Fűszerfarmon Zanzibárban
Történt: 2021. január
Egy hetet töltöttünk ezen a tanzániai szigeten, mert annyira sokan lelkesedtek érte, hogy ez minket is rávitt. Lehet, hogy azok, akik már jártak Zanzibáron, majd virtuálisan megköveznek, mert ők esetleg nem így gondolják, de az utazásunk után a Zanzibárról kialakult összképünk alapján szerintünk nem igazán érdemes elmenni erre a szigetre.
Nagyon nagy a „hájp” (felhajtás) körülötte, nagyon sokaknak egy vágyálmuk, hogy oda eljussanak (nekünk is az volt, ezért ha előtte ezt mondja nekünk valaki, akkor is elmentünk volna…
). Amit a szigeten megnézni, csinálni lehet, azt két kivétellel a világban sok helyen, sokkal jobb színvonalon, viszont olcsóbban vagy ugyanannyiért meg lehet nézni/csinálni (például igen, a Seychelle-szigeteken – ld erről a cikksorozatomat itt).
). Amit a szigeten megnézni, csinálni lehet, azt két kivétellel a világban sok helyen, sokkal jobb színvonalon, viszont olcsóbban vagy ugyanannyiért meg lehet nézni/csinálni (például igen, a Seychelle-szigeteken – ld erről a cikksorozatomat itt). Egyáltalán nem arról van szó, hogy bármi rosszat tapasztaltunk volna, csak messze nem érte meg az árát. Ahogy mondják manapság: nem rossz, de a jó nem ilyen! Ettől eltekintve a célnak megfelelt, ugyanis elsősorban pihenni akartunk, azaz lábat lógatni, ami nálunk IGEN RITKA hozzáállás. Pihenésre jó volt, de miért kéne elmenni a világ másik felére csak azért, hogy a lábunkat a tengerbe lógassuk, mást pedig ott alig lehet csinálni?
A Tanzánia oldalamon a térképre beraktam azokat a pontokat, amerre megfordultunk a szigeten és környékén. Akikkel beszéltünk az utazás előtt, mind azt javasolták, ne Zanzibár városában szálljunk meg, hanem a keleti parton, így Michamwi egyik szállodáját választottuk. Onnan „portyáztunk”.
Induljunk!
Inkább nézzük most már azt, ami klassz volt!
A repülőút Nairobiból Zanzibárra a Kenya Airways járatával nagyjából másfél óra csupán. Ezúttal nagy szerencsénkre annyira tiszta volt az idő, hogy amikor elrepültünk Afrika legmagasabb hegye, a Kilimanjaro 5 895 méteres csúcsa mellett, láthattuk a havas vulkáni kúpot teljes pompájában.
A kikötő egyik partszakasza.
A kikötő mellett a szabadstrandon sok gyerek fürdik, de kizárólag fiúk.
Zanzibár egy szigetcsoport, amelynek a fő szigetén (Unguja) található Zanzibár városa is, kb. 20.000 éve lakott. A felfedezések korában vagy 200 évre portugál uralom alá került, majd 1698-tól az ománi szultánság irányította, uralkodó arab elittel és bantu népességgel. Fűszerek termesztésére hoztak létre ültetvényeket, ami fontos árucikk volt az Indiai-óceáni kereskedelemben való részvételben a másik két elem, az elefántcsont és a rabszolgák mellett. 1890-1963 között brit protektorátus volt, 1963-ban lett független, majd 1964-ben Tanzániával unióba lépett.
A part menti korzó.
Az egykori brit klub (ma szálloda) teraszáról a legjobb nézni a naplementét.
Zanzibar városának van egy másik neve is, a Stone Town, azaz a Kőváros. Ugyan csak két-három óra jutott nekünk arra, hogy ebben körülnézzünk, és lehet, hogy ezért éreztük így, de számunkra némiképp csalódás volt. Azt gondoltuk, sokkal érdekesebb, izgalmasabb ez a város. Ez is egy mélyen muszlim kötődésű település, ami meghatározza a mindennapokat. Egy hasonló történelmű, de számunkra sokkal több kulturális és építészeti értéket megtartó város a kenyai tengerparton Lamu (egyébként szerepel az UNESCO Világörökség listán is).
