A Ngorongoro-krátertől a Serengetiig, az Olduvai-szurdokon keresztül
Történt: 2020. december
Több, mint 50 éve, hogy elkezdtem a saját elhatározásomból utazni, azóta se bírom abbahagyni. Mióta járom a világot, mindig is úgy gondoltam, hogy utazni talán a világon a legegoistább dolog, hiszen ez biztosan olyan dolog, amiből az átélt élményeidet másnak szinte lehetetlen érdemben átadni. Akivel együtt utazol, az is biztosan máshogy éli meg ugyanazt.
Ezt a honlapot is részben azért hoztam ugyan létre, hogy valamit megpróbáljak átadni az élményeinkből, de a fentiek mégis újra eszembe jutottak, mert ismét egy olyan élménysorozatunk volt, amit kutyanehéz lesz megosztani Veled, Kedves Olvasó. 😀😀😀
Az első tanzániai túránk a Ngorongoro kráterbe, majd az Ol Duvai szurdokon keresztül a Serengeti Nemzeti Parkba vezetett, de menjünk szépen sorjában.
A kráter
A Ngorongoro Természetvédelmi Terület, ami ma egy védett nemzeti park, legfontosabb része a Ngorongoro-kráter. Ez egy hatalmas vulkán felrobbanása és összeomlása után keletkezett vagy 2-3 millió évvel ezelőtt. A kráter nagyjából 20 km átmérőjű, 610 méter mély és 260 km²-es területű.
Északnyugaton érintkezik a Serengeti Nemzeti Parkkal, déli és keleti határai permén található a nagy-hasadékvölgyi fal, mely megakadályozza az állatok vándorlását ebbe az irányba. 1979 óta az UNESCO Világörökség részévé vált.
A Ngorongoro Természetvédelmi Terület, …
… ahol a kráteren kívül maszájok is élnek.
A neve maszáj nyelven a tehénkolomp hangját utánzó szó (ahogyan egy maszáj ezt kiejti, az egy külön élmény), ugyanis a 70-es évekig itt maszáj pásztorok is éltek és legeltették a teheneiket.
Maszáj falu a kráteren kívül.
Akkor az állatok védelme érdekében kiköltöztették őket a kráteren kívülre, de ez máig éles viták tárgya akörül a kérdés körül, hogy vajon az őslakosok jogai vagy a turizmusból származó bevételek-e a fontosabbak? A kráter otthont ad a becslések szerint mintegy 25 000 állatnak, köztük mind az 5 nagyvadnak (Big 5 – oroszlán, leopárd, elefánt, kafferbivaly, orrszarvú), illetve látható itt rengeteg zebra, gnú, víziló, jávorantilop, gazella, meg persze számtalan madárfaj is.
Leereszkedtünk a kráterbe, …
… amit csak szafari autóval vagy 4X4-es járművel lehet bejárni
Az egyetlen lejárat a kráterbe egy szerpentinen keresztül vezet, ami kb. 2.300 m-es magasságból indul lefelé, 1.720 m-re ereszkedve. A kráterben van két tó is, a nagyobbik (Magadi-tó) partján rengeteg a flamingó.
A 4×4 élménye
Aznap hajnalban egy hatalmas eső esett, az előrejelzés is szinte egész napra esőt mutatott. A turista akkor megy, amikor tud, sok lehetőségünk nem volt kivárni a jó időt, így nekivágtunk.
A látogatók pedig ilyen szafari autókkal jöhetnek le vagy bármilyen 4×4-es meghajtású autóval, mert bárhol bele lehet ragadni a sárba. Ha nem lennének viszonylag jól kiépített földutak, még 4×4-es autókkal is lehetetlen lenne bejárni a területet.
Számunkra is első élmény volt ilyen járgánnyal állatokra „vadászni”. Óriási különbség, hogy állhatsz az autóban (emiatt sokkal jobban rálátsz a környékre) és a nyitott tető miatt a teljes panoráma a tiéd. Páratlan élmény.
