Inti Raymi – A Nap ünnepe

Történt: 2024. február

Néhány nap múlva, június 24-én tartják Cuscoban az Inti Raymi-t, ez adja az apropóját ennek a cikknek.

„Az Inti Raymi (kecsua jelentése ‘Inti fesztivál’) az Inka Birodalom hagyományos vallási szertartása Inti isten (kecsua jelentése ‘Nap’) tiszteletére, az inka vallás legtiszteltebb istensége. Ez volt a téli napforduló – a napkelte és napnyugta közötti időt tekintve az év legrövidebb napja – és az inkák újévének ünnepe, amikor a fényórák ismét hosszabbodni kezdtek. Az Egyenlítőtől délre eső területeken június és július téli hónapok. Június 24-én tartják.

Az Inka Birodalom idején az Inti Raymi volt a legfontosabb a Cuscóban [az Inka Birodalom fővárosában] tartott négy szertartás közül, amint azt Inca Garcilaso de la Vega mesélte. Az ünnepségre a város főterén, a Haukaypatán került sor.

Garcilaso de la Vega krónikás szerint a Sapa Inca Pachacuti létrehozta az Inti Raymit, hogy megünnepelje az új évet az Andokban. A szertartás állítólag az inka nép mitikus eredetét is szimbolizálja. Kilenc napig tartott, és tele volt színes táncokkal és felvonulással, valamint állatáldozatokkal Pachamama megköszönésére és a jó betakarítási időszak biztosítására. Az első Inti Raymi 1412-ben volt. Az utolsó Inti Raymi az inka császár jelenlétében 1535-ben történt. Ezt követően a spanyol gyarmatosítók és katolikus papjaik betiltották a szertartást és más inka vallási gyakorlatokat.

1944-ben az Inti Raymi történelmi rekonstrukcióját Faustino Espinoza Navarro és bennszülött színészek rendezték. Az első rekonstrukció nagyrészt Garcilaso de la Vega krónikáin alapult, és csak a vallási szertartásra vonatkozott. 1944 óta az Inti Raymi éves színházi bemutatója zajlik június 24-én Saksaywamanban, két kilométerre az ünneplés eredeti helyszínétől Cusco központjában. Több ezer turistát és helyi látogatót vonz.” (Wikipedia)

Az előadás Limában

Ezt az „előadást” 2024. februárjában Limában is bemutatták, persze kicsit kisebb méretekben, mint a cuscói (ld. pl. egy videót itt), de így is nagyon látványos volt. Ebben a cikkben ezt az előadást mutatom be.

A limai szabadtéri előadás bejárata

Limában egy héten belül több helyszínen is bemutatták az előadást. Mi azt láttuk, ahol egy hatalmas városi park, a Parque de la Reserva egyik szökőkútját és az aköré épített boltíves sétányt használták háttérnek.

A teljes mű végig kecsua nyelven szólt, időnként azonban egy narrátor spanyolul összefoglalta, mi történik éppen, hiszen a peruiak túlnyomó része is már csak spanyolul tud. Én még spanyolul sem eléggé, így nem vagyok biztos benne, minden fordulatát jól értettem-e a történetnek, de vágjunk bele.

Az első szereplő, egy inka előkelőség volt, aki összefoglalta, mit fogunk most látni, majd megfújta a kezében tartott nagy tengeri kagylót, mint egy kürtöt. Erre megjelentek a zenészek és táncosok:

Megjelent a legfőbb inka, a Napisten fia és a felesége

A Napforduló alkalmával kérték az isteneket …

… szóban és dalban, hogy segítsék meg az inka népet.

Áldozatok bemutatása

A sámán tüzet gyújtott, …

… és felajánlotta az isteneknek:

A tűz látványos eleme volt az előadásnak.

Majd jöttek a papok, …

… akik kokalevélből jósoltak, ….

… megbecsülve, milyen lesz az idei termés.

A legfőbb inka közben ismét az istenekhez szólt.

Látványos táncok

Itt újra megjelentek a táncosok, akik az ősi inka színekben, a szívárvány minden színében pompázó öltözetekben vonultak fel. A kifejezés „a szívárvány minden színében pompázó” nem egy üres közhely, ugyanis az inka zászló a szivárvány hét színét tartalmazza, annak csíkjait használja).