Tényleg ez a Paradicsom? (1/6)
Az első benyomások a Seychelle-szigeteken
Történt: 2022. október-november
Már három éve élünk Kenyában, ezalatt sokszor tologattuk arrébb a tervet és nem is voltunk biztosak benne, hogy mi el akarunk utazni a Seychelle-szigetekre. Arra gondoltunk, ez biztosan csak valami őrülten puccos hely kőgazdagéknak, akik mindenáron valami extrém helyen akarják elkölteni a pénzüket, pedig a tenger az a világ minden sarkában csak ugyanolyan sós víz. Most hogy élőben is láttuk, már TUDJUK, hogy NEM.
Ha korábban mi egy utazás keretében tengerpartra is mentünk, az sose tartott egy napnál tovább, azután felpattantunk és mentünk a látnivalók után. Ezért először úgy gondoltuk, itt is elég lesz 3-4 nap, úgyse fogunk tudni a locspocsoláson kívül mit csinálni.
Amikor azután végül úgy döntöttünk, hogy a Kenyából meglátogatandó, a másik 7 utáni utolsó afrikai ország mégiscsak ezek a szigetek lesznek, akkor elkezdtem a szokásunkhoz híven alaposabban utána nézni, miről is lehet szó, amikor a programot tervezzük. Bogit még ekkor is szelíden győzködnöm kellett, hogy azért a 3-4 nap az kevés lesz, ha már ott vagyunk, azért nézzünk körbe alaposan.
Az eredménye az lett, hogy egy teljes hetet töltöttünk ebben az országban, és egy cseppet sem bántuk meg, sőt! Jártunk Zanzibáron is 2021-ben, így össze tudjuk hasonlítani a kettőt. A tanzán szigetre is rengetegen vágynak, sőt el is utaznak, de mi úgy gondoljuk, annak csak a füstje nagy, nem a lángja. Ha valaki egy tényleg képrázatos trópusi élményre vágyik, az inkább Seychelles-t válassza! Ráadásul egy napra számítva az utazás meglepő módon épp ugyanannyiba került számunkra!
A látottakat nem csak ebben a cikksorozatban foglalom össze, hanem elkészült egy az utazás minden információját bemutató interaktív Google térkép is, amit a Seychelle-szigetek oldalon találsz meg.
Látkép a Fairview-kilátóból, Victoria, Mahé-sziget
Ez egy teljes szigetvilág, amely összesen 115 kisebb-nagyobb szigetből áll. A legnagyobb, Mahé szigete, de ott is a két legtávolabbi pontja sincs légvonalban 30 km-nél messzebb. Az ország összesen kb. 100.000 lakost számlál, azokból is kb. 20.000 fő vendégmunkás mindenhonnan a világból. Viszont egy olyan turistaparadicsom, amelyet évente 300.000-en keresnek fel. Képzeljétek el, mi lenne, ha mondjuk Magyarországot is évente a lakosságának háromszorosa, kb. 30 millió turista látogatná?
„Afrika önálló államai közül a Seychelle Köztársaság népessége a legkisebb. A szigetcsoport lakatlan volt, amikor az európaiak a 16. században megérkeztek. Ma főleg francia, afrikai, indiai és kínai bevándorlók utódai élnek itt. Amióta 1976-ban kikiáltotta a függetlenségét az Egyesült Királyságtól, a jórészt mezőgazdasági társadalomból piaci alapú, diverzifikált gazdasággá fejlődött, amelyet gyorsan növekvő szolgáltatási, közszféra- és turisztikai tevékenységek jellemeznek.” (Wikipédia)
A kikötő látképe a Fairview-ról, Victoria, Mahé-sziget
A szigetek az Indiai-óceán kellős közepén, a legközelebbi szárazföldtől minden irányban legalább 1.500 km-re találhatók és nem csak nagyon tagolt partvidéket, de igen változatos domborzatot is rejtenek. A legmagasabb hegy 905 méter magas, Mahé szigetén. Nem véletlen, hogy a kalózok idején kedvelt környék volt, rengeteg elsüllyedt (kalóz)hajóról tudnak a környéken (erről is majd az 5. részben).