A kráter alja szinte teljesen sík, fák csak a szélén vannak, így az állatokat sem kell sokáig keresgélni.
Gnúcsorda (Wildbeast) és egy varacskosdisznó család (Pumba).
Zebraanya csemetéjével és foltos hiéna.
A Magadi-tónál végre egy víziló, amelyik nem fülig a vízben van! A víz mentén megjelentek a flamingók is meg egy csomó más gyönyörű madár.
Flamingók
Szürkenyakú koronásdaruk
Augur ölyv (Augur buzzard)
Patkós bíbicek (Blacksmith lapwing)
Óriástúzok (Kori bustard)
Hildebrandt-fényseregély (Hildebrandt’s starling)
Az Emberiség Bölcsője
Még a tizedmagyarországnyi Ngorongoro Természetvédelmi Területen belül kell továbbmenni északnyugatra, meglehetősen kopár vidéken keresztül, hogy elérjünk a Serengeti Nemzeti Parkhoz.
Előtte azonban tettünk egy rövid kitérőt és felkerestük az Olduvai-szurdokot vagy Olduvai-szakadékot (Olduvai Gorge), amit az Emberiség Bölcsőjeként is emlegetnek.
A Wikipédiát idézem: „Az Olduvai-szurdok hossza kb. 45 km és része a Kelet-Afrikán végighúzódó árokrendszernek, a Nagy-hasadékvölgynek (Great Rift Valley), mélysége kb. 90 méter. A beszakadást azonban nem közvetlenül a tektonikus mozgások eredményezték, hanem egy nagy földrengés tárta fel. Ez a régió legszárazabb része, egyúttal ez a világ egyik legfontosabb őskori lelőhelye. Innen származnak a legrégebbi ismert kőszerszámok is, koruk 2,6-1,7 millió év.
Szerencsés fekvésének köszönhetően számos híres ősi hominida-leletet (Australopithecus, Homo erectus) és hozzájuk köthető kőeszközt találtak a szurdokban. Az úttörő régészeti kutatásokat Louis Leakey angol antropológus kezdte el a szurdokban az 1950-es években, angliai professzorainak tanácsa ellenére. A régészeti kutatások jelenleg is folynak a régióban.
A szerencsés fekvése a következőket jelenti: jól megőrizte az ősi csontokat és egyéb maradványokat, a maradványok a terület megemelkedése miatt könnyen hozzáférhetővé váltak, a vulkáni eredetű kőzetek lehetővé teszik a viszonylag pontos kormeghatározást.”
Paranthropus boisei, 1,84 millió éves, lelőhely: Olduvai-szurdok
Ez a „diótörő ember” (Nutcracker Man) 1959-ben itt talált koponyájának másolata.
Homo Rudolfensis, lelőhely Koobi Fora, Kenya, 1,9 millió év.
Az Emberiség Bölcsője címet több más országban (Kenya, Etiópia, Dél-Afrika) található helyszínek is magukénak vallják. Ezen a helyszínen az idegenvezető azzal indokolta a megjelölés jogosságát, hogy (szerinte) ezen a helyszínen egyedülálló módon öt markánsan eltérő földtani(?) rétegeget is megtaláltak, ezekből pedig négy különböző korszakból származó ősemberi maradványokat is találtak az Australopithecustól a Homo erectusig.
A helyszínen létrehozott múzeum nagyon klassz, ahol egy összefoglaló kiállítás látható az ősember fejlődéséről, nem csak az itt talált leletekből, hanem más országokban talált maradványok másolataival is. Az Olduvai-szorosban nem csak ősemberek hanem ősállatok maradványait is megtalálták, ezekből is láthatóak kiállított darabok.
A természet hetedik csodája
Robogunk tovább hol szavannás ligetek között, hol teljes pusztaságon keresztül a Serengeti Nemzeti Park felé.
