A Cordillera Blanca 6000+ csúcsai között (4/6)
– Laguna Paron
Történt: 2026. július
Még néhány kép és szó Yungayig
Abba a cikbe már nem fért bele a most következő néhány kép, pedig még a Laguna Rocotuyocból lefelé jövet, a Tingua nevű kis falu és környékén készültek, Yungay előtt.
Úgy érzem, olyan fennségesek ezek a hegycsúcsok, hogy kár lenne nem megosztani a képeket a Kedves Olvasóval.
A késő délutáni nap már nem világította be a völgyet, viszont kiemelte a Cordillera Blanca csodás hegyvonulatait.
Másnap, kirándulás a Paron-tóhoz
Ismét nem lehetett egyetlen rossz szavunk sem az időjárásra, fantasztikus napsütés kísért minket egész nap.
Yungayból indultunk tehát a 45 kilométerre lévő tóhoz, ami még a Google Maps szerint is egy majd’ kétórás autózással érhető el, 2.500 méteres t.sz.f. magasságról 4.200 méteresre.
Az út első fele még az alacsonyabb völgyben futott végig, majd Caraz után ráfordultunk a keletre nyíló szurdokra, …
… ahol rengeteg kanyar után többszáz méteres sziklafalak között jutottunk egyre feljebb.
Itt is, akárcsak a Laguna Rocotuyocnál, egy szűk, gyakorlatilag egysávos, meglehetősen gyenge minőségű földút vezet fel a szurdokvölgyben.
Ezen az útvonalon viszont mérhetetlenül sokan igyekeztek feljutni a tóhoz. Olyannyira, hogy mi már el sem jutottunk a tóhoz közeli parkolóhoz, hanem az utolsó közel 1 kilométert már gyalogosan tettük meg, annyi autó állt sorban, lehetetlenné téve a továbbjutást.
A feljutást videón is érdemes megnézni:
A Laguna Paron
Ez a gleccsertó 4.185 méter tengerszint feletti magasságban található, 76 méter mély, víztartalmát 55 millió köbméterre becsülik, ezért víztározóként is használják. (Forrás)
A tó mellett ösvény vezet tovább, egy háromnapos túrán meg lehet mászni a szemközti csúcsot is.
A tó mellől is fantasztikus a látvány, de fel lehet menni a fenti kép jobb oldalán álló 150-200 méterrel magasabban fekvő kilátóba.
Nem lehet ráfogni, hogy egy könnyű séta volt felfelé. Már csak a 4.200 m körüli magasság miatt is, sokszor kellett megállnom, hogy levegőt kapjak, de a látvány bőven megérte.
A „Paramount-hegy”
A Laguna Parón mögött magasodó Artesonraju csúcs és a Paramount Pictures filmstúdió logója közötti kapcsolat a filmtörténet és a természet egyik legszebb legendája.
„Bár a stúdió legelső, 1914-es logóját az alapító W. W. Hodkinson egy utahi hegyről (Ben Lomond) skiccelte fel, a logót később többször újratervezték. A modern változat: Sokan úgy tartják, hogy az 1953 decemberében bevezetett, majd az 1980-as évektől használt modernebb, tökéletes piramis alakú, havas arculatot közvetlenül a perui Artesonraju Wikipedia oldal ihlette. A Paramount Pictures ugyan hivatalosan sosem erősítette meg egyetlen konkrét hegy kizárólagosságát sem, az andoki csúcs hihetetlen hasonlósága miatt a popkultúrában és a turizmusban világszerte ‘Paramount-hegyként’ vált híressé” (Forrás Google AI)
Elképesztő látvány ez a türkiz tó és a körülötte magasodó hegyek együttese, alig lehet betelni velük. Nézük meg videón is:
Telefonnal készítettem egy kb 300°-os panorámaképet is, így méginkább el lehet képzelni ezt a fantasztikus környéket. Balról jobbra: a Nevado Caraz (6.025 m), az Artesonraju (6.025 m), a Chakrarahu (6.108 m), a Nevado Pisco (5.752 m) és a Nevado Huandoy (6.395 m), majd a Paron-szurdok és újra a Nevado Caraz.
A fenti képen azért látszik, hogy ezért a látványért meg kellett küzdeni. Ezzel elsősorban arra utalok, hogy a kilátó legvégén hatalmas sziklákon kellett az embernek keresztülvergődnie, hogy tényleg a hegyekre és a tóra lásson rá.
Másodsorban pedig arra, hogy egymást érték a turisták, alig lehetett elkerülni, hogy valaki ne lógjon bele a képbe. Az egy óra alatt, amit a tónál töltöttünk, szerény számításaim szerint legalább 1000 ember megfordult ott.
Lefelé
Igazán csak lefelé indulva vettük észre, mennyire meredek kaptatón jöttünk fel. A sziklatömeg lefelé sem könnyítette meg a helyzetünket, de szerencsére minden baj nélkül leértünk.
Két különleges andoki növény virágainak a fotóját is ideteszem. Az első (ld. fent is, lejjebb is) a csillagfürt (Lupinus) egyik Andokban őshonos, vadon élő faja, amely kifejezetten kedveli a magashegységi klímát. A képen látható példány a növény vadon növő változata, a nemesített változatát széles körben termesztik az Andokban a magas fehérjetartalmú, ehető magjáért.
A második növényt magyarul andoki tűzvirágnak nevezik (Oreocallis grandiflora), az Andok magashegységeinek egyik legszebb őshonos cserjéje. A cserje élénk rózsaszínes-vöröses virágai rendkívül gazdagok nektárban, így a magaslati övezetekben a kolibriknak nyújtanak létfontosságú táplálékot. (Forrás: GoogleAI)
A Parón-tótól ismét Yungayba tértünk vissza. Másnap pedig egészen Chavin de Huantarig autóztunk, átkelve a Huascarán Nemzeti Parkon és a Punta Olimpica másfél kilométeres alagútján 4.736 méter magasságban.
Egészen fantasztikus volt az is, de erről már a következő cikkben lesz szó.