Mathare – egy nyomornegyed belülről
Történt: 2021. július
Nehéz a nyomorról írni. Fotózni talán még nehezebb. De elképzelhetetlennek tartanám, ha nem írnék ezeken az oldalakon a nyomornegyedekről (slumokról). Ez nagyon kemény lesz, de kérlek Kedves Olvasó, olvasd és nézd végig.
A kenyai tartózkodásunk első időszakában sokat próbálkoztam valahogyan biztonságosan bejutni valamelyik nyomornegyedbe (slum-ba) úgy, hogy fényképezhessek is. Ez másfél év után Bogi egyik kolléganőjének helyi barátai segítségével sikerült.
Tények Mathareról
Mathare Nairobiban a második legnagyobb slum a Wikipedia szerint a szűken vett területét tekintve is kb. 180.000 főt kitevő lakosságával, kb. 8 km2-es területen. Összehasonlításképpen Budapest 1,8 millió lakosa 525 km2-en él. Nairobi (és egyben Afrika) legnagyobb városi nyomornegyede a Kibera, ahol a lakók pontos számára csak becslések léteznek, de azok átlaga szerint is legalább 500.000 lakosa van.
Az ENSZ urbanizációs és emberi települési kérdésekkel foglalkozó szervezete, az UN-Habitat 2022-es jelentése szerint (ld. a riport 348. oldalát) Kenya városi lakosságának 50,8 %-a (!!!!!!!!!!) élt 2020-ban nyomornegyedben, ami 7,6 millió embert jelentett és ez a mutató az utolsó 5 évben egy cseppet sem javult. (Ha ugyanezen az oldalon Magyarország adatait is megnézzük, mi se lehetünk büszkék az utolsó közölt 7,2 %-os adatra 2016-ból, ami kb. félmillió embert jelent!!!!!)
Az internetről összerakott információk szerint: „A legtöbb nyomornegyed lakója rendkívüli szegénységben él, kevesebb mint napi 1 USD jövedelemmel. Munkájuk gyakorlatilag nincs vagy csak alkalmi. Gyakori eset a bántalmazás és a nemi erőszak. Kevés az iskola, és az emberek többsége nem engedheti meg magának, hogy oktassa a gyerekeit. A tiszta víz kevés. A nem megfelelő higiénia okozta betegségek elterjedtek. A nyomornegyedben élők többségnek nincs hozzáférése az alapvető szolgáltatásokhoz, beleértve az áramot, a folyóvizet és az orvosi ellátást.” Az előző kenyai kormány évekkel ezelőtt egy felszámolási programot kezdeményezett a nyomorúságos körülmények között élők számára sokemeletes lakások építésére, és a befejezés után a lakosok áthelyezésére. Ezekből alig valami valósult meg eddig.
A Mathare folyó völgyébe települt ez a negyed, amely az egyik legrégebbi, és korábban Nairobi egyik legrosszabb nyomornegyedének számított. Az emberek vacak lemezekből és iszapból tákolt, minimális alapterületű lakásokban élnek. Sok esetben nincs ágy, nincs áram és nincs folyóvíz. Nincsenek utak, szemétszállítás.
Innen nem lehet hátrálni
„A legtöbb ilyen településhez hasonlóan a Mathare-i lakosok nem birtokolják sem saját házukat, sem földterületüket, ezért gyakran nem ismerik el őket a kormányzati programok, és nem is szerepelnek azokban. Az emberek kartondarabokon alszanak a viskók szennyezett padlóján. Vannak nyilvános WC-k, amelyeken sos-sok ember osztozik, és fizetniük kell a használatukért. Aki nem engedheti meg magának a fizetést, annak a sikátorok közötti árkokat kell használnia. A ‘repülő WC-k’ olyan műanyag zacskók, amelyeket a lakók éjszaka használnak, majd a folyóba dobják.
A tények:
- Nairobi lakosságának 70% -a a város földterületének 5% -án él.
- Becslések szerint Mathare-ban minden harmadik felnőtt egyike HIV-pozitív, akik átlagos várható élettartama legfeljebb öt év.
- A Mathare-ban élő gyermekek általános egészségügyi problémái közé tartozik a vérhas, az alultápláltság, a malária, a tífusz, a kolera, a fertőzések, a tetanusz és a gyermekbénulás.
- Gyakori a fiatalkorú háztartásfő. Ez egy olyan helyzet, amikor egy gyermeket vagy tinédzsert, némelyiket 8 vagy 9 évesen hagyják fiatalabb testvérek gondozásában, mivel mindkét szülő AIDS-ben halt meg.
- Becslések szerint legalább 70 000 gyermek él a Mathare-völgyben, és csak kevés iskola oktatja őket. Sok gyermek nem jár iskolába.
- Iskolai végzettség nélkül a Mathare-völgyi gyerekek jövője gyakran csak a bűnözés, a prostitúció, a kábítószerrel való visszaélés és a betegségek.”
Emily és Joseph
Emily, a kísérőm itt született és nőtt fel Mathare-ban, ma végzett szociális munkásként is itt él és dolgozik, a gyerekek tanulását segítő egyik szervezetnél. Ahhoz, hogy vele minden probléma nélkül végigsétálhassunk a városzrészben, ő is hívott egy „testőrt”, Josephet, aki egyébként csak alkalmi munkákból él.
Akkor épp „tél” volt Nairobiban, ez a leghidegebb időszak, hajnalban 12-15 C°, ami jó esetben felmegy napközben 20-22 C°-ra. Két és félórás sétánk alatt 600+ kép született. Ebből 50 és egy videó fért bele ebbe a posztba.
