Egy szenzációs gyűjtemény – az African Heritage House
Történt: 2020. október, december, 2021. február, szeptember
Bár a címben csak az African Heritage House (Afrikai Örökség Háza) név szerepel, megpróbálom a lehetetlent. Ebben a cikkben kitérek a gyűjtemény két másik részére is, amelyeket a Nairobi Gallery-ben illetve a National Archives-ban (Kenyai Nemzeti Levéltár) őriznek. Elképesztően sokrétű és gazdag pán-afrikai néprajzi és kortárs művészeti gyűjteményről van szó, amelyről több, mint 500 fotómból tényleg csak a legérdekesebbek férnek most ide.
Egy amerikai Kenyában
Egy amerikai állampolgár, Alan Donovan a ház honlapján található leírás szerint „1967-ben érkezett Afrikába az USA Külügyminisztériuma segítőtisztjeként a nigériai-biafrai háború idején. 1969-ben lemondott posztjáról. Párizsban vásárolt egy Volkswagen buszt, és a Szahara-sivatagon át Nigériába utazott.
Afrikai odüsszeája során találkozott Mali csodálatos vályogmecseteivel és az afrikai gyarmatosítás előtti vályogépületek más példáival. Ezután áthajtott Kongón keresztül Kenyába, 1970 márciusában érkezett Nairobiba. Ezt követően több hónapot töltött Kenya északi határvidékének népeinél.
1970 októberében megtartotta első turkánai és más észak-kenyai népek művészeti és tárgyi kultúrájú kiállítását. Ekkor ismerkedett meg Joseph Murumbival, Kenya volt alelnökével és Afrika legnevezetesebb magángyűjtőjével. Murumbi feleségével, Sheilával együtt 1972-ben megnyitották az Afrikai Örökséget, az afrikai kontinens első pán-afrikai galériáját.”
A házát Nairobi Mlolongo nevű külső negyedében építette fel és ebben helyezte el gyűjteményének egy részét, amely bárki számára megtekinthető, sőt akár megszállni vagy esküvőket és más eseményeket tartani is lehet benne.
A gyűjtemény keletkezése
A Nairobiban való letelepedése után elmúlt 50+ év alatt Alan Donovan egy hihetetlenül széles skálájú, Afrika nagyon sok országából származó népművészeti illetve kortárs művészeti gyűjtést végzett. Ezekből a világ sok fejlett országában galériákat hozott létre és látta el azokat újabb és újabb művekkel. Ezáltal megismertette a világot ezekkel az értékekkel, számtalan vándorkiállítást és élő bemutatót is szervezve, ezekkel a világot járva.
Évente járta körbe Afrika legalább 22 országát, megrendeléseivel 500+ művésznek adva munkát. Amikor az Afrikai Örökség Galériának nevezett hálózatát 2003-ban felszámolta, több mint 500 teljes munkaidős alkalmazottja, világszerte több mint 50 üzlethelyisége volt, és sok ezren szállítottak számára árut.
Azt írták róla, hogy „Afrika legnagyobb és legszervezettebb kézműves szervezet[ét hozta létre egy] úttörő, aki világszínvonalú vonzerőre emelte az afrikai kézműves termékeket az ajándéktárgyakból a műtárgyakká.”
Donovan első ottjártunkkor már 83 éves volt, addigra felszámolta az ilyen irányú tevékenységét. Visszavonult, de helyi segítő közreműködésével akkor is aktívan rendezgette azt az ismeretanyagot, amire szert tett. A háza, ami nyitva áll bárki számára előzetes bejelentkezéssel, olyan műkincstömeggel (és mérhetetlen ízléssel) van berendezve, ami bármely nagyobb nemzetközi hírű múzeumnak is ékessége lehetene.
A Nemzeti Galéria
Az African Heritage House három emeletén sem fért el azonban minden összegyűjtött darab. Két másik múzeumban, a Nairobi Gallery-ben és a Kenya National Archives-ban jelenleg Afrika legnagyobb pán-afrikai művészeti gyűjteményének további egy-egy harmada látható. A három gyűjteményrész Afrika különböző régióinak és közösségeinek ősi (művészeti) tárgyait mutatja be, illetve sok kortárs alkotást is tartalmaz.
