Afrika, Kenya emberek, gasztronómia, kultúra és művészetek, múzeumok, szokások, települések, üzemlátogatás, városok 2
Búcsú Nairobitól
– a város 10 legjobb helye
Történt: 2019. november – 2023. július
Mire Te, Kedves Olvasó kinyitod ezt a cikket, végetér három és fél éves kalandunk Kenyában, és egy-két napja már hazaköltöztünk Budapestre. Nem állítom, hogy nehéz szívvel hagyjuk itt ezt az országot, mert jó lesz egy kicsit újra otthon. Másrészt igazán jó emlékeink vannak erről az időszakról, és ezeknek egy részét foglalom most össze ebben az írásban egy ilyen „Best of Nairobi” megközelítésben.
Nairobi a maga nagyjából 5 milliós lakosságával Afrika tizedik legnagyobb fővárosa (54 országból), de a világ 80 legnagyobb városa között is szerepel. Igazán ráillik, hogy világváros, annak minden pozitív és negatív hozadékával együtt. Amíg feleségem hétközben dolgozott, nekem itt kellett megtalálnom a magam elfoglaltságát. Világváros ide, világváros oda, ez egyáltalán nem könnyű Nairobiban.
A főváros ugyan méretét is, lakosságát is nézve meglehetősen nagy, de a magamfajtának, aki, ha van rá módja, habzsolná a legkülönfélébb kulturális programokat, ebben a városban ebből igen keveset talál. Például komolyzenei koncertet a 3,5 év alatt egyetlen egyet sem tudtunk elcsípni, mert nincs. Talán 1-2 alkalom volt, amikor egy-egy nagykövetség rendezett a saját berkeiben effélét, nem tudok állandó zenekarról vagy helyszínről. A színház is igen esetleges. Létezik ugyan a National Theater épülete, de nincs állandó társulata. Előadások pedig évente talán 1-1 darab, 5-6 előadásban. Ebben az épületben évente egyszer, karácsony közeledtével van egy-egy sorozat balettelőadás. Van egy viszonylag jó helyi balettegyüttes egy nagyon ambíciózus vezetővel, de amit eddig előadtak, az a számunkra már eléggé ismert Rómeó és Júlia illetve a Diótörő volt. A többi lehetőségről majd egy kicsit lejjebb.
Programkeresés
Így nem véletlen, hogy időm tetemes részét azzal töltöttem, hogy felkutassak olyan helyszíneket, programokat, amelyeket egy-egy hétvégén szórakozásként be lehet iktatni. Rengeteg helyet felkerestünk az országban, ehhez próbáltam utazásszervezők segítségét is kérni, akikről feltételeztem, hogy az országot nálam jobban ismerik. Mégis, amikor 1-2 év elteltével azzal indítottam a beszélgetéseket, hogy szeretnénk olyan úticélokat kapni, aminek NEM a szafarizás a célja, azt a választ kaptam, hogy de hiszen Kenya ERRŐL SZÓL!!!
Nos, a fentieket semmiképp nem panaszként, hanem inkább a tények megismertetése érdekében írtam le. Mintegy elöljáróban ahhoz, hogy jobban érthető legyen a most következő „toplista”. Előtte azonban kérlek, nézd meg a következő, húsz képből álló fotógalériát. Ebben a város három különböző magas épületének tetejéről készült képet láthatsz Nairobiról. Legyen egy kis feeling a környezetről, hol is éltünk ennyi ideig.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Ami pedig a „Best of” listát illeti, egyáltalán nem voltunk könnyű helyzetben. A kritérium, amivel ebbe a listába be lehetett kerülni, az volt, hogy melyek azok a helyek, ahova szerettünk járni. Azaz legalább 3 alkalommal meglátogattuk, mert érdemes volt, jól éreztük magunkat. Be kell töredelmesen vallanunk, hogy épp csak összejött a tízes lista. Nézzük.
1. Geco Cafe – kedvenc autómosó éttermünk, ahol kiváló jazz is van
A világ többi sarkában is szerintem unikum lenne ez a hely, ami eredetileg egy autómosó (ma is ez az alapfunkciója a területnek). Amíg a kedves vendég vár arra, hogy kitisztítsák az autóját, addig beülhet (az egyébként egy üres telekre telepített autómosó mellé létrehozott), kávézónak nevezett kereskedelmi egységbe.
