Egy afrikai istentiszteleten
Történt: 2023. március
Kenyában már a kezdetektől feltűnt, hogy amerre nézünk, sorozatosan bukkannak fel a legkülönbözőbb feliratok egy-egy egyház „telephelyét” hirdetve. Ezek közül számtalanszor volt az az érzésem, hogy ezek nagy részének elsősorban az „alapítók” megélhetésének (minél jobb) biztosítása a végső célja. Ezt az érzést csak erősítette bennem, amikor utánanézve kiderült, hogy Kenyában több, mint 4.000 (!!!) bejegyzett egyház van. Ezek a National Council of Churches in Kenya (NCCK) nevű szervzetbe törmörültek, amelyet 1918-ban alapítottak és a legtöbb egyházat tömörítő egyházi tanács a világon.
Kenya lakossága alapvetően keresztény vallású (85%), azon belül is elsősorban protestáns (33%), másodsorban katolikus (21%), de az iszlám vallásúaknak is van 10 %-os aránya.
Korábban nem voltunk itt még egyetlen templomban sem, pedig nagyon megnéztünk volna főleg egy olyat, amelyikben gospel éneklés is folyik. Számtalan helyit megkérdeztünk, lenne-e lehetőségünk elmenni (és persze fényképezni😀) egy ilyen eseményre valamikor. Mindenki mondta, hogy persze, persze, aztán PERSZE nem lett belőle soha semmi. Magunktól pedig egy ilyenre fehér emberként csak úgy becsöppenni az nem biztos, hogy jó választás lett volna.
Végül megtört a jég és két jó ismerősünk, Clara és Sharon felvállalták, hogy a saját egyházi közösségük egyik vasárnapi istentiszteletén való részvételünket és annak rögzítését lehetővé teszik számunkra. Ők a pünkösdista egyház tagjai, a gyülekezetük pedig a Jerusalem Pentecostal Assemblies of God Church névre hallgat és helyileg Nairobi Kangemi negyedében található.
„A pünkösdi-karizmatikus mozgalom, pünkösdi mozgalom vagy pünkösdizmus egy új vallási mozgalom; olyan protestáns irányzat, amelynek követői a Krisztusba vetett hit és a megtérés mellett a Szentlélekben való keresztséget hangsúlyozzák, melynek különböző bibliai jelei lehetnek. Napjainkban a kereszténység legdinamikusabban növekvő mozgalma, megújulási célú irányzata.” (Wikipedia)
A Kangemi negyed egy slum a sok más nyomornegyed közül Nairobiban. A magyar nyelv nem tud ezek között különbséget tenni, pedig nyomornegyed és nyomornegyed között lényeges különbségek tapasztalhatók. Nem véletlenül írtam az előző cikket Mathareról, Nairobi második legnagyobb slum-jának életéről. Bármennyire is nem így látszhat messziről egy külső szemlélőnek, de Kangemi azért ezen a szegénység-létrán jóval feljebb van.
Az autónkba szerelt videokamera felvételeit a kápolnához vezető útról a következő háromszoros sebességű, kb. másfél perces kisfilmbe sűrítettem, hogy lehessen érzékelni a környezetet is, amelyben a gyülekezet él. Felhívom a figyelmet a Kangemi slum közvetlen környezetének részleteire (buja zöld növényzet, teljes infrastruktúra, nagy modern épületek, villák, stb.), ami a film első 10 másodpercben látható.
„Kangeminek több mint 100 000 lakosa van. Noha ez egy többnemzetiségű nyomornegyed, a lakosság legnagyobb csoportját a luhya törzs alkotja.” (Wikipedia) Sharon és Clara is pont ezért ebbe a negyedbe költöztek korábban. Szerintük itt alig van bűnözés, az életfeltételek sokkal elfogadhatóbbak. Vannak utak, iskolák.
A Jerusalem P.A.G. Church-höz vezető út végül egy (a fenti videó végén is látható) zsákutcában végződik. A bejárat egy olyan nagyjából üres telekre nyílik, amelyre viszont négy (!!!) imaház is települt. Az egyik az Üdvhadseregé, a másik az Isteni Egyházé, további kettő pedig két (!!!) pünkösdista gyülekezeté. Amikor Sharont kérdeztem, miért nem egyesül a kettő egy nagyobb gyülekezetté, a válaszából nem nagyon tudtam a magam számára racionális indokot leszűrni.
A Jerusalem P.A.G. Church kápolnája, amit a gyülekezet a telek tulajdonosának fizetett évi 100.000 KES (1 KES = 2,7 HUF) bérleti díj fejében használhat. A gyülekezet a családtagokkal együtt kb. 100-200 főt tesz ki, túlnyomó részben saját forrásból tartják azt fenn, beleértve a „pásztor” (Reverend) havi fizetését és az egyházi közösség egyéb tevékenységét is. Látogatókat (és természetesen adományozókat is) örömmel fogadnak, pl. időnként helyi vezetőik, azaz a területi közgyűlési képviselők és országgyűlési képviselőjük is besegítenek a karitatív munkába. Mi voltunk a 2016-os indulás óta a gyülekezet első fehér vendégei.