A második harmadot tehát a Nairobi Gallery (NG) őrzi. Ez a múzeum része a Kenyai Nemzeti Múzeumnak. A történelmi épület, amelyben található, 1913-ban épült, és a tartományi biztos irodaháza volt. Ma ezt talán anyakönyvi hivatalnak neveznénk, mert itt rögzítették a születéseket, házasságokat és halálozásokat (egy angol szójátékkal: Hatches, Matches and Dispatches).
Az épület ma már egy múzeum, állandó gyűjteménye helyi és más afrikai művészek alkotásai mellett a Murumbi Afrikai Örökség gyűjteményén alapul, amely ősi szobrokat, festményeket és a mindennapi élet tárgyait tartalmazza a különféle afrikai kultúrákból. Ezeket Joseph & Sheila Murumbi gyűjtötte össze. Joseph Murumbi (politikus, műgyűjtő, üzletember) a függetlenné vált Kenya első külügyminisztere (is) volt. De könyvtáros feleségével már az 1950-es évektől kezdve gyűjtött könyveket, művészeti tárgyakat, bélyegeket stb. Az ő ötletére kezdték el Alan Donovannal 1970-ben elindítani az African Heritage gyűjteményt/galériát/házat.
A Nemzeti Levéltár
Murumbi és Alan Donovan részben közös gyűjteménye/örökségének harmadik harmada pedig a Kenya National Archives-ban (KNA, Kenyai Nemzeti Levéltár) tekinthető meg, amit egyébként Murumbi törvényjavaslatára hoztak létre 1965-ben. Az összegyűjtött tárgyakat a kenyai kormány egy koncessziós megállapodásban szerezte meg Joseph Murumbitól, aki előtte több óriási tengerentúli ajánlattevő vételi ajánlatát is elutasította gyűjteményeinek megvásárlására.A levéltár épülete a CBD (Central Business District) azaz a legbelső belváros egyik igen forgalmas terén kapott helyet, egy önmagában elég csúnyácska, klasszicizáló stílusú környezetben. Erről a múzeumról is ordít a pénztelenség. A tárolók feliratai hiányosak, kopottak, a világítás nagyon harmatos, viszont a tárgyak gyönyörűek.
A következőkben a három helyszínen található hasonló témájú kiállítási darabokat egymás mellett fogom bemutatni. Előre kell bocsátanom, hogy egy sereg kiállítási tárgyról nem sikerült pontos leírást készíteni. Ugyanis sokazor nem volt semmi feltüntetve, vagy csak részben emlékeztünk a szóban hallottakra. Ráadásul a levéltárban kizárólag mobiltelefonnal engedélyezték a fotózást, így azoknak a képeknek a minősége sem a legjobb.
A Heritage House külső tere
A hatalmas, 10 hektáros telken épített African Heritage House-hoz megérkezve még a kertben fogadott egy néhány tablóból álló tárlat. Ennek „Afrika elvesztett építészete” a címe és fotókkal illusztrálva mutat be egészen különleges, ma már részben nem is létező épületeket Afrika különböző országaiból. Egészen szürreális. Gaudi talán láthatott ilyeneket és hatottak rá?
Ezek az épületek (is) szolgáltak inspirációként az African Heritage House megépítéséhez, de erről még egy kicsit később.
Amikor megérkeztünk, a ház szuahéli stílust idéző, ún. makuti tetővel (pálmalevél) fedett melléképületébe vezettek minket. Ezt „pool house”-nak, fürdőháznak nevezik. A fürdőház „társalgójában” kaptunk egy teát, hogy még kellemesebb legyen a várakozás a „tárlatvezetés” elindulására. Itt nem elsősorban a medencék és a gyönyörű épített környezet fogott meg, hanem elkezdtük felfedezni mindazt a számtalan értékes darabot, ami a gyűjteményt alkotja.
A kortárs képzőművészet és a népi használati tárgyak kiválóan megférnek itt is egymással. Az első képen Francis Nnaggenda, ugandai szobrász „Három az egyben” című faszobra. A másikon is egy ugandai szobrász, John Edward Odoch-Ameny egyik darabja a „Tömegkommunikáció” című sorozatából a 80-as évekből.
