Afrikai törzsek (6/11)
Kenya – a gabrák és a rendillék
Történt: 2022. március
Kenyai tartózkodásunk számomra legemlékezetesebb túrája egy ötnapos kirándulás volt Kenya északi területein, a Turkana-tó környékén, amelyről ennek a sorozatnak a negyedik fejezetében már említést tettem. Ennek során alkalmunk volt öt különböző törzs (samburuk, gabrák, rendillék, el molók, turkanák) lakóhelyét felkeresni, életmódjukba bepillantani (a samburukról volt szó a negyedik fejezetben, a túra útvonalát pedig sok-sok kiegészítő információval a Kenya oldalon található térképen lehet követni a „Turkana trip” réteg leszűrésével).
A Chalbi-sivatagban
North Horr és vidéke nagyon forró és száraz környezetben fekszik a Chalbi-sivatagban. Egy meglehetősen kietlen táj fogad, ahol nehezen tudod elképzelni, hogyan lehet ezen a környéken egyáltalán megélni.
A gabrák (oromo nyelven: gabraa, de írják gabbra, gebra formában is) a Wikipedia cikke szerint „az Afrika szarván élő tágabb oromo néppel rokonok, főként Észak-Kenya Moyale és Marsabit régióiban, valamint Dél-Etiópia hegyvidékein laknak, többnyire vallásként gyakorolják az iszlámot és a kereszténységet, de tartják etióp kulturális gyakorlatukat is.” A törzs nagyságát 700 ezer főre becsülik, amelyből kb. 150 ezren élhetnek Kenyában.
Az Atlas of Humanity szerint „a gabrák túlnyomórészt szunnita muszlimok. Kisebb százalékuk még mindig hűen tartja magát az ősi hagyományos szomáliai-waqi hiedelmeihez és a teve-orientált rituálékhoz, névleges szúfi iszlám gyakorlatokhoz. Elzarándokolnak szent helyekre, amelyek többsége a hegyvidéken található, mint például Hesi-Nabo és Agal. Ma mindkét szent hely a gabrák hagyományos területén található. A vallási tevékenységek közé tartoznak az állatáldozatok és a rituális imák.
A gabrák számára az, hogy egyensúlyban éljenek egy embert próbáló környezettel, azt jelenti, hogy megvédik a földet, az állatokat és gabra társaikat. Így bizonyos táplálkozási és növényi tabukat gyakorolnak, megőrzik a ‘kormának’ (bikának) nevezett, kifejlett fákat, és tisztelik a terhes nőket és a vemhes állatokat. Erőforrásaikat kezelendő az esős évszakban a hegyvidékre vándorolnak, hogy a száraz évszak legelője pótolhassa vízkészletét.”
A törzsről hosszú, nagyon érdekes leírás található még pl. az „Africa utolsó 101 törzse” című angol nyelvű weboldalon.
A gabrák szokásai
Itt jellegzetes szokás, hogy a kunyhók csak kisebb csoportokat alkotnak és ezek is nagyobb területen elszórva találhatók. Az egyik reggel a második képen látható kunyhóban élő családhoz vittek el látogatóba.
A kunyhó előtt ült a családfő, de annak az árát, hogy mi fényképezhessük (szigorúan csak) őt és családját, tehát a falu többi lakosát már nem(!), nem vele kellett a közvetítőnknek megtárgyalnia, hanem néhány másik férfival, akik a kunyhó előtt ácsorogtak, amig a látogatásunk tartott. Nekik nem csak beleszólásuk volt a fotózkodás árába, de minden bizonnyal le is vették belőle a sápot. Csak annyit tudtunk meg róluk, hogy az egyikük a helyi tanító.
A feleség, akinek öt gyermeke, 3 fia és 2 lánya van, beinvitált a „házba”, ld. a következő videóban. A kunyhón semmilyen ablakféleség nincs, szinte teljes belül a sötétség. Csoda, hogy legalább ennyit sikerült felvenni.
A képen épp csak kilóg az asszony ruhája alól a tehénbőrre applikált kagylópénzekkel díszített „afala” (ha jól betűzöm, amit a kisfilmben hallunk). Ezen a három fiának van „helye” a két lánynak nincs!
A fotós munkája különösen nehéz, ha valamennyire használható képek készítéséhez az egyetlen hely a bántóan erős ellenfényben a kunyhó előtti pici terület.
Fotó: Bács Edit
Fotó: Bács Edit
Az ilyen helyzetekben szokásos módon persze azonnal meg is mutattam az alanyoknak amit a gép rögzített.
Ez lett az eredmény. Az öt saját gyerek mellé persze a szomszéd gyerekek is beálltak fényképezkedni.
Indultunk tovább, de North Horrban még megálltunk valamit elintézni, így nekem még volt alkalmam …
… gabrákat fotózni.
Egy rendille faluban
Egy másik napon, több száz kilométerrel arrébb jutottunk el egy rendille településre. A feljebb már ismertetett Africa 101 Last Tribes weboldal szerint „a rendille nép egy nomád pásztor, kusita nyelvű etnikai csoport, amely Kenya száraz északkeleti tartományában él.
A rendile, reendile, rendili, randali, randile és randille néven is emlegetett népcsoport a Kaisut-sivatagban foglal el egy területet, Marsabit nyugati részén. Szoros rokonságban állnak a samburukkal. Körülbelül 64 ezer rendille ember él Kenyában.
A rendillék a kusita családon keresztül származnak a szomáliai népből. Amikor a szomáliaiak a Szuezi-csatornától Etiópián keresztül utaztak, a szomáliaiak úgy döntöttek, hogy Szomáliába mennek jó legelőkért. A rendilleek nem voltak hajlandók velük menni, és leváltak jelenlegi hazájukba, Marsabit környékére.”
A falu elöljárója, vele kellett megalkudni a látogatásunk áráról.
Összesen két asszony fotózására kaptam csak engedélyt.
Természetesen az összes ékszer saját készítésű, …
… elképesztő aprólékossággal elkészítve.
Az első képen az asszony fejdíszén egy eddig nem látott elem, ez a keresztféleség, ami NEM máltai kereszt.
Rendille warriorok
Miután a két asszony fotózásával végeztem, persze még körbenéztem, és észrevettem, hogy épp arra ment el két rendille harcos (warrior).
Némi huzavona és alkudozás után őket is fényképezhettem. Az övbe bedugva egy rövid kard, a könyöke mögött pedig egy teveszőrből font dísz (a funkciója nem egészen világos).
Ezeket a fiatal fiúkat nem túl rég avatták harcossá, az egyébként a harcosok által viselt hosszú hajat még nem sikerült megnöveszteniük, ezért hordanak hajhálót.
Egy másik alkalommal pedig az országúton haladva megálltunk egy másik, idősebb rendille harcos mellett, aki vezetőnk, John Kaara Kabuga kérésére megengedte, hogy képeket készíthessek róla.
Itt már egy felnőtt férfi hosszú, megfelelően adjusztált haját is meg lehet figyelni, a színes hajdísszel és gyöngyökből fűzött ékszerekkel együtt.
A sorozatot következő részét itt találod.
