Öt nap az Amazonason (8/8)
– iskolák és további érdekességek
Az előző rész itt olvasható
Történt: 2026. április
A cikksorozatban több helyen is emlegettem, hogy túravezetőink olyan programokat is szerveztek nekünk, amelyek a szállásunk programkínálatában nem szerepeltek. Ilyen volt például az előző részben bemutatott helyi étel, a patarashca közös megfőzése is.
Háromfős társaságunk kérésére túravezetőnk, Heber lehetővé tette, hogy ellátogassunk a libertadi iskolába is egy tanítási napon.
Iskola Libertadban
Amikor a látogatásra sor került, azon a reggelen azt tapasztaltuk, hogy a folyó szintje előző éjjel sokat apadt, és így sok helyen már nem borítja víz a falu területét.
Kisdiákok mennek az iskolába
Kisdiákok eveznek az iskolába
Ennek köszönhetően a falu egyik utcájában már száraz lábbal tudták a gyerekek megközelíteni az iskolát, míg más részekről még csónakokkal eveztek be.
Kisdiákok eveznek az iskolába
Elkel még a szülői segítség
A csónakokban érkező gyerekek láthatólag útközben másokat is összeszedtek. Mindegyik tanuló nagyon igyekezett, hogy az egyenruhája és a cipője makulátlan maradjon, amíg beér az iskolaépületbe.
Elkel még a szülői segítség
Csónakkikötő az iskola előtt
Az iskola bejáratánál még állt a cölöpökre eszkábált pallósor.
Érkezés az iskolába
Érkezés az iskolába
Az udvar betonkockái között még látható volt a víz nyoma. A tanulók az udvaron gyülekeztek, ahol pontban reggel nyolckor az igazgatónő eligazítást tartott. Mint megtudtuk, ez itt minden hétfő reggel szokás.
Az iskola épülete és az udvari sorakozó
Reggeli eligazítás
Az eligazítás végén felvonták a perui zászlót és elénekelték a himnuszt. Majd a gyerekek szétspricceltek az osztálytermekbe. Tíz osztályos az iskola, 100-120 kisdiák jár ide.
Iskolai tanterem és diákjai
Iskolai tanterem és diákjai
Még órakezdés előtt beengedtek minket is az osztálytermekbe.
Diákok várják az órakezdést
Diákok és tanáruk várja az órakezdést
Az egyik terem sarkában egy szerverszekrényt látva érdeklődtem az igazgatónőtől, hogy mennyire van megelégedve a felszereltséggel. Elpanaszolta, hogy a Covid-járvány idején kapták a felszerelést és évekig tudták is jól használni, de az üzemeltető céggel kifutott a szerződés és nem kaptak pénzt a meghosszabbításra, így nem működik. Hiányzik szerinte még sok más is a felszerelésből.
Az iskola másik szárnya
Az iskola sportudvara
A sportudvarra is bekukkantottunk. Bár nyilván jobb lenne, ha nem beton lenne az alapja, de akkor, amikor itt fél éven keresztül víz alatt áll az udvar, a terület karbantartása gondolom a betonalapzattal egyszerűbb.
Az iskolalátogatást még a Libertad-i tartózkodásunk utolsó reggelén tudtuk megejteni (épp húsvét hétfőn, ami Peruben nem állami ünnep), majd búcsút vettünk Libertadtól és visszaindultunk Naután keresztül Iquitosba.
Búcsú Libertadtól
Fél nap Nautaban
A repülőjáratunk csak este indult Iquitosból vissza Limába, így kihasználtuk a lehetőséget és Nautában is körülnéztünk egy kicsit. Túravezetőnk, Heber először elvitt minket abba az iskolába, amelyikbe az ő gyerekei is járnak. Az iskola pedig engedélyt adott, hogy ott is körülnézhessünk.
Iskola Nautában
Kisdiákok várják az órakezdést
Az itt fellelhető tantermeket úgy osztották be, hogy mindet 2-2 osztály használja. az egyik délelőtt, a másik délután és ezt egymás között hetente váltogatják.
Írásóra az egyik osztályteremben
Írásóra az egyik osztályteremben
Cölöpváros
Nauta a Marañon-folyó mentén települt, kb. 35.000 lakosú város, egy része itt is cölöpökre épült.
Nauta csónakkikötője a piac mellett
Nauta csónakkikötője a piac mellett
Nauta úszóvárosa
Csónakok a parton
Ennek bejárásához viszont nem kellett csónakba szállni, gyalogosan is körbejárhattuk.
