Ayacucho világa (5/5)
– a Türkiz Vizek (Aguas Turquesas)
az előző rész itt olvasható
Történt: 2024. augusztus
Még az Ayacuchoba tervezett kirándulásunk előtt kaptunk egy nagyon jól szerkesztett útikalauzt a városról és környékéről, amelyben többek között közel húsz olyan kirándulási célpontot is bemutattak, amelyeket érdemes lenne felkeresni. Nem is tudtuk könnyen eldönteni, vajon melyik ujjunkat harapjuk meg és melyik vonzó célpontot hagyjuk egy (talán) másik alkalomra.
Mindenesetre végül Millpura esett a választásunk. Egyáltalán nem bántuk meg. Egy picinyke faluhoz, Circamarcahoz kell először eljutni. Ez 125 km-re van Ayacuchotól, ami csak három és félórányi buszozással érhető el, …
… de a környék, amerre az út visz, ismét gyönyörű.
Ayacuchonál, ami 2.700 méteren van, még feljebb visz az út, 3.600 méter magasra.
Közben láttunk több helyi lakost is a szokásos virágos kalapjukban (ld. még ebben a részben is).
Hatalmas hegyek, amerre a szem ellát. A fotós szeme pedig nem téved, a horizont ezúttal tényleg nem vízszintes, mert a hegylánc a háttérben jobbra felfelé tart.
Ennek ékes bizonyítéka a fenti kép, ahol az arra járó turisták által épített kőtornyok bizonyosan függőlegesek.
Millpu
A Circamarca nevű faluból egy húszperces sétával lehet eljutni ehhez a természeti szépséghez, az Aguas Turquesas-hoz.
Ahogy a hegyi ösvényen egyre feljebb kerülünk, bontakozik ki előttünk egyre jobban a látvány, …
… ami egy hegyi patak alsó szakasza sok apróbb-nagyobb medencét és zuhatagot alkotva. A víz pedig intenzív türkiz színű a május-szeptember közötti száraz időszakban a kanyon tövében található kőzetek ásványi összetevői miatt a sugárzó nap visszaverődésétől.
Ráadásul ez egy igen meredek kanyon, amelyet csak a déli órákban ér a nap, …
… úgyhogy jókor kell érkezni a szemkápráztató látványhoz.
Nem csak fölülről tudtuk megszemlélni, hanem le is mehettünk egy ösvényen a patak partjára, …
… ahonnan persze még szebb a víz. 2018-ig megengedett volt fürödni is benne, de azóta ezt nem engedélyezik a víz tisztaságának megőrzése érdekében.
Én azért beledugtam az ujjamat, ellenőrízendő a víz hőmérsékletét. Nos azt hiszem nem tudtak volna annyit fizetni sem, hogy megfürödjek, olyan hideg volt. Ne feledjük, hogy ez egy hegyi patak, 3.600 méteren, a külső hőmérséklet pedig nagyjából 18-20 °C lehetett.
Videó: Bács Edit
A felső folyásnál
A hely teljes neve Aguas Turquesas de Millpu, amelyből az utolsó szó a kecsua „Millpuy” szóból származik. Ez azt jelenti, hogy lenyelni vagy felfalni. Nevét azért kapta, mert feljebb a hegyen van egy földalatti repedés, ahol a folyó eltűnik, azt az érzést keltve, hogy a föld elnyeli, majd megjelenik 300 méterrel lejjebb a „folyószem”-ben (ñahuinban).
Ide visz tovább a hegyi ösvény, végig a kanyon mentén. Közben további 2-300 méter szintkülönbséget is „leküzd” a patak …
… szebbnél szebb zuhatagok egész sora formájában.
Ahol egy kicsit megáll a víz, ott smaragzöld tavacskák keletkeznek.
A fenti kép jobb széle és a balra középen látható tavak között vagy 150 méter a szintkülönbség, a jobboldali hátsó hegy csúcsa 4.200 méteren van.
Most ugrunk egy kicsit, hogy a helyszín jobban érthető legyen. Már felértünk arra a nyeregre, amelynek túloldalán leereszkedve található további 1,5 kilométerre a vizek fő forrása a „Pichqa-puquio” nevű forrás, ami lefordítva „öt forrás”-t jelent, azaz több ágra bomlanak ezek a patakok.
Ahogy a víz ideér a hegy lábához, amely útját állja, egy lyukon eltűnik a víz a föld alá.
Visszafelé
Amikor visszaindulunk a hegyen lefelé és átérünk a hegy túloldalára, …
… ott bújik újra elő a víz „a hegy alól”. Ez a „folyószem” (ñahuin)
A víz ebben az időszakban csodaszép tiszta, míg január és április közepe között a nagy esős évszak idején a türkizkék vizű kanyon nagyon telt és zavaros lesz.
A patakban egyébként pisztráng is él (mi is láttunk benne). A kanyon alján, a falu mellett pedig kialakítottak egy hatalmas pisztrángtelepet.
A következő két és fél perces videóban végigkövetheted a patak útját a kanyonban a felső szakasztól egészen az alsó pisztrángtelepig, végül a sült pisztrángig, amelyet a túra után nagyon megérdemeltünk.
Videó: Bács Edit
Ezzel az Ayacucho és környékén tett kirándulásunkról szóló cikksorozat végére értünk.
