A Thomson-vízesés
Történt: 2022. december
Sokfelé megfordultunk már Kenyában, de az a helyszín eddig valahogy mindig kimaradt, pedig egy kiváló célpont, ha Nairobiból egynapos kirándulást szeretnénk valahova tenni.
A fővárostól nagyjából 150 km-re északra kell eljutni Nyahururuba, ami az itteni átlagos útviszonyokat tekintve egy erős háromórás autózás. A környék fontos látványossága, amikor karácsony másnapján ottjártunk, meglehetősen sok helyi kirándulóval találkoztunk.
A legkézenfekvőbb megközelítésként a Nyahururu városában található Thomson’s Falls Lodge parkolóját céloztuk meg a GPS beállításakor, ugyanis ezt a panziót pontosan úgy építették, hogy a teraszának széléről kiváló kilátás nyíljon a vízesésre, amit hol Thomson’s Falls-nak, de Thompsons Falls-nak és Nyahururu Falls-nak is láttam már leírva.
„A vízesés egy 74 méteres zuhatag az Ewaso Ng’iro folyón, a Rift Valley középső részén, néhány kilométerre az Aberdare-hegységből kifolyó Ol Bolossat-tótól. Nyahururu városától 3 kilométerre található, 2360 méteres magasságban.
A név eredete
1883-ban Joseph Thomson skót geológus és természettudós volt az első európai, aki elérte a Thomson-vízesést, és elnevezte apjáról. Thomson írta:
Hatalmas benyomást tett rám a vizek döbbenetes mennydörgése, amely csodálatos tömegben zuhant le több száz méter mélyen egy félelmetes komor szurdokba. … A hasadékok alátámasztják a kúszónövények és bokrok pompás drapériáját, a vizek permetezése biztosítja a szükséges táplálékot. Többek között a vadon élő banán is látható.
Joseph Thomson az 1880-as évek elején az első európaiként gyalogolt Mombasától a Victoria-tóig.
A vízesés jelentős gazdasági erőforrást jelent a szomszédos Nyahururu város számára. A bevétel nagy része a nemzetközi és a belföldi turistáktól származik.” (Wikipedia)
Irány a vízesés alá!
A panzió teraszáról indul egy sétány, amit követve le lehet jutni a vízesés aljára. Ugyan jobb híján sétánynak neveztem ezt az utat, de csak az eleje sétálós, azután meglehetősen erős kaptatón és többszáz meredek lépcsőfokon keresztül lehet lejutni a vízesés alá a völgybe (erről a bejegyzés végén láthatók részletek a kisfilmben).
Útközben sok kisebb nagyobb sziklán kellett nekünk is keresztülmásznunk, ami egy ilyen lizardnak (nevezik fali gyíknak is) persze a mindennapok része.
Amikor már leértünk a völgybe, következett a nehezebb része a túrának. Fel kellett kaptatni egy darabon, ahol kiépített út már nem létezett, viszont a vízesés vízpárája miatt a növényzet, a talaj és a sziklák mind teljesen elázott, veszélyesen csúszó felületet adtak csak a mászásra vállalkozóknak.
Bogival azért nehéz volt minket elrettenteni, mert gyönyörű volt a látvány és persze másztunk tovább.
Talán ez a panorámakép már visszaadja egy kicsit az élményt, de a következő rövid videóval ez fokozható.