Házak az úszóvárosban
Házak az úszóvárosban
Házak az úszóvárosban
Nauta kikötője
Nem egy gazdag város, mindenki úgy próbál megélni, ahogy tud. Ez láthatóan az idősebbekre is igaz.
Köszörűs a parton
Horgász egy csónakban
Idős asszony főzőbanán-köteggel
Idős asszony főzőbanán-köteggel
A piacon
Nem hagytuk ki a piacot itt sem.
Banánfajták egy standon
Zapota (gyümölcs)
Láttuk és kóstoltuk is az addig nem ismert gyümölcsöt, a zapotat.
Törpeharcsák a piacon
Sütésre előkészített vöröshasú piráják a piacon
Sok friss halat árultak, köztük például vöröshasú pirája fajtát is. De a túránk legmegrázóbb élménye is itt ért, ahol a piac egyik sarkában teknőshúst árultak. Erről a műveletről is készült két fotóm, de csak az kattintson rá, akinek erős az idegzete és a gyomra!
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
A fenti képeket már nem élő teknős darabolásáról készítettem, de egy másik árus a szomszéd pulton mutatta, hogy ő is darabolt épp egyet és azon a darabon bizony még vert a teknős szíve.
Kifőzde a nautai piacon
A krokodil, a hal és a teknős találkozása a grillrácson
Az utcai konyhák kínálatában is megjelent a teknős és a krokodil.
Paiche
Az Amazonas-vidék legnagyobb és egyúttal leghíresebb halfajtáját, a paichet már Peruban több alkalommal is kóstoltuk, például a világ egyik leghíresebb vendéglőjében, a Maytaban. De még sosem láttuk korábban.
Tisztított paiche a piacon
Élő paiche a tóban
A piacon viszont egy épp megtisztított, kb. 1-1,5 éves darabot árultak. Sőt a piac után Heber elvitt minket a város egyik nevezetességéhez, a Sapi Sapi-tóhoz, amelyben tucatjával úszkálnak a paichek és a taricayak.
Két paiche a tóban
Egy paiche, amint bekap egy kenyérdarabot
A tó mellett egy tájékoztató tábláról tudtam meg, hogy egy 1 év körüli példány kb. 1 méteres és 10-12 kg-ot nyom, a 3 éves már 1,5 méteres és 40+kg, a 10 éves pedig eléri a 3 méteres hosszúságot és 200+ kg is lehet. A húsa pedig – tapasztalatból mondom – nagyon finom.
Taricaya a tóban
A tóban úszkáló halak és teknősök később nem a piacon kötnek-e ki, ugyanis a látogatók etetik ezeket és Heber szerint emiatt más ízű a húsuk.
A főtéren
Nautából sem illett eljönni úgy, hogy legalább a főtéren (Plaza de Armas) körül ne sétáltunk volna.
A városalapító szobra a főtéren
A kulturális központ épülete a főtéren
A tér közepén a várost 1830-ban alapító bennszülött törzs főnökének szobra áll. A tér egyik oldalán pedig a kulturális központ épületén feltüntették a környező vidék néhány őslakos törzsének neveit: urarina, achuar, kukama, omagua, umurano, kichua. (ezekről a linkeken sok minden elolvasható, illetve az Amazonas-vidék kb. 200 őslakos törzséről, amely kb 180 különböző nyelvet beszél, ezen a linken sokmindent összegyűjtöttek).
Heber is a kukama törzsből származik, mely törzsről szintén láttunk egy rövid ismertető táblát kitéve ezzel a szöveggel:
„Őshonos nép, amely jelenleg Peruban, az Ucayali és a Huallaga folyók partján él. Brazíliából származnak, de úgy tartják, hogy a 16. századra az Ucayali folyó vidékére vándoroltak. Nyelvük a tupi nyelvcsaládhoz tartozik.”
A főtér, háttérben a színház épülete
A színház épülete
Az Amazonas kezdeténél
Az előbbi alcímbe nem írhattam „eredeténél”-t, ugyanis ezt a hatalmas folyamot csak egy ponttól, az Ucayali és a Marañon folyók összefolyásától nevezik így. Az pedig Nautától pár kilométerre északra található.
Iqitosba menet sofőrünk felajánlotta, hogy tesz egy kis kitérőt ahhoz a kilátóhoz San Joaquín de Omaguasba, ahonnan rá élehet látni a folyók összefolyására.
Az Ucayali és a Marañon folyók összefolyása
Az Amazonas első méterei
Persze, hogy belementünk, mert hogy is nézett volna ki, ha az Amazonas-túránk során pont az Amazonast nem látjuk?
Az Amazonas első kilométere
Ezzel az amazonas-vidéki túránkról készített cikksorozatom végére értünk.
