A Longonot-vulkán tetején
Történt: 2023. március
Nairobihoz nagyon közel, csupán 60 kilométerre, a Naivasha-tó mellett található a Mount Longonot, aminek a megmászásával már évek óta kokettáltunk, de csak most került rá sor.
A Wikipedia szerint „a Longonot-hegy egy rétegvulkán a Naivasha-tótól délkeletre. Úgy gondolják, hogy utoljára az 1860-as években tört ki. Neve a maszáj Oloonong’ot szóból származik, ami annyit jelent, hogy ‘sok sarkantyú hegye’ vagy ‘meredek gerincek’. A hegy a Mount Longonot National Park része.
A park bejáratától a kráter pereméig egy 3,1 km-es ösvény vezet, és a krátert körülvevő 7,2 km-es hurokban folytatódik. A 13,5 km-es teljes túra körülbelül 4-5 órát vesz igénybe, az ösvény egyes részei erősen erodáltak és nagyon meredekek. A kapu magassága 2150 m, a csúcsa 2776 m, de a szaggatott perem követése lényegesen több, mint a 630 m függőleges különbség.”
Mi is nekivágtunk a hegynek. Az elején még kényelmesen sétáltunk felfelé, enyhe lankákon, ahol a hegy körül kialakított nemzeti parkban háborítatlanul élnek zsiráfok és zebrák is, mi ezekből láttunk néhányat, de bivaly, oroszlán, leopárd, bozótiantilop és Grant-gazella is található a parkban az azt fenntartó Kenya Wildlife Service honlapja szerint.
A zsiráfok egyik kedvenc eledele a szinte mindenhol megtermő akácia. De annak is két lényegesen különböző fajtája van. A gyalogösvény mentén ebből a borzasztóan tüskés bokorból volt jócskán, amit a zsiráfok nem esznek meg. Ezt sípoló akáciának hívják (Vachellia drepanolobium), az ágain ugyanis üres, két-két tövissel ellátott gumók nőnek, mindegyik lyukas és a szél fütyül bennük.
Néhány száz méter után már hirtelen meredekké vált a felszín, nagyon komoly kaptatónak néztünk elébe.
A háttérben Naivasha városa
Újabb meredek lejtő vár ránk.
A lihegésünket csökkentendő meg-megálltunk, nem beszélve arról, hogy így fokról fokra élvezhettük az egyre jobban feltáruló pazar kilátást.
A képekről eddig úgy tűnhetett, mintha rajtunk kívül senki nem járt volna arra, pedig rengetegen kirándultak. Hegymászásunk során több száz más túrázóval is találkoztunk. Volt aki hegynek föl simán elfutott(!) mellettünk, de nekünk sem kellett nagyon szégyenkezni, nem mi voltunk a leglassabbak.
Nagyjából félúton már gyönyörködhettünk a Naivasha-tó és a körülötte lévő többi vulkanikus hegy látványában is.
A 3,1 km-es ösvényt erős másfél-két órányi kapaszkodás után tudhattuk végül magunk mögött. Meglehetősen elfáradtunk, ezért nem is vállaltuk be a vulkángyűrű körbejárásának újabb 7,2 km-ét, az elénk táruló vulkánkráter bőven elég élményt adott. Egyedülálló jellemzője a helynek a kráterben elterülő sűrű erdő.
Bár a hegyről lejönni sem volt egészen egyszerű, egy pillanatig nem bántuk meg, hogy nekieredtünk. Bizony sajnos el kellett gondolkoznunk azon, milyen nehézségű és hosszúságú túrákat vállaljunk be majd a jövőben.