A templom minden vasárnap reggel 7 órakor nyit, amikortól a napi események előkészítése történik. Az vezetőség rövid ülést tart, amelyben kiemeli mindazt, ami az istentisztelet során megszólítást igényel, és ételt főz a „kevésbé szerencsések” számára.
Minket 11 órára hívtak, amikor már folyt a szertartás. Ez öt szakaszból áll, az első a „tanúságtétel” (Testimony), aminek során többen is kiálltak a többiek elé mikrofonnal a kezükben és beszéltek, énekeltek a saját hitükről.
Ehhez a gyülekezet többi tagja is aktívan csatlakozott. Előkerültek a ritmushangszerek is és gospelt énekeltek, azaz istentiszteleti és dicsőítő énekeket.
Ezután az egyházközösség egyik vezetője, a gazdasági felelősük (Treasurer) kapott szót, aki a közösséget érintő ügyekről beszélt, bejelentéseket olvasott fel. Ezek között üdvözölte a vendégeket is, kiemelve két tagjukat, Clarat és Sharont, akik meghívtak minket a látogatásukra, megemlítve, hogy fotók és videók is készülni fognak.
A kedvünkért mindent angolul mondtak el, de mellette azonnal lefordították szuahélire is, hogy minden jelenlévő értse.
Általában 3 nyelvet használnak a ceremónia során. A tagok 95%-a a luyha törzs tagja, így az istentisztelet szuahéli, luyha és angol nyelven, fordítások nélkül történik. Aznap a szuahéli és az angol volt a beszélt nyelv, mint mindig, amikor olyan látogatóik vannak, akik nem beszélik a szuahélit.
A gyülekezet tagjai mindenféle korosztályt képviselnek.
Bár az imaház nincs több 80 m2-nél, ahova talán 50 fő fér be, a ceremónia minden pillanatát hihetetlenül hangosra, sokszor fülsiketítő hangerejűre csavart erősítőkkel „közvetítették”. Azt hiszem ez a másik három kápolnában egyidejűleg zajló istentiszteletek hangjának túlharsogását szolgálja.
A szertartás második szakaszához értünk, a „dícséret”-hez (Praising). Itt már a jelenlévők szinte minden tagja együtt énekel és táncol.
A prímet a gyülekezet legidősebb, 70 év feletti tagja (lila fejkendős hölgy) viszi, aki a legjobban tudja énekelni a helyi dalokat, és neki van a legjobb hangja is.
Az ének és tánc a nagyjából két órás szertartás legalább felét kiteszi.
Az egyházközösség tagjai láthatóan ezt a részt szeretik legjobban, nagy odaadással vesznek részt benne. Sharon szerint a dobok mindig előkerülnek, „enélkül el se tudnánk képzelni egy istentiszteletet”.
A ceremónia harmadik szakasza az „igehirdetés” (Preaching). Ekkor az egyházközösség pásztora beszélt a hívekhez.
Beszéde kezdetén azt kérte, tegye fel a kezét az, „aki boldog ma”. Majd először a pulpitusról, később egyre jobban belemelegedve a hívek között járkálva mondta el az aznapi gondolatait.
A célja minden bizonnyal az volt, hogy a híveket egyre inkább magával ragadja, lelkesítse.
A hívők közül a szülők nagy része a gyerekeket is magával hozta.
A pásztor pedig őket is bevonta a példabeszédébe, amikor a hangyák közösségépítő és együttműködő munkájáról szólt, közben a gyerekeket sorbaállítva emlékeztette őket és a többi jelenlévőt arra, …
… hogyan is dolgoznak a hangyák.
A beszéd lezására ismét közös énekléssel történt, „It’s all about You, Jesus” (Minden Rólad szól, Jézus).
Végül a pásztor elmagyarázta a híveknek a Biblia aznapra kijelölt szakaszát .
Ezután a negyedik szakasz, a közös „imádkozás” (Praying) következett, ami után már csak az utolsó szakasz, a „felajánlás” (Offering) maradt.
Ekkor a híveknek kis borítékokat osztanak ki. Ezúttal a borítékokra rá volt írva, hogy a húsvéti istentisztelet céljaira kérik az adományokat. Volt, aki nem egy, hanem több borítékot is kapott. Ez ugyanis személyenként értendő, minden családtag, aki adni akar, saját borítékjába teszi, amit adni akar („az adományozás az személyes, magánügy” – mondja Sharon) és a nem jelenlévő családtagok majd húsvétkor hozzák el a saját borítékukat.
