Öt nap az Amazonason (7/8)
– kézművesség, gasztronómia, majmok és kajakozás
Az előző rész itt olvasható
Történt: 2026. április
Annyi minden történt velünk a szigorúan csak az őserdőben töltött napok alatt is, hogy alig tudtam valami rendszerbe foglalni ezeket. Ebben a cikkben öt ilyen, egymással nem összefüggő témáról lesz szó.
Kézművesség
Az itt élő emberek megélhetéséhez fontos adalék a turisták megjelenése, akik elsősorban a természet megismerése kedvéért jönnek, de szívesen látogatják a közösségeket is. Ha pedig arra járnak, mindenki igyekszik valami módon egy kis bevételre is szert tenni tőlük. Ennek kiváló formája az asszonyok kézműves portékáinak árusítása.
Ezúttal még egy lépéssel tovább mentünk, ugyanis lehetőségünk volt egy alkalommal tanulni arról, hogyan is készülnek ezek a portékák.
Kézműves bemutató
Készülnek a nyakékek
Az egyik libertadi háznál a háziasszony, Maria ültette le csapatunk két nőtagját és mutatta meg, hogyan kell különböző színű raffiákból tálkákat fonni. A két tanuló végül nem jutott el egy-egy tálkáig, viszont a tanulódarabokból helyes kis nyakba akasztható nyakékek lettek.
Eladásra váró kézműves darabok
Maria fia egy okostelefon segítségével üti agyon az időt
A helyszínen egy asztalról válogathattunk az igényesen elkészített mindenféle kézműves darabok között is.
Közös főzés
Maria ezután átvitt minket a szemközti házba, ahol közös főzésbe kezdtünk.
A konyha belső tere
A nyílt tűzhely
Ez abból állt, hogy egy jellegzetes amazóniai ételt készítettünk el közösen, a patarashcat. „A patarashca egy édesvízi halfilé, amelyet kurkumával , édes chilipaprikával vagy charapita paprikával és más, az Amazonas vidékéről származó összetevőkkel, például vadkorianderrel ízesítenek, bijao levelekbe tekernek és forró parázson főznek.” (Forrás)
Ezüstdollár halak sütésre várva
A patarashca az étel neve, amit szinte bármilyen folyami halból el szoktak készíteni. Mi is ettünk már ilyet, sőt megtanultuk már a készítési módját is egy évvel korábban a Madre de Diosban tett túránk alkalmával.
Most két kis ezüstdollár hal várt arra, hogy áldozatul essenek kíváncsiságunknak.
A halakat vastagon be kell kenni a páclével
Következik a banánlevélbe csavarás
Itt is először a hal ízesítésére szolgáló páclét kellett elkészíteni, ami zöldpaprika, hagyma, koriander, aji charapita, lime (zöld citrom) és persze só hozzáadásával készült. Ezzel a lével bőven meglocsolva a halakat egy banánlevélbe csomagolta háziasszonyunk.
Parázs készítése a nyílt tűzhelyen
Parázs készítése a nyílt tűzhelyen
Közben készült a parázs a tűzhelyen, a nyílt láng ugyanis hamar elégette volna a banánleveleket.
Készülő patarashca a parázson
Amíg a halak a parázson párolódtak, volt idő a házban is kicsit körülnézni.
Konyhai felszerelés
Házbelső
Bár luxusnak nem lehet nevezni a felszereltséget, de a legszükségesebbek azért itt „a víz közepén” is rendelkezésre állnak, mint pl. az elektromos áram vagy a gázsütő.
Mire a banánlevelek a forróságban elégtek volna, elkészült a patarashca is.
Elkészült patarashca a banánlevelek kinyitása után
Patarashca és főzőbanán, az elkészült ebéd
Egy 300 éves fa
Egyszer tettünk egy kisebb gyalogtúrát az őserdőben, majd egy másik alkalommal Heber megmutatta nekünk egy kb. 300 éves fa élőhelyét is. De előtte csónakázzunk még egy kicsit:
Videó: Bács Edit
Majd kikötöttünk az esőerdőben, …
Kikötöttünk a nagy fától alig 100 méterre
… a felkeresendő fától alig 100 méterre. Sűrű esőerdőben jártunk, ahol a keresett fa rengeteg másikkal volt körülvéve, így nem is lehetett egyetlen fotóban megörökíteni.
Kb. 300 éves lupuna törzse
Heber a lupuna törzse mellett
Ez egy ún. lupuna, „egy hatalmas, kiemelkedő fa, amely az amazóniai esőerdőben található, és amelyet gyakran a dzsungel legmagasabb fájának tartanak, mivel magassága elérheti a 70 métert. Az erdő szent őrzőjeként ismert fa sima törzse, hatalmas támasztógyökerei és pamutszerű magszálai jellemzik.