Tinga Tinga
A fürdőház gerendázatából halászati eszközök lógnak le, a háttérben a falon pedig maszáj pajzsok és lándzsák illetve egy Tingatinga festmény. Ezt a teret Tinga Tinga Cafénak is hívják arról a művészről, Edward Saidi Tingatinga tanzániai festőről (1932–1972) elnevezve. Ő találta ki ezt a stílust (tinga tinga), amit ma már számtalan utánzó használ (főleg turistáknak szánt olcsó mázolmányokon).
Ha jól értettük, őt (is) Donovan fedezte fel és tette híressé, állítólag egy-egy eredeti Tingatinga kép ma kb. 100.000 USD-t ér a műkincspiacon.
Az ő képeiből szép számú található az African Heritage House-ban. Az előbbi beugróban illetve az abból nyíló két WC-ben legalább 15 Tingatinga kép „bújik meg”.
Engem ez a kép például az egyik legismertebb naiv festő, Henri Rousseau egyes képeire emlékeztetett.
A főépülethez megyünk
Átsétálunk a házhoz. A ház három szintes. Elöl a lakótér, mögötte pedig a „kiszolgáló szárny” = konyha, raktárak, a bentlakó személyzet lakótere. Ezt Kenyában mindenfelé úgy nevezik, hogy DSQ, azaz Domestic Servant Quarter (tükörfordításban háziszolga-negyed).
A ház előterében Alan Donovan. A terített asztal minket várt, a „tárlatvezetés” után itt kaptunk ebédet. Ez utóbbi mindenképp szükséges, mert a látogató a több órás nézelődés után nem csak telítődik a mérhetetlen mennyiségű látnivalóval, hanem persze meg is éhezik közben. 
John Odoch-Ameny szobra ez is, és a következő is.
Amikor egy évvel később ismét jártunk a házban, kiderült, hogy időközben betörtek a csupán szinte formális kerítéssel védett ingatlanba és a kertben található fémszobrokból sokat (az előző kettőt is) elvittek, majd beolvasztottak, hogy a fémet eladhassák.
Alan Donovant az afrikai „elveszett” vályogépítészet ihlette meg, amelynek nagy része eltűnt, soha nem hozták helyre. Egy olyan házat akart építeni, amely emlékeztet a gyarmatosítás előtti erős afrikai örökségre.
Tanulmányozni kezdte az afrikai vályogépítészetet és a gyarmatosítás előtti építményeket Afrikában. Kombinálta a nigériai vályogpaloták inspirációját, a festett házakat Ghánában és Bourkina Fasóban, valamint a szuahéli mintákat, amelyek még mindig virágzanak Kelet-Afrika partvidékén, valamint Lamu és Zanzibar szigetein. A ház egyik legismertebb inspirációja a 600 éves mali Djenne vályogmecset volt, amely egyben a világ legnagyobb agyagszerkezete.
Ahol csak egy kis tér van, oda került egy-egy modern szobor, vagy épp eredeti népi faragvány valamelyik afrikai tájról.
A bejárat faragott kapujáról azt hallottuk, ez az egyetlen darab, ami nem afrikai, hanem indiai.
Belépünk a házba
A nappaliban szinte nem is tudja a látogató, hogy mit nézzen először, annyi a látnivaló. Az egyik fotelen ez a pénzkagylókkal (shell money) és gyöngyökkel kivarrott darab például egy férfi öv. Ez a típusú kagyló pénzként szolgált az afrikai-európai kereskedelemben mielőtt az érmék megjelentek (ld: Wikipedia)
A legkisebb szabad falfelület (pl. ez a kapu mögötti eldugott falrész) is a gyűjtemény darabjainak elhelyezését szolgálja. A földszinti hatalmas nappali egyik sarkába került a hangszergyűjtemény. Messze nem tudom mindegyiket azonosítani, de a bőrpuff mögötti húros hangszer az egy (luo törzsi) nyatiti.
Az ablakpárkányon pedig talán hárfának lehet nevezni azt a két gyönyörű hangszert, aminek a hangját ugyan sajnos nem hallottuk, de a nyaka gyönyörű munka. Alan Donovan szenvedélye az afrikai örökség iránt szinte páratlan, és saját szavai szerint lényegében ezért élt.