Aki pedig itt beletette a maga adományát, az a középre kitett kosárba helyezhette bele a saját borítékját.
https://youtu.be/sgHVHkvvHz0
A ceremónia végén a pásztor áldást osztott (Blessing) és ezzel befejezte a szertartást.
De megkértek még minket, hogy készüljenek még mindenféle csoportképek is a gyülekezetről.
Az imaház előtt pedig készült egy emlékfotó velünk a pásztor, Sharon és Clara társaságában is.
Az imaházból közben kitódultak a hívek, …
… akiknek egy része átment azután a mellette található épületbe, ahol a közösség tagjai által finanszírozott és elkészített ételt osztották ki a „kevésbé szerencsések” számára.
Az esemény után még tettünk egy rövid sétát az imaház környékén.
Az utcában a környezet végtelen kopárságát ellensúlyozandó a közösség fákat ültetett, amelyeket egy-két évig, amíg a növények megerősödnek, ilyen ketrecekkel védenek.
Végül elsétáltunk Clara és Sharon lakókörnyezetébe. Itt a kis boltokban szinte mindent megtalálsz, amire szükséged van.
Az ezen a környéken lakók nagy része efféle egyszobás bádogkunyhót bérel, amelyért a tulajdonosának havonta kb. 3-6000 kenyai shillinget kell fizetnie, itt van villany és általában víz is, sőt heti egyszer szemétszállítás is.
De azért Clara és Sharon mutatott itt ennél jobb minőségű lakóházakat is, mint például ez, amelyikben az egyikőjük lakik és a lakás pici ugyan, de a hálószobák mellett van benne fürdőszoba és konyha is.
2023. április 6. @ 6:43
Am glad to be part of your Kenyan stories. The church community is happy too and very thrilled about you publishing the article ….. They say „the church has gone international”
2023. április 6. @ 6:56
Let me thank you for the opportunity and the contribution of all of you.
2023. április 13. @ 8:58
This is great insight and coverage of this great community. We are happy to have you visit and share our way of life with the world. You are welcome again! Karibu tena😊
2023. április 13. @ 9:44
Thank you very much for inviting us!
2023. április 13. @ 10:06
I missed for i was absent. But thanks to this website i can see it all. Wonderful work our visitors at Jerusalem Church.
Secretary Jerusalem Church
2023. április 14. @ 12:48
Jehovah has done us well
2023. április 14. @ 12:54
Hurraaaayyyy Jerusalema
2023. április 14. @ 2:10
P.A.G is a subsidiary of Pentecostal mission Church from Canada founded in Kenya in 1927 after breaking off from American Friends African Quakers Kaimosi
On behalf of the Jerusalem P.A.G Ass fraternity, we are humbled with the previous historic and unique visit by our two Hungarian great visitors,guests and nice people for finding time through our two able respected members Sharon and Clara to visit us, we felt honoured.
The were grateful for our visitors offering token granted to us and a acceptance to visit and understand the kind of environment under which the Kangemi residents live under, the level of poverty, infrastructure state and much a ppreciations for our guests to wade under pathetic rain water, mud and harsh environment, we salute their sincerity, confidence and love for our people.
Children were a mazed and delighted to have a glance at rare guests at our church fellowship with our local community the gesture that boosted their Morales.
As a church we look forward for more visits by our foreign friends and if possible we expect more assistance from them as they also adventure and explore more areas of interest.
To Mr& Mrs Gabor, big thank you for being simple residents just like ourselves and fitting in our community as well, best of luck, long live and success as we look forward for more cooperation and friendship,
you are most welcomed next time, thank you.
Isaac Luganji Sagala
church treasurer
2023. április 14. @ 5:28
Thank you very much, Isaac.
2023. április 14. @ 2:31
Global we are. Good job Mzungu.
2023. április 14. @ 5:29
🤣🤣🤣
2023. április 15. @ 11:43
Wow!receive Calvary greetings in the name of our lord Jesus Christ. First and foremost I take this opportunity to thank the almighty for his purposes upon our church,it was with much pleasure that we were granted the opportunity of having or rather hosting our guests from Hungary to our service,we don’t take it for granted but as a favour from our God. The bible states clearly that a house that welcomes guest is a house full of God s blessing and it was an honour having our visitors because it opened some blessings that could have not be noticed without there presence. My warm felt gratitude’s goes to my sister’s Clara and Sharon for not feeling ashamed of the environment they worship God from rather but raising the name of God to a higher bar, I believe that it was the right time salute you and God bless your families.l personally do think that God’s time is the best and I tend to believe it was not coincidence that you opted to visit Jerusalem at that particular day,month or year but it was in our God calendar.
2023. április 15. @ 1:16
Thank you Maureen.
2023. május 7. @ 11:08
Thank you so much Gabor, may the good lord bless u more and we we welcome you once again
Much Love to both of you
Thanks
2023. május 7. @ 12:56
Thank you, Clara.