Zanzibár kikötőjéből indul egy kishajó az ún. börtönszigetre (Changuu Island), amiről hamar kiderült, hogy ugyan börtönnek építették, de sosem működött börtönként, hanem a járványok betegeit kezelték ott meglehetősen mostoha körülmények között. A szigetre ettől függetlenül rengeteg turista érkezik, de nem börtönlátogatásra, hanem az itt található Aldabra óriásteknősök miatt, amelyeket még anno az ománi szultánnak ajándékozott a Seychelle-szigetek brit kormányzója.
A fűszerfarm
Zanzibár szigetén a legjobb élményünk egy kb. kétórás „fűszer-túra” volt. Ez abból állt, hogy elvittek a Dole nevű területen (ld. a térképen Zanzibár városától picit észak-keletre) egy fűszerfarmra, ahol körbesétáltunk és rengeteg féle fűszernövényt és gyümölcsöt megmutogattak nekünk, akik ilyeneket sosem láttak, csak a boltban a polcon. Közben pálmalevélből fonott „ékszereket” készítettek nekünk, megmutatták, hogyan kell mezítláb megmászni a kókuszpálmát, a végén pedig finom fűszerekkel készített ebédet kaptunk és bevásárolhattunk a fűszerekből is.
Szóval most biológia óra következik. Tartsa fel a kezét, aki már látott élőben pl. szerecsendiófát, vaníliacserjét vagy gyömbérbokrot? Kevés kezet látok a magasban, így itt az idő körüljárni a farmon.
Tartsa fel a kezét, aki már látott élőben pl. szerecsendiófát, vaníliacserjét vagy gyömbérbokrot? Kevés kezet látok a magasban, így itt az idő körüljárni a farmon.
Az elején még viszonylag könnyű volt, amikor még ismerősek voltak a növények. Ez egy lime (k. 3 cm átmérőjű citromfajta) fája.
A banánt is megismertük, bár az első egy még nem látott fajta, a piros banán, a második meg egy zöld banán. Mindkettőnek a szokásos színű és ízű belseje van.
Az ananászról sosem tudtuk, mi fán terem. Nos kiderült, hogy nem fán, hanem bokron és egyszerre csak egy gyümölcs terem meg rajta. Még a papaját is megismertük, bár fán még korábban nem volt hozzá szerencsénk.
Innen már oda a tudományunk
Ezen a fán ún. zanzibári alma (malájalma) nő, épp virágzott, a fa alatt pedig gyönyörű virágszőnyeg fogadott.
Az egyik kísérőnk (sajnos a nevét nem jegyeztük meg, de mostantól Johnnak hívom) a gyömbérgyökeret növesztő bokrot mutatja éppen, majd meg is kóstoltat velünk egy darabot. Ezen a vidéken (Kelet-Afrika) a gyömbért szinte gyógyszerként használják, annyiféle formában fogyasztják (pl. betegség megelőzésére).
Ez a bokor a kurkuma, amit mi eddig csak sárga por alakjában láttunk és Bogi rengeteget használja, amikor indiai kajákat főz.
Ki találja ki, mi ez a növény? Ami nem is egy, hanem kettő. A vastagszárú az egy kis fa, aminek a neve nem is fontos, mert csak azért van, hogy a parazitaként rákúszó vanília megnőhessen. A második képen pedig a még érésben lévő vaníliarúd. A feketedő már majdnem érett.
Nagyon drágán adják ezeket a világban, mert nagyon sok kézimunkával lehet csak előállítani. Ugyanis a növénynek hím és nőstény virága is van, amelyeket kézzel kell egymáshoz dörzsölni, hogy a beporzás megtörténjen. Egy vaníliarúd ára a helyi piacon legalább 2-3 dollár, otthon kb. 1500 Ft darabja. A farmon szerencsére jóval olcsóbban adták, Bogi persze bespájzolt belőle.
Ennek a fának a törzsét ha megvágják, levet ereszt, abból lehet jódot kinyerni, amivel pl. vérzéseket le lehet állítani. Emlékszem, hogy gyerekkoromban apám tartott mindig egy darab jódkristályt a pipereszekrényben és ha véletlenül borotválkozás közben megvágta magát, azzal gyógyította. Ez pedig ennek a jódtartalmú fának a virága.