A nyitóképen látható nimba maszk (Baga, Guínea) szolgált Alan Donovan nemzetközi galériahálózata és az African Heritage House logójául. Nimba a növekedés istennőjének szelleme a bagák között. A csengő a maszk szájában az ami: hangszer, mivel a maszkot tánc, táncos szertartás közben viselték. Viselője ritmus hangszerként használta mozgás közben.
Kincsek a vitrinben
A nappali másik oldala, amelyben a vitrin tele van hihetetlenül érdekes tárgyakkal.
Két törzsi fejdísz között három kb. 20 cm-es Yoruba (Nigéria) faragott figura, (azok az ikergyerekek kapták, akiknek az ikertestvére születés közben vagy után meghalt. Nigériában a leggyakoribb az ikerszülés a világon. Azt jelképezik, hogy a meghalt gyerek szelleme elválaszthatatlan az élőétől.) illetve szobrocskák az egyik polc eldugott sarkában.
Borostyán és ezüst ékszerek, meg mindenféle másból (tevecsont, afrikai kövek, kagylók stb.) készült ékszerek.
Alatta kisplasztikák, amiről utólag, a Nairobi Galleryben látottak alapján tanultuk meg, hogy a több mint 6000 éve használt „lost wax brass” öntési technológiával készültek. Ennek során a tárgyat először méhviaszból elkészítik, azt agyagba ágyazzák, kiszárítják, majd kiolvasztják a viaszt végül bronzzal kiöntik.
Az alábbi fényképgalériában található öt képen az NG kiállításán látható, Maliból, Ghanaból stb. származó bronz szobrocskák láthatók.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Az épület már műemlék
Donovan háza néhány éve bontási fenyegetésekkel nézett szembe, amikor az ingatlan egyik végében az új mombasai vasútvonalat építették, de ő sikeresen ellenállt a fenyegetésnek.
A helyi és nemzetközi szakértők sokéves látogatásai után a ház 2015 januárjában végül nemzeti műemlékké vált, és első ottjártunkkor folyt a magántulajdonból egy a kenyai, afrikai illetve a világ több emberét szolgáló alapítvány létrehozása.
Körbesétálunk a ház földszintjén. Ez a „marokkói szoba”. A kandalló két oldalán lévő lámpák egy régi marokkói kapuról származnak.
Az ágy a 19. századból való Siyu-ból (a kenyai Lamu melletti Pate szigeten van). Az ágyban titkos rekeszek találhatók, ahova az ékszereket és más értékeket rejtették, az ágyon Royal Kente típusú ghánai kéziszőttes.
A földszinti fürdőszobát a Maasai Mara-ból származó rózsaszín kővel borították. A körben elhelyezett selyem batikok a kenyai Robin Anderson munkái.
Az aktív dolgozószoba és a belső udvar
Alan dolgozószobája, falain képek a rengeteg világkörüli bemutatóról (Kenya’s African Heritage Festival), az asztalon újságkivágások tömege az ezeken (is) szereplő modellekről. Ott van kép pl. az általa felfedezett Iman-ról, a leghíresebb afrikai modellről, aki később a rockvilágsztár David Bowie felesége lett.
A falon balra egy olyan textília, amelybe Korán-részletek vannak beleszőve. A jobboldalon lévő pedig az a darab, amelyik szerepelt kellékként az 1985-ben bemutatott Out of Africa (Távol Afrikától) című filmben, Meryl Streep és Robert Redford főszereplésével. A film egyes jeleneteit is itt a házban forgatták illetve annak egyes kellékei is ebből a gyűjteményből származtak.
A dolgozószobából kilépve a ház belső udvarára jutunk, ahonnan a konyha és a személyzeti szárny is nyílik. Itt áll a már több szoborral is szerepelt alkotó, John Edward Odoch-Ameny másik darabja a „Tömegkommunikáció” című sorozatából.
A belső folyosó két oldala és falai …
… is telis-tele műtárgyakkal.