A Serengeti Nemzeti Park bejárata
A gnúk vándorlásának útvonala
A Szerengeti Nemzeti Park bejárata csak jelképes, hiszen ez voltaképpen csak azt jelzi, hogy a terület innentől már nem a Ngorongoro Természetvédelmi Területhez tartozik, de út csak azon keresztül vezetett idáig, a (NAGYON borsos) belépőket is már ott ki kellett fizetni.
A Wikipédiát idézem ismét: „A Serengeti Nemzeti Park a világ egyik legnagyobb és minden bizonnyal legismertebb nemzeti parkjának számít. 1981 óta az UNESCO a Világörökségek között tartja nyilván, és egyike a bioszféra-rezervátumoknak. A ‘Serengeti’ szó a maszáj nyelvből ered, jelentése ‘végtelen föld’. Délen kiterjedt, síkvidéki füves puszták állnak szemben az enyhén dombos, fákkal gyéren borított északi szavannákkal. A középső terület szinte teljesen kopár….”
Ez a hatalmas, körülbelül 30.000 km2-nyi tanzániai terület további 1500 km2-nyi kenyai területtel együtt leginkább a „természet hetedik csodája”-ként számontartott „migrációról” ismert. A kb. 1-1,5 millió gnú és zebra minden évben egy kb. 500 km-es hurokban vándorol körbe-körbe az egymással összefüggő tanzániai Serengeti és a kenyai Maasai Mara nemzeti parkok területén friss füvet keresve, amiben a megmaradásukhoz elegendő foszfort és nitrogént találnak. Erről írt cikkemet itt lehet elolvasni.
A szafari-élmény
Már írtam arról, milyen is szafarizni (ld. például itt). Ez a kb. másfél nap a Serengetiben ismét NAGYON más volt, egyik korábbi szafari-élményünkhöz sem hasonlítható.
Elképesztő élmény ezen a helyen le-föl barangolni. Szinte teljesen sík, a füvön kívül kevés és ritka a növényzet, egy-egy egyedülálló fa vagy facsoport van csak. A nagyjából másfél nap alatt több, mint 200 km-t kóboroltunk és közben mérhetetlenül tágas terek vettek körül minket, minden irányban vagy 20-50 km-re elláttunk.
Mégis rendkívül kalandos az egész. Charles, a sofőrünk a szállásunkon összebeszélt két másik autó vezetőjével és együtt mentünk végig egész nap, ami nagyon kellett ahhoz, hogy a gépkocsivezetők ki tudják egymást segíteni, amikor baj van. Márpedig a legváratlanabb helyeken tud ez előfordulni, leginkább (előre nem belátható, de) mocsaras területeken.
A látnivalókat illetően pedig borzasztóan szerencsések voltunk. Három különböző alkalommal is láttunk oroszlánokat, kétszer gepárdokat, VÉGRE leopárdot is!!! Nem is beszélve a már máshol is sokat látott (de nem megunható) elefántokról, zsiráfokról, gazellákról, vízilovakról, hiénákról meg jó néhány eddig sosem látott fajról (pl. szervál, topi, szirtiborz stb.), no meg a madarakról is.
Hihetetlen mennyiségű állat van itt, állandóan mozgásban. Például amikor beléptünk a park területére, sok kilométeren keresztül szinte egyáltalán nem találkoztunk állatokkal, míg UGYANOTT harmadnap visszafelé (nem vicc!) több EZER gnút és zebrát láttunk. A leírás szerint ezen a területen kb. 1,5 millió gnú és kb. 300.000 zebra él.
Luxus a pusztában
A szállásunk egy sátortáborban volt, a Serengeti Heritage Luxory Tented Camp-ben.
Az étkezősátor
A lakósátrak
Az ilyen szállásokat minden eufemizmus nélkül hívják „Luxury Tented Camp”-eknek, azaz luxus sátortáboroknak. Az egy-egy éjszakára kifizetett összeg értük nem csak azért nagyon magas, mert alig van más opció, hanem azért is, mert tényleg a semmi közepén van minden kényelemmel felszerelve.