A hely annyira népszerűvé vált, hogy többször kellett bővíteni és ma már messze önálló életet él a Geco Cafe. Ez már régóta egy étterem, viszonylag széles választékkal és egyúttal egy állandó zenés hely, minden pénteken élő jazz-együttessel. Asztalt foglalni ilyenkor nem lehet előre, és ha nem érsz oda kb. 6 – 1/2 7-ig, ne számíts sok jóra. Nem kapsz asztalt, pedig van vagy 30-40. No és ami egy igazi különlegesség: kiváló német sajtos sültkolbászt (is) lehet enni, NAGYON jó sörökkel és kiváló presszókávéval.
Ez a belső tér egyik része, mellette pedig az a bizonyos német sajtos sültkolbász! ❤️❤️❤️ Az adaghoz jár még egy kupac félig dinsztelt lilahagyma is, de az (nem is értem miért?) a kép készítéséig már elfogyott…
Mivel a klíma Nairobiban ezt lehetővé teszi és a hőmérséklet az év szinte teljes egészében 20-30°C között van napközben, így nem véletlen, hogy a Café nagyobbik része, mondjuk a háromnegyede kerthelyiségből áll.
A jó hangulat része a jópofa berendezés is. A közönség legalább 10-20 %-a Nairobiban élő expatokból tevődik ki. Ez nem véletlen, mert a hely eredeti tulajdonosa egy osztrák pasas volt, nyilván az ő ismeretségi köre is hozzájárult a vállalkozás sikeréhez.
A helyiek közül is sokan látogatják. Ha épp nem élő jazz szól, akkor DJ teremti meg az aláfestést. A következő videó viszont az igazi péntek esti hangulatot idézi.
2. Alliance Francaise (AF) – a kultúra otthona
A Francia Intézet már 70 (!!!) éve működik az országban, nairobi fiókja egy több emeletes, nemrégiben felújított modern épületben található.
Az érdeklődő talál itt egy emeletnyi könyv-, zenei és videótár mellett nyelvi labort, nyelvi kurzusokat, de van színházterme (minden hétfőn jó filmek ingyenes vetítésével), a teljes földszint egy kiállítóterem 2-3 hetente cserélődő klassz témájú kiállításokkal, az udvarában pedig egy nagy színpad, ahol minden szerda este koncertet rendeznek a legkülönfélébb stílusú zenékkel, elsősorban afrikai előadókkal.
Szinte ez az egyetlen hely a városban, amelynek létezik ennyire rendszeres kulturális programja, legalábbis más ilyet nem sikerült felfedeznem. Létezik ugyan néhány weboldal, ahol a futó programokat meg lehet találni (pl. Kenyabuzz és Whats-on-Nairobi), de a figyelmesebb szemlélő hamar észreveszi, hogy a programok 90 % valamilyen bulizó vagy vacsorázó helyet reklámoz. Működik Nairobiban Goethe Intézet is, de összehasonlíthatatlanul csekélyebb ambícióval és programkínálattal. Ráadásul a Covid-járvány ideje alatt, (jócskán elhúzódva) kb. két évig szinte teljesen bezárt, mostanában kezd kicsit magához térni. Amire eredetileg nagyon számítottam volna, hogy (Kenya anno brit gyarmat révén) itt komoly tevékenysége lesz a British Councilnak. Létezik ugyan intézetük Nairobiban, de az semmiféle kulturális programot nem szervez, legfeljebb nyelvet lehet tanulni, amit pedig miért épp ott tanulna egy kenyai, amikor az államnyelvek egyike az angol?
De térjünk vissza az AF-hez, ahol a heti hírlevélben kapott programjavaslatokból (kiállítás, koncert, film stb.) nagyon sokat kipróbáltam. Igazán elégedett lehetne egy ilyen színvonalú programsorozattal egy európai Francia Intézet is. A következő képgalériában egy kis keresztmetszetet igyekeztem összerakni 12 képben a kiállítások sokszínűségéről.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
A koncertek sorából pedig álljon itt a legutolsónak egy rövid részlete, amin részt vettünk, egy kenyai együttestől. A szólista kezében egy helyi hangszer, a nyatiti.