Az ország ugyan Afrika része, de nyugodtan megállapíthatjuk, hogy „ez nem Afrika”. Messze fejlettebb, mint a többi afrikai ország, az egy főre jutó GDP-je 13.307 USD volt tavaly, Magyarországé ennek csak a másfélszerese. Persze ez csak gazdaságilag egy más világ, éghajlata annál inkább a köznyelvben élő minta szerinti afrikai, bár inkább ideálisnak mondanám. Ugyanis egész évben nem süllyed 20-25 C° alá még éjszaka sem, de nincs is 30-32 C°-nál több! Ha itt élsz, nem kell sokat ruhára költened, csak egy pólóra, egy rövidnadrágra és egy strandpapucsra van szükséged 🤣🤣🤣 .
No igen, ilyen partok tömkelege található a szigeteken. Végtelenül tiszta, nagyon kellemes hőmérsékletű víz, szinte sehol nincs hínár(!!!), fíííííínom homok és szinte sehol senki!
Ugyanis a turisták szinte bárhol találhatnak ilyen és ehhez hasonló öblöket, ahol rajtuk kívül a madár se jár, nincs szükségük arra, hogy zsúfolt strandokra kényszerüljenek, ha fürödni akarnak. Persze van néhány nagy strand is, ha valaki arra vágyik, hogy ne legyen egyedül.
Mi az első napunkon a nyugati parti Port Launay öblöt néztük ki magunknak, mert azt olvastuk, hogy talán a legklasszabb sznorkelezési lehetőség, víz alatti látnivaló ebben az öbölben található. Utólag elmondhatjuk, hogy persze végtelenül sok más, nagyon kiváló lehetőség van más szigeteken és öblökben is, mi is nagyon sokszor merültünk víz alá. Ettől még az itteni „víz alatti ösvény” egy nagy élmény.
Fotó: Bács Edit
Ahogyan a tájékoztató tábláról is leolvasható, egy viszonylag sekély (legfeljebb 5 m mély) partszakaszon lehet a bólyák mentén végigúszni kb. 400 m hosszban, ami számunkra egy majdnem másfél órás túrát jelentett. Nagyon sokféle halat láthattunk, sőt még egy rája is elúszott mellettünk! Végig velünk volt egy GoPro kamera, ennek anyagából következzen egy majdnem 5 perces vágott verzió.
A víz alatti kaland után indultunk vissza a hegyek túloldaláról megközelíthető szállásunk felé. A magas hegyek sokszor voltak felhőben, ami ekkora páratartalom (általában 80 %, de három-négyszer annyi az eső ott évente, mint Magyarországon) mellett nem is meglepő.
A szigeteken az igen erősen hegyes-völgyes terepviszonyok miatt kerekpárost szinte nem is láttunk. Mi eredetileg robogót szerettünk volna bérelni közlekedési célra, de azt nem lehet (bár láttunk elvétve helyieket motorozni), így maradt lehetőségként egy autó bérlése. Aki nem siet sehova, nagyon ráér, annak viszont kiváló megoldás a nagyobb szigeteken közlekedő kék buszjárat.
Amikor előzetesen szállást kerestem, meglepett, mennyire széles skálán, szinte bármilyen árszinten lehet találni bárki igényeineik vagy pénztárcájának megfelelőt. Láttam ajánlatot napi párezer forinttól akár napi 1,5 millió (!!!!!) forintért is. Persze nem az utóbbiak közül választottunk, amikor Beau Vallonban foglaltunk szállást. Ez nagyon jó döntésnek bizonyult. Nem csak azért, mert igazi tengerparti üdülőhely hangulata van és a háztól, ahol laktunk, talán 50 méterre volt a tengerpart, hanem például azért is, mert az egyik este épp itt ünnepelték meg a seychelle-szigetiek a függetlenség napját egy hatalmas népünnepély keretében.
Volt itt minden, vattacukortól a lacipecsenyéig, vásárfiák tömkelege, élő koncert. A helyiek pedig hatalmasat buliztak ennek örömére.
A férfiak egy része egy általunk még eddig nem látott játékkal próbálta ki a szerencséjét. A karikával célbadobást valamilyen drága italos üvegre gyakorolták. Amíg figyeltük, sajnos egyiküknek sem sikerült a karikát az üveg nyakára dobni, és ezzel elnyerni az itókát.
Akinek nem volt kedve egész este korzózni a tengerparton, vagy egyszerűen csak megéhezett, az leülhetett a számtalan vendéglő egyikének teraszára is.
Folytatás a második részben, itt.