A törzs átmérője meghaladhatja a 3 métert, hatalmas támasztógyökerekkel, amelyek stabilitást biztosítanak a vékony talajú esőerdőben. A kéreg gyakran sima, így kevés kapaszkodót nyújt a mászóknak. Általában a perui Amazonasban található meg, és az egész trópusi esőerdőben előfordul. …”
A lapuna felső szakasza
A lapuna törzsének alsó szakasza a támasztógyökerekkel együtt
„… Az őslakos kultúrák gyakran szentnek tartják, úgy vélik, hogy az „erő őrzője” vagy a mennyet, a földet és az alvilágot összekötő ‘világfa’. Magjaiból szigetelőanyagként használt rostot nyernek (kapok). A hagyományos gyógyászatban láz, asztma és hasmenés ellen alkalmazzák, bár egyes területeken védett vagy szent fának tekintik, amelyet nem szabad kivágni.
Közismert nevei még a ceiba, kapokfa, samauma (Brazília) és huimba is. A lupuna döntő szerepet játszik az ökoszisztémában, otthont ad számos madárnak és rovarfajnak, hatalmas lombkoronája pedig a környező dzsungel fölé magasodik. Akár 3-500 évig is elél.” (Forrás: GoogleAI)
Videó: Bács Edit
Majmok között
Sokféle madarat meg hüllőt mutattam már be, de természetesen emlősök is bőven vannak az őserdőben (a már említett delfineken és tamanduán kívül is).
Ezek legismertebb őserdei képviselői a majmok, amelyek közül itt három fajtáról mutatok képeket.
Bolíviai mókusmajom
Bolíviai mókusmajom
Az első a két fenti képen látható bolíviai mókusmajom.
Majom a fák lombjai között
A másodiknak a nevét még guglizással sem sikerült utólag megfejtenem, de itt nyilván a fotós a hibás, aki csak ebből az egy képből próbált rájönni a megoldásra.
A következőkben viszont bő képanyag szolgált az azonosítás alapjául. Heber és Joel ugyanis elvittek minket egy olyan folyószakaszra, ahol a felettünk összeboruló fákon egy legalább 10-15 egyedből álló majomcsaládot figyelhettünk meg, egyes példányaikat 1-2 méter közelségből.
Gyapjasmajmok kergetőznek a fán
Gyapjasmajmok kergetőznek a fán
Ez pedig egy nagy gyapjasmajom csapat volt, amelynek tagjai ránk se hederítve kergetőztek a fákon, …
Gyapjasmajmok kergetőznek a fán
Gyapjasmajmok kergetőznek a fán
… illetve keresgéltek a fák legfrissebb hajtásai között csemegézve.
Gyapjasmajom a lombok között
Gyapjasmajom a lombok között
Gyapjasmajom a lombok között
Gyapjasmajom a lombok között
Volt köztük egy, amely egészen közel, szinte karnyújtásnyira engedett magához.
Gyapjasmajom egy karnyújtásnyira tőlem
Gyapjasmajom egy karnyújtásnyira tőlem
Gyapjasmajom egy karnyújtásnyira tőlem
Videó is készült róluk, íme közel 2 percben
Videó: Bács Edit és Gosztonyi Gábor
Kenuzás
Bár szinte mindenhova motoros csónakkal jutottunk el, a szállásunk arra is lehetőséget nyújtott, hogy magunk is kipróbáljuk a kenuzást. Nem is hagytuk ki ezt sem.
A Fekete-folyón
Vadles a Fekete-folyón (Treehouse Lodge)
Erre az Ucayali-folyó egyik mellékágán, az iszaphordalék miatt sötét és ezért Fekete-folyónak nevezett lassúfolyású vizen került sor. Én eredetileg arra számítottam, hogy ez egy könnyű műanyag kajakban fog történni (láttunk egy párt evezni egy ilyenben a helyszínen), de erősen tévedtem.
Bogival evezünk a Fekete-folyón, Heber kormányoz – Fotó: Sipos Éva
Kenuval a Felete-folyón – Fotó: Sipos Éva
Mi egy itt szokásos kishajót kaptunk ecélra, hozzá nagyon masszív és persze nehéz hagyományos faevezőkkel. Azért (egy nem túl hosszú) darabig kitartottunk Bogival és legalább a fotók és videó erejéig húztunk, ahogy kell.
Videó: Sipos Éva
A cikksorozat utolsó részében a libertadi iskolába látogatunk, majd hazatérőben körülnézünk Nauta városában, és azt a folyószakaszt is látjuk, ahol a két főág, az Ucayali és a Marañon egyesül és onnan a folyót Amazonasnak hívják.