3. African Heritage House – néprajzi és kortárs művészeti gyűjtemény
Az Afrikai Örökség Házáról már egy külön cikkben beszámoltam, de nem tudom eléggé kihangsúlyozni, mekkora értéktömeget képvisel, amit a látogatásaink óta sajnos már elhunyt alapító, Alan Donovan az életművével létrehozott.
A gyűjtemény elképesztően pazar, nem is fért el ebben az épületben. Egy másik harmada a Nairobi Gallery-ben található (amiről ld. lejjebb), míg a harmadik része a Kenya National Archive-ban nézhető meg. Mindegyik kiállítás megéri a többszöri látogatást, annyira gazdag néprajzi, népművészeti és kortárs művészeti anyagot tartalmaz.
4. Talisman – étterem
Ha már kultúra, kulturális programok nincsenek is olyan nagy számban Kenya fővárosában, annak egy ágára, a gasztro-kultúrára nem sok panaszunk lehetett. Szinte a világ mindenféle konyhája megtalálható Nairobiban, kezdve természetesen a most már 120+ éves indiai gasztro hagyományokkal és megszámlálhatatlan indiai éttermével, de rengeteg más is. Megpróbálok néhányat felsorolni (biztosan nem az összeset): kínai, japán, koreai, thai, indonéz, pakisztáni, libanoni, etióp, perui, mexikói, spanyol, olasz, francia, ugandai, csak azokat említve, amelyekből legalább egyet kipróbáltunk. Természetesen kenyai és más afrikai ételekkel is próbálkoztunk, de hogy finoman fogalmazzak, az „nem jött be”. Emellett persze meg kell említeni, hogy itt szinte nem létezik olyan étterem, amelynek étlapján ne állna ott egy vagy több féle hamburger chips-szel, de azért igazi étterembe ennek kedvéért még nem mentünk el.
Fotó: http://www.thetalismanrestaurant.com/
Fotó: http://www.thetalismanrestaurant.com/
Fotó: http://www.thetalismanrestaurant.com/
5. The Alchemist – bulihely
Mint feljebb említettem, Nairobiban az élet nagyrészt a bulizásról szól, már legalábbis annak a szűk rétegnek, amelynek van erre pénze. Nem állítom, hogy feleségemmel együtt mi „nagy partiarcok” lennénk, de néhány jó bulit azért mi is kipróbáltunk.
Ezek közül biztosan a leghangulatosabb hely, amit megtapasztaltunk az Alchemist. A Westland városrész közepén egy falakkal körbezárt területen, de nyitott szabadtéri szórakozóhelyet kell elképzelni, amelynek két szintjén (főleg késő estétől hajnalba fordulóan) rengetegen elférnek és a bár nagyon jól bírja a terhelést.
Van egy nagy színpad, ahol többnyire DJ-k váltják egymást egy-másfél óránként, ezzel a stílusok keveredését és változatosságát is létrehozva. A színpadon időnként együttesek is fellépnek, de alapjában véve a DJ-k uralják a terepet.
A helyszínhez tartozik még 4-5 gyorsétterem is, amelynek az emberei körbejárnak a vendégek között és kihozzák az asztalodhoz a rendelést. Azért a közönség persze inkább italba merül, és közben élvezi a nagyon jó, elsősorban afrikai ritmusokat.
Jogdíjproblémák miatt hosszabb videót ezekről nem tudok megmutatni, de egy pár másodperces részletet igen, ami egy fergeteges bulin készült két éve, és az amerikai Függetlenség Napja alkalmából tartották.
6. Nairobi Gallery – kortárs művészeti gyűjtemény, időszaki kiállítások
Az African Heritage House fentebbi említése során már szóba hoztam a Nairobi Gallery-t. Ez a múzeum nem csak a Marubi-Donovan gyűjtemény egy részének ad otthont, hanem (bár sajnos nagyon kis területen) kortárs afrikai képzőművészek alkotásainak is mind állandó kiállítás, mind időszaki kiállítási lehetőség keretében.
Ide is érdemes volt többször elzarándokolni, mert értékes afrikai műveket láthattunk. A most következő fotógalériában ezekből lapozható végig néhány.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
7. Unseen Nairobi – mozi
Mi még mindig nagyon szeretjük a mozit, otthon rengeteget jártunk, legalább hetente egyszer. Bíztunk benne, hogy egy ekkora városban azért csak lesz lehetőségünk ezt a hagyományt legalább valamennyire folytatni.
