A chorillosi halpiacon
Történt: 2024. április és június
Később a főváros nemessége füdőhelyévé nőtte ki magát. Ekkor San Pedro de los Chorrillos volt a még önálló település neve, amely aztán egybeépült a gyorsan növekedő Limával és 1857-ben annak egyik kerületévé nyilvánították. További nagy lökést kapott a fejlődése, amikor 1858-ban felavatták a kerületet a fővárossal összekötő vasútvonalat. Ma már egy kb. 300 ezer lakosú kerülete a fővárosnak.
Egy szombat reggel
Nincs annál frissebb hal, mint amit a piac melletti kikötőből hoznak fel a halászok. Ezért mi is kijöttünk ide (azóta már többször is) bevásárolni mindenféle halakat és a tenger gyümölcseit. Ezeknek nem árt, ha az ember a frissen el nem fogyasztott részt mélyhűtőbe rakja, így is megtartja az élvezeti értékét.
A halpiac nem túl nagy, talán összesen 10 standból áll, de mindegyiken igen gazdag választékot találtunk. Itt az a szokás, ha kéred, a halat kifilézik, a tengeri herkentyűket (rákot, kagylót, miegyymást) konyhakészre pucolják és nem kell vele otthon vesződni, pláne, ha olyat épp most látsz vagy főzöl először.
A halak közül csak néhányat ismertünk / kóstoltunk eddig, most a számunkra újabbak egy-két fajtájából is vettünk.
Ilyen piacra azért (is) szeretek járni, mert mindig látok valami olyat, amit addig még nem. Ez történt most is. Amíg Bogi válogatott, én a kamerámmal jártam körbe, kerestem az érdekességeket. Amiket lefotóztam, arról nagyrészt nem tudtam, hogyan hívják, eltartott egy darabig, mire itthon kigugliztam, mi a magyar megfelelőjük. Nem is mindet sikerült megtalálni.
Magyarországon annyira ismeretlenek ezek az élőlények, hogy az átlagember nem is tudja máshogy megnevezni ezeket, mint a gyűjtőnevükön: kagyló, rák.
Pedig van számtalan fajta és az ízük is különböző. Már a kilencvenes évek végén, amikor Chilében éltem, megtanították, milyen finom, amikor például a fenti állatka kagylójába egy pici fehérbort öntenek, gazdagon megszórják sajttal és sütőben megsütik. Hmmmmmmmm!
A fenti két képen tengeri csigák láthatóak, de még véletlenül sem ugyanaz a két típus, csak hasonlók. Gondban is voltam, nem találtam az elsőnek sehol a magyar nevét (ha van).
Ugyanez történt a fenti első képpel. Erről én először azt hittem, egy rákfajta, de bizony nem az, inkább kagylófajta, de ennek sem találtam magyar nevet, én is először láttam ilyet.
A homárt gondolom sokan megismerik, még akkor is, ha általában a piros páncélú fajta az ismertebb.
De a rákok fenti fajtáit már megint nem sikerült megfejtenem.
A garnélarákokkal már nem volt gondom, azokat már nem csak enni tudom, hanem van gyakorlatom a szakszerű megtisztításukban is.
A Halászok strandja (Playa Pescadores)
A halpiac rögtön a móló mellett áll. Itt délelőtt a halászok …
… felkészülnek a következő halászatra, rendbe teszik a felszerelésüket. Szóba is lehet elegyedni velük, …
… mi is ezt tettük. Közben persze kattogtattam is a gépemet, hogy portrék is készülhessenek.
A móló egyik oldalán vannak kikötve a halászcsónakok, míg a másik oldalán tényleg egy strand található. Ne tessék valami nagyon elegáns helyre gondolni, nem az. Egy igen egyszerű homokos part csupán, …
… ahova a helyiek lejárnak családostul élvezni a jó időt.
Lehet napernyőt bérelni, de sokan hozzák a sajátjukat. Mellette a hűtőládákat és akár az egész napot itt töltik a családdal.
Bár nem egy fényűző strand ez, azért itt is sem kell unatkozni. Be lehet nevezni egy jó masszázsra, …
… vagy ráállni egy evezőpadra. A hullámokat nagyon sok szörföző is próbálja meglovagolni.
Halat enni hol lehet?
Ahol ennyi ember megfordul, ott kell legyen valami hely, ahol lehet egy jót enni. Naná, hogy a halpiac szomszédságában van egy kisebbfajta csarnok, …
… ahol egymás hegyén-hátán működnek pici étkezdék. Ezek legfeljeb 3-4 asztallal várják a vendégeiket, a személyzet is legfeljebb két ember, akik szinte csak halételeket sütnek-főznek.
Persze mi is kipróbáltuk az egyiket. Egy nagyon jó halas levest ettünk potom pénzért.
A Napdomb (Morro Solar)
A halászöböltől délre magasodik ki egy picit dombos, de teljesen kopár terület, emlékeztetve arra, hogy Lima alapjában véve egy sivatagban található.
A pár tíz méteres magassága arra pont kiváló, hogy kilátóul szolgáljon és innen rá lehessen tekinteni …
… nem csak a chorillosi halászöbölre, hanem egy kicsit Lima hosszú partszakaszának egy részére, meg persze a városra is.
Bár teljesen kopár ez a terület, mégis meglehetősen sok célra felhasználták már az ittlakók.
… hogy közelebbről is megszemlélhessük azt a hatalmas fémkeresztet, ami a Costa Verde (Lima tengerpartja) szinte minden pontjáról jól látható.
Ezt a 45 méter magas, 20 tonna súlyú keresztet 1988-ban, II. János Pál pápa második perui látogatásakor avatták fel (azóta már újraépítették) és Pápakeresztnek hívják. Érdekes történetéről, ami messze nem a pápával kapcsolatos, hanem a perui történelem sötétebb lapjairól szól, egy rövid összefoglalót ebben a cikkben lehet elolvasni.
A kereszt alkonyatkor kivilágítva uralja a tájat. Fénye kiemelkedik a sötétben, és a járókelők számára tájékozódási ponttá vált. Az éjszaka dolgozó halászok számára jelzőfényként szolgál, miközben visszatérnek Chorrillos kikötőjébe.