A többi földszinti helyiség
Belépünk a másik földszinti vendégszobába. Donovan csodaszép afrikai textíliákat is gyűjtött és készíttetett. De erről már tényleg csak a Google Arts&Culture erről írt oldalán olvashattok többet.
A vendégszobához is tartozik egy fürdőszoba, …
… amelynek fali dekorációja pl. a kongói bwaantshy királyi ruházatot mutatja be díszes keretekben.
A vendégszoba egyik polcán egy könyv és rajta egy eredeti velencei gyöngyökből készült nyaklánc. Mindjárt rátérek, miért fontos ez a könyv ebben a házban, de előtte tegyünk ismét egy kitérőt az NG és a KNA kiállítására. Azon belül is csupán egy-egy kisebb, kb. 20-30 m2-es terembe látogatunk, ahol az ékszergyűjtemények találhatók.
Az alábbi képgalériára kattintva épp csak a felszínt tudom a 26 fotóval megmutatni. Benne káprázatos 14-20. századi gyöngy, ezüst, arany, elefántcsont, stb. ékszereket Benin, Egyiptom, India, Nigéria, Ethiópia, Kenya, Mali stb. területéről.
A képsorozat 20-21. képe eredeti kenyai turkanai ékszereket mutat, majd az utolsó öt képén Alan Donovan-készítette ékszerek láthatók.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Az ékszerkészítő
Alen Donovan évtizedek óta nem csak műgyűjtő (és minden egyéb, amit feljebb felsoroltam) volt, hanem ékszertervező is (erről részletesen lehet olvasni és az ékszereit megnézni a Google Arts&Culture webhelyén).
Már a kezdet kezdetén, 1970-ben úgy döntött, hogy meg kell tanulnia ékszereket készíteni, hogy pl. a Turkanaban töltött hónapjaiban látott díszeket beépítse. Elutazott Mombasába, ahol csatlakozott egy műhelyhez, amelyet az amerikai békehadtest dél-karolinai önkéntese hozott létre.
Ott ékszerkészítésre tanították megélhetésként a súlyos balesetekben vagy tűzvészekben traumatizált (sokszor végtaghiányos vagy akár vak) kenyaiakat. Apró díszeket hozott magával Ghánából, Nigériából és más országokból, és ezeket az elemeket Észak-Kenyából származó darabokkal ötvözte ékszerterveiben.
Órási sikereket hoztak neki ezek az ékszerek. Az első kiállításának megnyitója napján, 1971-ben egy gazdag texasi olajmágnás jelent meg a galériában. Még a megnyitás előtt megvásárolta az összes ékszert, majd egy 3 éves vándorkiállításra vitte azokat az USA-ba. Később ottani híres galériák is többször kiállították az African Heritage Jewellery-nek keresztelt kollekcióit, amit azután évtizedeken keresztül árusított világszerte.
Évekkel az African Heritage sorozat megalkotása után egy nagy áruházlánc, a Banana Republic tulajdonosai az USA-ban arra kérték Donovant, hogy hozzon létre 100 üzletet az általa tervezett ékszerekkel és kiegészítőkkel. Ezekben az üzletekben végül az évek során többszázezer darab kelt el.
Az eredeti ékszerterveit gyártja továbbra is Nairobiban egy ékszerész, Raymond Nyamodi. A csodálatos eredeti darabokról egy gyönyörű képsorozat és leírás található a Google Arts&Culture ezzel foglalkozó oldalán.Ebben a vendégszobában vásárolni is lehetett ezekből. Hatfős látogatócsoportunk pedig nem tudott ellenállni a kísértésnek, bizony sok pénzt otthagytunk. 
Álljon itt most ismét egy képgaléria, az akkor épp megvásárolható kollekció egy részéről 10 képben:
Álljon itt most ismét egy képgaléria, az akkor épp megvásárolható kollekció egy részéről 10 képben:kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Egységes stílus
Alan Donovan azt akarta, hogy ez a ház teljesen afrikai, a lehető legafrikaibb legyen az építészet, a dekoráció, a bútorok és az összes többi elem segítségével.
Meg akarta mutatni az embereknek, hogy minden inspirációt megtalálhatnak itt, és a saját kontinensükön található anyagokat felhasználva létrehozhatják a szépséget.
