Ruanda tényleg Afrika Svájca?
Történt: 2022. április
Rövid válasz?
A rendről és a tisztaságról
A rendhez tartozik, hogy úton-útfélen mindenhol rendőrök láthatók, többnyire épp igazoltatnak valakit (motorosokat, autósokat, teherautókat). Ez anyiban OK, hogy ennek az eredménye meglátszik a közlekedési morálon, ami messze nem kaotikus, szép nyugodtan vezetnek, nincs nyomulás.
De ennek is oka van: amerre jártunk, egyfolytában sebességkorlátozó táblák vannak kitéve. Városban 40-es, vidéken 60-as táblák. Ahol nincs tábla, országúton max 80 km/h-val lehet „száguldani”.
Ennek nem az úthálózat állapota az oka, mert a főutak abszolút első osztályúak (ha letérsz, akkor már csak iszonyatos földutak várnak), hanem a szabályozás. Így pl. egy 150 km-es távot (Kigali – Kivu-tó) gyakorlatilag 4 óra alatt lehet abszolválni, és ez ISZONYÚAN idegesítő. És ne is gondolj arra, hogy majd legfeljebb itt-ott túlléped a sebességkorlátozást és előzgetve hamarabb odaérsz.
Nem tudsz előzni, mert olyan sűrű az út menti gyalogos-bicikli-motoros-teherforgalom mindkét irányban és annyira kanyargós, hegyes-völgyes az ország. Másrészt a főutakon IGEN SŰRŰN vannak nagyon fejlett technikát alkalmazó sebességmérő oszlopok elhelyezve (ld. a fotót később).
Szabálykövetésre szorítás
Minket kétszer büntettek meg egy napon belül, amit 2 napon belül meg kell fizetni, különben 50 %-kal emelkedik a büntetési tétel. Ezt úgy tudtuk meg, hogy másnap a rendőrök többször megállítottak azzal, hogy a kezükben lévő kütyü(!!!) jelezte, ennek az autónak kifizetetlen büntetés van a rovásán!!!
Fejlettség és jólét
Tájak
A Kivu-tónál
Amit a klubban is mesélni fogunk
Amikor nem tudod merre van előre
Merre van vissza?
Ez egy országút menti példánya annak a bizonyos útmenti sebességmérő oszlopnak, amiről a cikk elején írtam.
Ezt mindenképp látni kell!
Az emlékhely
A Kigaliban létrehozott emlékhely egyúttal kb. 258.000 ember tömegsírja is, de a népirtás előzményeiről, a történésekről és az azóta eltelt időszak fejleményeiről is beszámoló, meglehetősen alapos kiállítást is körbe lehet járni.
Az azonosított áldozatok egy részének névsora a sírok melletti falon.
A népirtásról Ruandában minden évben megemlékeznek, de láthatóan az eltelt 28 év ellenére ez egy máig ható trauma az ország életében. Amikor az emlékhelyen jártunk, akkor is egy legalább 50 fős helyi csoport vett épp részt közös emlékezésben. Nekünk a múzeumi tárlat ugyan önmagában is nagyon felkavaró volt, de igazán az utolsó teremben kezdtük megérteni, mennyire nem lehetséges ezt az ügyet könnyen lezárni.
Itt vetítettek egy videót olyan ruandaiak megszólaltatásából összevágva, akik gyerekként, fiatalként átélték a szüleik, szomszédaik kiirtását, és akiknek a mai napig ezekkel a traumákkal kell együttélni, amelyek mind a mai napig nagyon erős nyomot hagynak a mindennapjaikon, sőt a saját gyerekeiknek az életét is befolyásolja a szülők traumájának megélésén keresztül. Ráadásul most kezdenek azok kiszabadulni a börtönökből, akiket a népirtással kapcsolatos bűnökért elítéltek.
Az emlékhelyen egy nyitott termet is létrehoztak a megemlékezések lebonyolítására.
A kiállítóhely első terme, ahol a falon három idézet fogad (ld. ezeket lejjebb). Az egyik teremben az emberi maradványok és személyes tárgyaik egy része is ki van állítva.
Kitették a falakra az áldozatok egy részének fotóit is.
„Amikor a Holocaust után azt mondták ‘soha többé’, akkor az csak bizonyos emberekre vonatkozott és másokra nem?” (Apollon Kabahizi)
„Nics emberiesség megbocsátás nélkül. Nincs megbocsátás igazságszolgáltatás nélkül. Nincs igazságszolgáltatás emberiesség nélkül.” (Yolande Mukagasana)
„Ha ismertél volna és tényleg ismerted volna önmagad, nem öltél volna meg.” (Felicien Ntagengwa)
2023. július 22. @ 9:22
ez nagyszerü riport
2023. július 22. @ 9:33
Köszönöm.
2023. július 22. @ 12:44
Csodálatos. Gratulálok. Élvezzettel olvastam és néztem a szebbnél szebb képeket. Köszönöm.
2023. július 23. @ 10:15
Örülök, ha tetszett.