Csalódnunk kellett. Összesen 15 darab mozi van, nem a városban, hanem az 55 milliós lélekszámú Kenyában(!!!) , ebből csupán 3 vidéken. A heti műsorkínálat pedig 9-12 különböző film, azokból 2-3 gyerekfilm, 2-3 bollywoodi az indiai közönségnek, a maradék pedig valamilyen akciófilm. Talán nem kell nagyon ecsetelnem, hogy számunkra nézhető film elvétve akad közülük, így jó esetben 2-3 havonta tudtuk rábeszélni magunkat, hogy valamelyik filmet mégis bevállaljuk.
Üdítő, de sajnos igen ritka kivételt jelentett az egyetlen művészmozi, az Unseen Nairobi kínálata.
Fotó: https://www.unseen-nairobi.com/about
A moziról saját fotóm nincs, így a fenti képet a honlapjáról szedtem le. Az ugyanitt olvasható definíció szerint „az Unseen Nairobi egy független mozi és tetőtéri bár és étterem, amely 2020-ban nyitotta meg kissé titkos kapuit.
Rejtett tetőterünkön a vendégek elmerülhetnek egy meghitt moziélményben, miközben elfogyaszthatnak egy italt és gyönyörködhetnek a városra nyíló kilátásban.”
A moziterem befogadóképessége talán 40 fő, de a fenti mozilátogatási szokások alapján biztosan nem okozok meglepetést annak leírásával, hogy egyetlen filmvetítés során sem tapasztaltunk teltházat. Láttunk itt nemzetközileg is jegyzett színvonalú (afrikai és más) művészfilmet, de a műsor inkább kísérleti vagy kezdő afrikai filmesek alkotásaiból áll össze. Vetítések legfeljebb heti 2-3 napon (nem minden héten) vannak, csak egyszer esténként.
8. Shamba Cafe – jazz esték
Nagyon szeretem a dzsesszt, próbáltam is találni egy dzsesszklubot egy ekkora városban, de sajnos nem jártam sikerrel. Itt rögtön meg kell azt is említsem, hogy igen ritkák az önálló könnyűzenei koncertek is Nairobiban. Valószínűleg ez is a helyiek fizetőképes keresletének alacsony voltával függ össze, így a nagyobb nevek (bármely műfajból) koncertkörútjai messze elkerülik Kenyát (gondolom Afrika túlnyomó részét is), de még helyi együttesek számára is elvétve rendeztek koncertet az itt töltött 3,5 évünk alatt. Persze ennek az időnek a felére rányomta a Covid a bélyegét, de ennek elmúltával sem láttunk hirdetni egyetlen komolyabb koncertet sem.
Tehát dzsessz-együttesek fellépéseit is nélkülöztük. Itt-ott (pl. a fent említett Geco Cafeban) egy étteremben lehetett kifogni egy-egy dzsesszistát, de eléggé rendszertelenül és ritkán. Felfedeztük viszont a Shamba Cafet, ami egy bio-farmmal összekapcsolt étterem. Ebben ugyan nincs világmegváltó séf fantasztikus ételkölteményekkel, de a pizzájuk elég jó és ami a fontos, két-három havonta meghívnak dzsesszzenészeket (feketéket és fehéreket vegyesen), akik azután nagyon jól tolják. Az alábbi videóban hallható, mennyire.
9. Kazuri Beeds Factory – kézműves gyöngy és kerámia
A TOP10-be ez is bekerült, mert itt is sokszor jártunk, Boginak több kilónyi nyaklánca és karkötője származik innen. Ez egy kézműves manufaktúra, ahol agyagból, kézzel készített festett és égetett, szebbnél szebb ékszereket és kerámiákat hoznak létre.
A Kazuri név egy szuahéli szó, azt jelenti: „kicsi és szép”. Érdemes megnézni a honlapjukat is, ahol végigböngészhető a sokszáz féle nyaklánc és karkötő teljes választéka, aminek 60+%-át a világban nagyon sokfelé exportálják.
1975-ben kezdték egy apró műhelyként, amely kézzel készített kerámia gyöngyökkel kísérletezett. Az alapítók két angol egyedülálló anya volt, akik hamar felfedezték, hogy a Nairobi környéki falvakban sokan vannak hátrányos helyzetűek és nagy szükségük van a rendszeres foglalkoztatásra.
