Afrikai törzsek (7/11)
Tanzánia – datoga kovács- és ékszerészműhely
Történt: 2020. december
Egy tanzániai törzsről, a wahadzabékról írtam ennek a sorozatnak az első fejezetében. Most egy másik tanzán törzset mutatok be, a datogákat. Először nézzünk rá a térképre (a Tanzánia oldalon a teljes túra összes információja megtalálható egy interaktív Google térképbe sűrítve), hogy el tudjuk helyezni, merre járunk.
Még azelőtt, hogy látogatásunkra sor került volna, jártunk az igen híres Olduvai-szurdokban, ahol korábban az emberiség fejlődésének meghatározó bizonyítékait, különböző korokban élt ősemberek maradványait találták meg a régészek. Az ezeket is bemutató múzeumban olvastam először érdekes dolgokat a datoga törzsről:
A datogák
„A datogák még korábban települtek le a Ngorongoro kráterben, mint a maszájok, de a 19. században a Kenya területéről érkező maasai törzsek kiűzték őket onnan. Mindkét törzs félnomád pásztornép, mind a mai napig megőrizve a régi tradícióit.
A törzsek hagyományőrzők a vallási szertartásaikban, a természet szellemeihez és az ősökhöz imádkoznak, az életciklushoz kapcsolódó szertartásokat vezetnek. A datogák Bung’eda temetési szertartása – egy tiszteletben tartott ember emlékére – most is a hagyományokat követi. Mindkét törzs megtartotta fegyvereit (lándzsák és pajzsok).
Főleg a nők a mindennapi életben is használják az állatbőrökből készült ruházatot gyöngyökkel gazdagon díszítve, emlékeztetve arra a századokkal ezelőtti helyzetre, amikor a bőr volt az egyetlen anyag, amiből ruházatot készítettek.
A datoga kovácsok széles körben ismertek hagyományos készségükről. A mai napig tradicionális módszereket használnak a réz és vas megmunkálására, amelyekből gyönyörű karkötőket, nyílhegyeket, más használati tárgyakat készítenek. A tök termését pedig víz, tej stb. tárolására és (ivó)edényként használják.”
Az Africa 101 Last Tribes weboldal szerint „a Tanzániában élő datoga népesség becsült létszáma 30-76 000 között mozog. Az 1990-es évek közepén a becslések szerint körülbelül 30 000 magát datogának azonosító ember élt Tanzániában, sőt Malawi egyes részein is.”
Egy datoga család tagjai
Mi az Eyasi-tó mellett élő datoga törzs egyik családját látogattuk meg egy pici faluban.
A kunyhók szerkezete faágakból áll, amit sárral tapasztottak ki.
Megérkezésünkkor a családfő jött elénk köszönteni. A helyi idegenvezetőnk, J.J. (ejtsd dzsédzsé, = John Joseph) segített a nyelvi akadályok áthidalásában.
Megnézhettük a kunyhójukat belülről, ahol az első feleség épp kukoricalisztet készített.
Láthatóan nem könnyű munka, amit persze Boginak is kötelező volt kipróbálnia. Az alábbi videóban jobban követhető a művelet.
Három generáció: balra a nagymama, középen a második feleség, jobbra a kisebbik lány. A videóban szereplő nagyobbik lány középiskolás, vele már lehetett angolul beszélgetni.
A kunyhó mennyezete, illetve a falon a konyhaeszközök. Két helyiségből áll a kunyhó: „nappali” és „háló”. Utóbbiban heten alszanak az alábbi videóban látható „ágy”-on.
A nagyobbik lány a videó végén kihozza megmutatni azt az agyagedényt és botot, amivel a temetési szertartások során az elhunyt fia lezárja a szertartást.
J.J. elmesélte a temetési szertartást is. A fiatalon meghaltaknak nem tartanak semmiféle ceremóniát, őket már másnap eltemetik. Az öregeket haláluk után egy négyzet alakú mély gödörbe, ülve temetik el, nyakig kecskebőrbe varrva, a fejükre egy edényben vajat raknak.
Jóval később (több hónap múlva) tartanak a tágan vett családdal illetve „szomszédokkal” együtt egy halotti szertartást. Ez napokig tart és akkor van vége, amikor a sír felett egy vesszőből fonott alkalmatosság tetejére az elhunyt fia el nem helyez egy agyagedényt (ilyet láthatunk az előbbi videóban), amiben egy bottal (nem emlékszünk milyen) folyadékot kevergetve megemlékezik a halottról. A szertartás után a család máshova költözik, a sírt magára hagyják.
A család nőtagjai, akik mindannyian kecskebőrből készült szoknyát viselnek.
A szoknyák gyönyörűen ki vannak dolgozva, saját készítésű karkötőket viselnek hozzá.
Átmentünk a „kovács- és ékszerműhely”-be
Az udvar egy másik részét használták erre a célra. Itt megnéztük, hogyan készít a család egyik fiúgyermeke egy százas szögből egy nyílhegyet.
Ez a fiú a szemünk előtt körülbelül 10-15 perc alatt elkészült egy ilyen sokágú nyílheggyel. A következő kisfilmben a műveletek jobban követhetők.
Eladásra váró nyílhegyek. A kész darabokat rendszeresen elcserélik a wahadzabe törzs tagjaival az általuk gyűjtögetett virágmézre.
Azt is megmutatták nekünk, hogy ilyen réz- és más fémhulladékokból hogyan készítenek ékszereket.
A legnagyobb fiú a kohót készíti elő, műveletet magát pedig a következő videóban követhetitek. Így készül egy réz karkötő alapanyaga.
Itt már az elkészült karkötőkből lehet válogatni. Nincs két egyforma.
Gyönyörűek. Persze nem lehet nem venni belőlük.
A sorozatot következő részét itt találod.