Igen, zippzárral lehetett becsukni az „ajtót”, belül pedig egy szavunk sem lehetett a komfortra. Kényelmes ágy, fürdőszoba zuhannyal és angol WC-vel.
Most jött el az ideje, hogy azt is leírjam, milyen fekete napunk volt a második estén a szálláson. Mivel ez egy tábor gyakorlatilag a puszta közepén (legalább 100 km-re bármilyen településtől), naná, hogy áramot csak szolárral és generátorral tudnak csiholni, utóbbit csak napi 3 órán keresztül. Ezalatt lehet a vendégeknek is feltölteni a kütyüiket (telefon, egyebek).
Természetesen én is így töltöm esténként a kamerámba az elemeket. Aznap este valami gond volt a generátorral, később kapcsolt be, addigra én már bedugtam az aljzatba a töltőmet és azon az akkut. A generátor indulásakor túlfeszültség keletkezett, ami agyonvágta az akkutöltőmet, így A TÚRÁNK HÁTRALÉVŐ IDEJÉBEN KAMERA NÉLKÜL MARADTAM.
Állatparádé
Eljött a reggel, indulás a szafarira! Útjelzóket egyáltalán nem láttunk, nem is tudom, hogyan találják meg a sofőrök a helyes utat. Igaz, túravezetőnk Charles például 17 éve végzi ezt a munkát.
Jöttek sorban a jól ismert kedvenceink, zsiráfok, zebrák, elefántok, de eddig (számunkra) ismeretlen állatok is kerültek elénk, ez pl. egy topi, egy antilopfajta.
Madarakból is jutott bőven, ez csak két példa. Szavannasas (Tawny eagle) a fán, illetve indiángébics (White-rumped shrike)
A zebrák nagy csapatokban voltak fellelhetők, ivóvizet keresve. Ez pedig egy elég ritka macskaféle, egy szervál. Kicsit kisebb, mint egy gepárd, de ugyanolyan ragadozó.
Alig mentünk arrébb vagy 500 métert, épp két nőstényoroszlán sütkérezett a sziklákon. A kismama épp megszomjazott.
Az autók útközben CB rádión keresztül kommunikálnak egymással. Mi is így tudtuk meg, hogy az egyik sofőr talált az egyik facsoport alatt egy legalább 10-12 tagból álló oroszlánfalkát. Az első képen ebből a falkából az egyik kisoroszlán.
Egy háromgenerációs oroszláncsaládot is láthattunk. Egy hím (a képen a zsákmánnyal), mögötte két nőstény és 6-8 oroszlánkölyök, kicsit arrébb pedig a „nagypapa”.
Egy újabb füles
No és akkor egyszercsak ismét a CB rádió volt a segítségünkre.
Fülest kaptunk, hogy talált az egyik autó egy gepárd (cheetah) családot, talán még a vadászatot is látták. Egy anya és 4 csemetéje.
A sofőrök véleménye szerint érkezésünket talán 5-10 perccel előzhette meg a vadászat. Ilyenkor gyorsan nekiállnak a zsákmányt felfalni, mert állítólag hamar odajön egy hiénacsapat, amelyik elzavarja a cheetahkat. Az állatok tőlönk 8-10 méterre lehettek, és egyáltalán nem zavartatták magukat, nyugodtan körbeautózhattuk őket.
Ez egy kolbászfa (sausage tree), a termésében sok a víz ezért elefántok előszeretettel eszik szárazság idején.
Sokszor nem is útnak, inkább csak nyomvonalnak szabad nevezni azt, ahol közlekedtünk árkon-bokron-vízen át.
Ebben a folyóban pedig (akinek van szeme rá, már észrevette az első képen is) legalább 50 víziló dagonyázott.
Itt a mese vége, mi nagyon élveztük.