A füst a házak melletti nyílt tüzekből származik, ahol főznek, saját célra vagy sokszor eladásra.
A tűzgyújtáshoz szükséges fát is itt lehet hozzá megvenni. A negyedben a csatornázás csak igen részlegesen megoldott, a meglévő vezetékek karbantartása sem történik megfelelően. A képen épp egy törött vezetékből ömlik a víz.
A Mathare folyó mentén épültek az első, legrégebbi viskók.
Valamiből pénzt kell keresni
Az első képen éppen chapati készül (darabja 10 shilling, 1 KES = 2,7 HUF) ), míg a másodikon egy kifőzde látható.
Githeri vár itt eladásra, ami egy kukoricából és babból készült étel.
Sült kukorica. A rács alatt jobbra látható kis edényben van pirospaprika, amit citromdarab bemártásával a megsütött kukoricacsőre dörzsölnek. Darabja ennek is 10 shilling.
Itt mandazi (mahamri) készül, ami egy olajban kisütött fánkszerű édestészta, darabját 5 shillingért lehet megvenni.
Utcakép. Jobbra egy iskola és kórház a kék épületben.
Lakókörülmények. A második képen látható kalyibában is emberek laknak.
A nyilvános vízcsapok környékén gyülekeznek mosni az asszonyok. Ez a fiatal nő a családnak készíti az ételt.
A háttérben az egyik WC-sor, ahol tusoló is van. Előbbiért 5 shillinget, utóbbiért 10-et kell fizetni.
A gyerekek itt is gyerekek, játszanak azzal, ami van.
Mivel munka nincs, rengeteg az egyszemélyes, valamit áruló bolt. A városnegyed egyik „főutcája”, azon „Kozmetikai szalon”, „Internetkávézó, fénymásolás, laminálás”. A bicikliket bérelni lehet, hogy a gyerekek megtanulhassank, ha már a szülők venni nem is tudnak. Egy menet 5 shilling.
Szenet árusító kereskedő illetve zöldséges.
Bármiből megpróbálnak valamiféle jövedelemre szert tenni. A negyedik képen az ajtó felirata: „Hulladék fémet vásárolunk, hívjon most. Nyitva.”
Erre már végképp nincsenek szavaim.
Az itt élők.
Csellengő fiatalokból láttam szép számmal.
A tanulás lehetőségei?
Én csak három iskolát láttam a sétánk során, bár Emily szerint itt minden gyerek el tudja végezni az általános iskolát, és kevesen maradnak ki.
Ezek a lányok középiskolások. Emily egy kanadai pénzből működő segélyszervezetben dolgozik, a Canada Mathare Education Trust-nál, ami a gyerekek közlépiskolai tanulmányi költségeit igyekszik előteremteni (Kenyában minden középiskola fizetős).
A színes mosott ruhák a ház lakóinak a templomi öltözéke.
A kézmosó alkalmatosságokat az önkormányzat rakta ki a Covid idején.
Emily szerint az áramot jónéhányan lopják, aztán továbbadják a helyieknek, akik így havi 2-300 shillinget fizetnek érte. Az áramlopók pedig az áramszolgáltató embereivel leboltolják a lopásokat. Sokszor előfordul, hogy közvetlenül a villanyoszlopokról lopják az áramot, amelyben folyó áram viszont veszélyes (szabályozatlan), sokszor tüzet okoz.
Állítólag itt egy felnőtt havi kb. 5.000 shillingből él meg.
Az egyetlen olyan ház a sétánk során, amire azt tudom mondani, emberi. Emily szerint egy szomáliaié, akikről egyébként az hírlik, hogy jó kereskedők.
Végül álljon itt egy videó a sikátorokról.
2023. április 6. @ 6:23
This article defines the very poor conditions left for slum residents of Kenya ……question is when will this improve. Kenyan government kindly channel efforts towards improving our lives here. Thanks Gabor highlighting this
2023. április 6. @ 6:53
Thank you, Sharon.
2023. április 14. @ 9:59
Nem nagyon gondolkodtam még el ezen, de újra felötlött bennem a gondolat, hogy a szegénységgel vajon miért jár többnyire együtt a mérhetetlen mennyiségü szétdobált mocsok és hulladék. Hiszen sokszor láttam, mint ahogy ezeken a képeken is, hogy vannak akiknek fontos a rend, a tisztaság, még a legnincstelenebb körülmények között is. Talán az emberi méltóság, önbecsülés jele. Lehet, hogy a többségnél éppen ez hiánycikk?
Vajon a reményvesztettség, beletörödés, cinizmus a rengeteg széthajigált mocsok tulajdonképpeni forrása? Ami méginkább a kilátástalanság érzését gerjeszti. Ördögi körforgás …
2023. április 14. @ 10:16
Nem tudom, van-e valódi összefüggés. Gondolj bele, hogy egy normális városban van szemétszállítás és sokszor utcaseprők is. Ettől sokszor fel se merül az arra járókban, hogy a városlakók egy része mennyi szemetet eldob, mert már nem látja, eltűnt, elvitték.
Itt ebben a városrészben semmi ilyen nincs. Aki ott él, hova tegye a szemetét? Vigye ki maga valahova? Irreális. Persze ezt nem szeretném, ha felmentésként értenéd, de vannak itt objektív körülmények is.
2023. április 15. @ 7:54
Ajánlom még figyelmedbe a következő posztot is ezügyben (https://www.gosztonyigabor.hu/2023/04/egy-afrikai-istentiszteleten/), ami egy másik nyomornegyedben készült. Ott van szemétszállítás, figyeld meg a különbséget a post első videójában.