De a bőrbe dörzsölve is hatásos, bár nem emlékszünk már, hogy pontosan mi ellen is.
.
Ezt szuahéli nyelven zingifurinak hívják, magyarul orleánfa, angol neve pedig kifejezi a használatát is: lipsticktree. A benne lévő piros magokat összedörzsölve lehet ugyanis szép piros szájfestéket keverni, ld. a következő videóban.
A festék nem csak szájra alkalmas, pl. az indiaiak a homlok közepére tett jelet is ilyennel teszik fel.
Kardamom, amit ismét az ázsiai kajáknál szokás rengeteget használni őrölt formában.
Ez a hatalmas, több kilós termés a jackfruit. Magyarul még sosem hallottam, de így hívják: jákafa. Idézem: „A jákafára jellemző, hogy a gyümölcshús ‘rózsákra’ szedhető, és ezekben a citromsárga rózsákban van a mag. Középen és a gyümölcsrózsák között nagyon ragacsos, tejfehér, rágógumiszerű anyag van. A jákafa termése a legnagyobb, fán termő gyümölcs a Földön. Tömege elérheti az 55 kg-ot, hossza a 90 cm-t, átmérője az 50 cm-t. 10-20 méter magas fa, amely évente akár 100-200 darab óriás gyümölcsöt is teremhet.”
Látott már valaki borsnövényt? Nos a második képen épp az látható. Ami pedig a marketinget illeti: az összes borsfajta (zöld, rózsa, fekete) egyazon fáról leszedhető, csak különböző érési és szárítási periódusban.
Guava gyümölcse a fán, amit ha leszedünk, belül így néz ki.
Aki még nem látott kávécserjét, nem találja ki sosem, hogy ez egy robuszta kávéfajta. A kávé kétféle növényen, ilyen fás, magasabbra növő egyedeken illetve alacsonyabb, bokros formában terem meg. A még éretlen kávétermés közelebbről. Az érett szemeket szétnyitva jutunk el a magokig, amit azután szárítanak, pörkölnek, darálnak.
Természetes ékszerek
Kísérőnk, John pálmalevélből hajtogatott Boginak gyűrűt és karkötőt egy hibiszkusz virággal még fel is dobva. Másik kísérőnk, Solomon pedig megmutatta, hogyan kell nyakláncot készíteni az egyik növény leveléből (ld. a következő videóban. Bogi nem csak egy kókuszdiót kapott a kezébe, a nyakláncot a nyakába, a gyűrűt és karkötőt a kezére, hanem egy banánlevéltölcsért is a másik kezébe, amibe az út közben szedegetett terméseket gyűjtögethette, sőt a fejére egy koronát is, így lettünk mi ketten a Spice Queen & King. Nekem még nyakkendőt is kötöttek.
Ennek a fának a kérge a fahéj, sosem gondoltam, hogy ezt szó szerint így is kell érteni.
Ez nem őszibarack, hanem szerecsendió! Gyönyörű, ugye?
Ilyen, amikor egy kókuszpálma tele van dióval. De hogyan lehet ezt leszedni? Ezt is megmutatták nekünk. A bemutató utáni első mondat ez volt: „You can try tomorrow.” (Holnap te is megpróbálhatod.) 🤣🤣🤣
Ha a kókuszdiót sikerült leszedni, még ki is kell tudni nyitni. Itt van hozzá a „tutorial”.
Három vidám kísérőnk.
A túra végén a „boltban” Bogi még vett ezt-azt () a fűszerkínálatból, meg egy kis ylang-ylang kölnit.
Solomon a túra során meglepett minket sok általa ismert magyar szóval. Erre megkértem, mesélje el ezeket nekünk. Az „Isten hozott”-at én tanítottam meg neki (sőt a telefonjába is feljegyezte), mert kérte, mondjam el, mi a Welcome megfelelője.
2026. július 21. @ 9:11
Lehet, hogy nem “érdemes ide, erre a szigetre elmenni”, de nekem nagy élményt nyújtott, hogy láthattam! Köszönöm!
2026. július 21. @ 1:56
Én is köszönöm.