelték át.” (Wikipedia magyar nyelvű cikke )
„Az ország egyik első városa volt, ahol valaha önálló bíróság működött. A város két alkalommal, 1823-ban és 1824-ben Simón Bolívar rendelete alapján a kormány ideiglenes székhelyeként működött. 1932-ben az északi fővárost körülvevő birtokok kedvezőtlen helyzetének eredményeként a Trujillo-forradalom középpontjában állt.” (Wikipedia spanyol nyelvű cikke)
Trujillo főtere, a Plaza de Armas …
… ahol az önkormányzat épülete is található, karácsonyi díszben.
Amikor az utazást terveztük, egy ismerősünktől, aki járt itt néhány nap erejéig, azt hallottuk, hogy a főtér nagyon szép, de azon kívül nem sok látnivaló van errefelé, persze a régészeti emlékeken túl. Nos mi azért bejártuk alaposan a városmagot és remélem az alábbi képek elég meggyőzőek, hogy sok mindent lehet itt látni.
Néhány nappal karácsony után érkeztünk, így még mindenfelé láthatók voltak a karácsonyi díszítések.
Az egyik sétálóutca látképe, …
… és annak egyik sarokháza
Ebben az országban nagyon jellemző a városképekre, hogy legfeljebb egy-két emeletes épületekkel találkozhatunk, de nagyon sok a földszintes is, erről majd egy kicsit később.
Egy utca a sok közül
A Főtér egyik saroképülete
Az is latinamerikai jellegzetesség, hogy a homlokzatokat erős színekre festik, a díszeket fehérrel kiemelve.
A színek pedig egymás mellett váltakozva, de szinte mind piros-kék-sárga. Most egy pár képből álló fotógaléria következik, egy gyűjtés a szebb homlokzatokból.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Sajnos sok régi ház eléggé elhanyagolt állapotban van, bár látszik, hogy a történelmi értékkel bírókat igyekeznek felújítani, állagukat megőrizni.
Casona Mariscal de Orbegoso
La Casa del Abogado
A baloldali képen szereplő kastély arról híres, hogy José Orbegoso y Moncada marsall rezidenciája volt, az egyetlen liberteño (azaz a La Libertad megyéből származó), akinek sikerült Peru elnökévé válni (1833-1834).
A következő képen az „Ügyvéd Háza” (La Casa del Abogado) kívülről szinte semmit nem mutat, de ez egy reprezentatív épület, amely az Ügyvédi Kamara székháza, rendszeresen konferenciákat tartanak itt.
Casa Urquiaga
Már az előbbi két képen is érzékelhető volt, hogy olyan épületekről van szó, amelyek utcafrontja szinte semmit nem árul el arról, mi rejtőzik kapun belül. Míg az előbbi kettőbe nem sikerült bejutnunk, ez a kék homlokzatú épület (Casa Urquiaga) fogadta a látogatókat. A ház annyira „befelé” épült, hogy például a bejárattól balra látható két kapu illetve erkély sem vezet sehová, csak dísznek vannak a homlokzaton.
Amikor viszont beljebb lépünk, hatalmas belső udvarokban és terekben kalandozhatunk körbe. Az épület jelenleg a perui Központi Tartalékbank tulajdonában van, egyúttal egy múzeum.
Eredetileg a XVI. században épült, majd a XIX. században átépítették neoklasszikus stílusban.
Belsejében inka-kor előtti, gyarmati és köztársasági tárgyak találhatók. A gyűjteményben chimú dísztárgyak, mahagóni bútorok és Simón Bolívar által adományozott kerámiák találhatók.
Számomra érdekes volt felfedezni, hogy az egymás után következő termek-udvarok-lakrészek mindegyike követi a város épületei homlokzatainak a színezését, piros-kék-sárga.
Az első képen a fürdő-és hálószoba, a következőn az ebédlő.
Végül a legbelső udvar.
Ez a ház a Casa del Pueblo (Népház) ma az egyik perui párt (APRA) helyi székháza, párt- és szociális célú helyiségekkel.
Ennek a palotának is tárva-nyitva volt a kapuja, tehát bekukucskáltunk ide is.
az Iturregui-palota kapubejárója …
… és annak faragott kapurészlete
Mint pillanatok alatt kiderült, az Iturregui-palotába léptünk, ami ma a Club Central épülete, azaz csak klubtagok számára látogatható. Az őrök igyekeztek minket hamar kitessékelni, …
… persze ez nem tartott vissza engem attól, hogy a belsőkről legalább két fotót ne készítsek.
A város azért nem csak palotákból áll. De a régi palotáknak is találnak új funkciót, a baloldali képen például az egyiknek az auláját ma már sok kisbolt foglalta el, ez a felső két szint látványa. Jobbra egy régi pékség-cukrászda helyisége.
Az utcán pedig mindenfelé fagylaltárusok, hiszen itt épp nyár van!
Most ismét egy fotógaléria következik sok szép épülethomlokzattal és -részlettel.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Az előbbi képsorozat utolsó képe már átvisz minket az óváros érdekességeinek utolsó csoportjához, a templomokhoz. Van ezekből is bőven, de nagyon ügyesnek kell lennie a látogatónak ahhoz, hogy ezeket belülről is megnézhesse, mert egészen eltérő napokon és időszakokban, de biztosan nagyon rövid ideig látogathatóak.
A legfontosabb közülük minden bizonnyal a Főtéren álló Szűz Mária-székesegyház, amelyet a XVII. században építettek. „A Trujillói egyházmegye első, a püspökség rangjához illő temploma 1616-ban épült fel, ám ezt 1619. február 14-én egy földrengés romba döntötte. Az új templom építése 1647-ben kezdődött el, ám ezúttal tervezésénél már odafigyeltek, hogy erősebb, és ezáltal a földrengéseknek is jobban ellenálló építmény készüljön el.”
Az évszázadok alatt a templom sok-sok átalakításon esett keresztül, amelyek által sokat vesztett eredeti építészeti értékeiből.
„A sárgára festett, barokk stílusjegyeket viselő templom belsejében több barokk és rokokó, többnyire fehér és arany színeket alapul használó retabló található, a csurrigereszk főretabló azonban egyedülálló az egész északi országrészben, sőt, egész Peruban is csak Cuzcóban található hasonló.”
A Merced-templom és a megyei Legfelsőbb Bíróság homlokzatai
A Santo Domingo templom
A következő képeken szereplő Szent Ferenc-templom szerintem ékes bizonyítéka annak, hogy az egyébként szinte puritán templombelsők ….
… legnagyobb ékessége egy-egy mérhetetlenül díszes rokokó retabló.
A Paraninfo Egyetem temploma
A Carmen-templom
Ebben a városban a templomokat vagy egyen-sárgára festették a díszeiket fehérrel kiemelve vagy fehérre bordóval kiemelve. Esetleg kivételesen mindhárom színt egyszerre használták, ld. a baloldali képen.
A Carmen-templom
A San Augustin templom
Az előbbi két képet megnézve a nézőnek lehet az az érzése, mintha ugyanaz a templomot látná távolabbról illetve közelebbről, pedig nem, csak a színezés megtévesztő.
A San Augustin templom
Esüvő a San Augustin templomban
Ebben a ttemplomban még egy esküvőt is kifogtunk. Felhívom a figyelmet a menyasszony hosszú uszályos ruhájára.
A következő, egyúttal utolsó részben (itt) szó lesz mindarról, amit még láttunk Trujilloban és környékén.