A Kazurinál a Covid előtt már több mint 340 nő dolgozott, akik jártasak voltak a kerámia gyöngyök készítésében, ékszerekbe fűzésében. Nairobi-szerte sok helyen volt üzletük is, de a járvány nagyon megviselte a céget, minden üzletüket bezárták, sőt a „gyár”-nak helyet adó telephelyüket is el kellett adniuk és egy jóval kisebb helyre költöztek át, ahol egy sokkal kisebb léptékű gyártó- és eladási tevékenységet tudnak csak folytatni.
A honlap szerint „Az ékszerek hangulata tükrözi Kenya kultúráját és élővilágát. Minden darab, akárcsak a gyöngyeink, kézzel készített és kézzel festett, gazdag színekben.”
Ide néhány képet teszek csak a korábbi kínálatból, de ha róluk a teljes sztori is érdekel az üzemlátogatással együtt, olvasd el itt, a BoGábor Kenyában zárt Facebook csoportunkban (ha valaki nem tag, bármikor utólag is beléphet).
10. Lantana Thompson Apartments – a lakásunk két éven keresztül
Igen, ez a tízes lista utolsó eleme, és az első kilenc leírásából mostanra bizonyára érthető, hogyan fért bele ez is a tízbe.
Amikor Kenyába költöztünk sok mindennel nem voltunk tisztában, többek között a lakáshelyzettel sem. Azt tudtuk, hogy bérlakásokat elég könnyű találni, mert elég nagy a kínálat, de az árak is magasak. Itt nagyon sok lakás befektetési céllal épül, azaz a tehetős tulajdonosok azért vesznek meg épülő lakásokat, hogy azután bérbeadják. A lakások értékének akár 12-15 %-át is meg lehet ugyanis keresni évente a lakás bérbeadásával. Amennyiben sikerül bérlőt találni. Nairobiban rengeteg az üres, kiadatlan lakás, mert fizetőképes bérlő viszonylag kevés van, viszont a lakástulajdonosok inkább akár évekig nem adják ki a lakásukat, ha a bérlő nem akarja megfizetni az általuk elképzelt bérleti díjat.
A lakások alapterülete az otthoni arányokhoz képest általában nagyon nagy, miközben a lakások négyzetméter ára meglehetősen alacsony. Ez annak is köszönhető, hogy a nairobi enyhe, általában koranyárinak nevezhető, az egész év során alig hullámzó klíma miatt itt nincs szükség sem a lakások fűtésére sem a légkondícionálására, ezért elég a falak és a burkolatok megépítése mellett csak a víz- és csatornahálózatot bevezetni, az ablakok üvegezése is csupán egyrétegű.
A Lantana Thompson Apartments a Lavington városnegyed (ez mondjuk Budapest XI. kerületére hasonlít leginkább) sok otthoni fogalom szerinti lakópark-szerű épületegyüttesének egyike. Talán 15 éve épült, hat egyforma 5 szintes épületből áll. Egy lakás a teljes szintet elfoglalja, így minden egyes helyiségnek sok ablaka van, ezzel nagyon szép világos lakásokat hoztak létre.
No és a balkon!
Nekünk ez a harmadik lakóhelyünk volt Nairobiban. Azért szerettünk bele, mert azon kívül, hogy elég európai stílusú berendezés fogadott bennünket (rengeteg kiadó lakás számunkra nehezen elviselhető afrikai vagy indiai stílusú bútorokkal van berendezve), a lakás legnagyobb vonzereje számunkra a hatalmas balkonja volt. Rengeteg időt töltöttünk itt akár a reggelinkkel akár napozással vagy épp csak egy kis ejtőzéssel.
Nairobit elhagyva már tudjuk, hogy ez a balkon sokáig hiányozni fog nekünk.
Ezzel a weboldalon a kenyai témák utolsó fejezetéhez értünk. Nyár végéig még néhány más afrikai országban szerzett élményünket felelevenítem, majd néhány hét „nyári szünet” után velünk együtt átköltöznek a témák Latin-Amerikába, elkezdjük perui 4 évünket és remélem Kedves Olvasó, Te is velünk tartasz!
2025. november 20. @ 6:34
Wow , a very interesting read .A whole lot has changed and the growth has been huge since i was there 30 years ago.
2025. november 21. @ 9:20
Thank you for your comment!