Az első emeletre vezető lépcső falán kézzel szövött textíliák sorakoznak.
A lépcsőforduló sarkán egy yoruba (Nigéria) fejdísz, amely a király győztes visszatérését ábrázolja.
Az emeleti nappali falán egy észak-nigériai tevetakarón fulan nők (Kelet-Afrika) által használt tejgyűjtő tálak , illetve a két oldalán egy nigériai ötvösművész, Asiru Olatunde ezüst domborművei láthatók, aki yoruba népmeséket dolgozott fel ebben a formában. A kandalló tetején csodásan díszített calabashok (lopótökök) sorakoznak, azt hiszem Kenyából.
Ez az emeleti nappali negyedik sarka, tele szebbnél-szebb textíliával.
Alan Donovan hálószobája az emeleten. Itt vanak a jobboldali textíliák mögötti részen az Out of Africa film relikviái, ezek a cikk végén található videóban láthatók.
A harmadik szint
A teraszról a Nairobi National Park látványa tárul elénk. Akár innen is lehet szemlélni a park állatait (ld. pont középen két kudu).
Ezen a szinten található az ún. családi vendégszoba a hozzá tartozó fürdőszobákkal.
A családi vendégszoba 4 külön ággyal.
A Kuba és Bokolonfini textíliák Maliból származnak, a falakat ezek inspirációja alapján Carol Beckwith kézzel festette.
Az ebéd
Körbeértünk. Az ebédet a helyi személyzet szolgálta fel, akik egy észak-kenyai textíliából varrott egyenruhát kaptak. Ez a férfi 16 éve dolgozik ebben a házban.
A menü természetesen jellegzetes afrikai ételekből állt, de itt most inkább a gyönyörű faragott (valószínűleg a kenyai Kisii-ből származó szappankő-)tálakra és a gyöngyberakásos, zebra-, elefánt- és zsiráffejű kanalakra hívnám fel a figyelmet.
Itt pedig egy utolsó kitérő az NG és a KNA gyűjteményeire. Az alábbi képgaléria legelső képén épp Afrika különböző tájairól származó konyhai eszközöket lehet megszemlélni. De a többi 18 képen is nagyon érdekes használati tárgyak láthatók, gyerekjátékok, fantasztikus textíliák, a dahomeyi szultán uralkodói jelvényei és néhány pazar afrikai maszk.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Bár még rengeteg részletről szót sem ejtettem (pl. a törzsi fegyvergyűjteményről, a tetemes kortárs szobor- és képzőművészeti kollekcióról, vagy a szuahéli szobáról, stb.) de a három gyűjtemény bemutatásának nagyjából a végére értünk.
Megtiszteltetés volt megismerni Alan Donovant
Kétszer is jártunk Alan Donovan házában, de a másik két múzeumban is. Mérhetetlen kulturális érték van ezekben összegyűjtve, lenyűgöző minden szempontból. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy megismerhettem, hogy beszélgethettünk a gyűjteményéről és egy kicsit az életéről is.
Alan Donovan akkor is aktívan rendezgette a gyűjteményét. Itt egy kérdésre válaszolva épp Boginak mutatja meg egyik könyvét Nigériáról, abban pedig egy olyan fotósorozatot, ami egy férfiszépségverseny résztvevőiről szól.
2021 végén tudtam meg, hogy az általam oly nagyra tartott African Heritage House tulajdonosa és a gyűjtemény egyik alapítója, a 83 éves Allan Donovan december 5-én álmában elhunyt.
Ez a képem akkor készült 2020 októberében, amikor épp Boginak mutatta meg az előbbi könyv azon részét, amiben az ékszertervei alapjául szolgáló nigériai motívumkincseket (is) tartalmazó fotók láthatók.
Ég Veled Alan Donovan, legyen Neked könnyű a föld!
Járjuk körbe a házat!
Végül álljon még itt egy 9:51 perces videó, amiben körbejárjuk a házat. A videó zenéje: Rokia Traoré – Projet roots au 104, részlet. Aki a témáról további részletek iránt is érdeklődik illetve szeretné maga is bejárni virtuálisan a helyet, annak a Google Arts&Culture webhelyét ajánlom.
