Tényleg ez a Paradicsom? (2/6)
Az Ile Moyenne és a Long Island
Történt: 2022. október-november
A rengeteg szigetet persze nem tudtuk mind felkeresni, csak néhány nagyobbat jártunk be. Azt tapasztaltuk, hogy mindnek megvan a sajátossága, ahogy a szállásadó házigazdánk, egy valószínűleg indonéziai származású ferfi, Niko mondta nekünk, a charme-ja.
A Mahé-szigethez közel esik közülük kettő, az Ile Moyenne és a Long Island. Ezeket egynapos kirándulás során lehet meglátogatni.
Egy kb. 15 fős kishajóval indultunk a Seychelles Yacht Club kikötőjéből, majd átvágtunk a kereskedelmi hajók kikötőjén, ahol épp hatalmas óceánjárók is tartózkodtak.
Halászhajók Victoria kikötőjében
A helyi lakosok nagy része élhet halászatból, mert úton-útfélen rengeteg kisebb-nagyobb halászhajóval is találkoztunk.
A kikötő után egy teljesen lapos, nem túl nagy sziget található. Ezen nem csak a képen látható kettő darab szélturbina, hanem egy jó csomó további is termeli a megújuló energiát. Amikor elutaztunk a szigetekről, a repülőnk épp efölött a sziget felett szállt el, és láthattuk, hogy a sziget szinte teljes területe napelemekkel van befedve. Seychelles állama nagy hangsúlyt fektet mind a minél nagyobb energetikai önállóságra, mind a környezetvédelemre. Büszkén mesélték nekünk, hogy az ország területének kb. 50 %-a nemzeti parkká, azaz védett területté van már nyilvánítva.
Erre szükség is van, mert a kormányzat a külföldi befektetők igen nagy nyomása alatt van. Sokan szeretnének ingatlant vásárolni, ami csak korlátozott mértékben lehetséges. A képen az Eden Island nevű ingatlanfejlesztés látható (ha visszakattintasz a sorozat első részébe, a második fotón láthatod ennek összképét is a Fairview kilátóból). Egy-egy ilyen villa ára 1.000.000 USD-nél kezdődik, és már nem sok van eladó.
A hajónk úgy nevezett „glass boat” volt, ami annyit jelent, hogy a hajótest közepének alján végig üvegablakok vannak beszerelve. Amikor sekély vízhez értünk a szigetek közelében, ezen keresztül meg lehetett figyelni az élővilágot.
A legénység hozott magával kenyeret és egy helyen azt felhasználva a halakat a hajóhoz csalogatták. Helyenként csak úgy forrt a víz, annyi hal kapott rá az elemózsiára. Egészen nagy fajták is megjelentek, mint például a képen látható, legalább 2-3 kilós darab.
Nem lett volna igazi kirándulás, ha nem kaptunk volna közben lehetőséget egy kis sznorkelezésre. De a vízalatti világról itt készült filmet kihagyom, majd más részekben még láthattok bőven a „vízicsodából”.
Megérkeztünk a Moyenne-szigetre.
Ez egy kis, 24 hektárnyi sziget a Sainte Anne Marine Nemzeti Park mellett, Mahétól néhány kilométerre északra. A sziget neve a francia moyenne, „közép” szóból származik. Állítólag kalózok használták a 18. és 19. században, és két jelöletlen sír is található itt, amelyeket kalózsíroknak neveznek.
Érdekes története a helynek, hogy tulajdonosai voltak ugyan már 1850-től, de az 1940-es években az akkori tulajdonosa Mahéra költözött, így a sziget lakatlan volt 1962-ig, amikor Brendon Grimshaw megvásárolta 8000 angol fontért. Ő egy lapszerkesztő volt az angliai Yorkshire-i Dewsburyből és egyúttal a sziget egyetlen lakója 2012 júliusában bekövetkezett haláláig.
„Grimshaw és egy helyi fiatal, René Antoine Lafortune tizenhatezer fát ültetett, 4,8 kilométernyi ösvényt épített ki, valamint Aldabra óriásteknősöket hozott ide és tenyésztett, hogy egy rendkívüli szépségű szigetet hozzon létre. A sokféle növény- és madárvilág mellett a sziget mintegy 120 óriásteknősnek ad otthont. Grimshaw szerint 2012-ben a legidősebb 76 éves volt, keresztfia után Desmondnak nevezték el.
20 évnyi kitartó igyekezet után Grimshaw és asszisztense, Lafortune elérte a célját, hogy a Moyenne-szigetet önálló nemzeti parkká nyilvánítsák, elkülönülve a környező Sainte Anne Marine Nemzeti Parktól. A szigetet ma Moyenne Island Nemzeti Parkként ismerik.” (Wikipedia)
„Az Aldabra óriásteknős (Aldabrachelys gigantea) faj a Seychelle-szigeteken található Aldabra Atoll szigetein honos. Ez az egyik legnagyobb teknős a világon. Történelmileg óriásteknősöket találtak az Indiai-óceán nyugati részének számos szigetén, valamint Madagaszkáron, és a kövületek azt mutatják, hogy óriásteknősök valaha minden kontinensen és számos szigeten előfordultak, kivéve Ausztráliát és az Antarktiszt. Úgy gondolták, hogy az indiai-óceáni fajok közül sok kipusztult az európai tengerészek túlzott kizsákmányolása, és 1840-re valamennyi kihalt, kivéve az Aldabra óriásteknőst az Aldabra-sziget atollján.” (Wikipedia)
Egy ilyen teknős egy méternél is hosszabb és akár 250 kg-os súlyt is elérhet.
A második képen pedig egy a szigeten kiállított ún. kőhal látható, amely – ha hozzáérnek – olyan mérgező folyadékot lövell ki a támadóra, amely 5 órán belül halálos, ha az illető nem kap addig gyors orvosi segítséget.
Körbejárhattuk a szigetet és megcsodálhattuk Grimshaw és Lafortune évtizedes munkájával létrehozott élővilágát.
Ha a vezetőnk nem mondta volna el, hogy bizonyára kalózok jártek ezen a szigeten, a környezetet látva pontosan így képzeltem el, milyen is lehetne egy kincses sziget.
Vezetőnk nevét sajnos nem jegyeztem fel. Ő a V-betűt mutatja ujjaival, de akár kettőt is mutathatna. Ugyanis arról beszélgettem vele, hogy a világon hány és hány ember lehet, aki vágyakozik vagy akár el is jön erre és a környező csodaszép szigetekre, ő pedig itt éhet. Erre azt válaszolta, hogy igen, ő eddig összesen kétszer járt külföldön, mindkétszer Mauritiuson, de nem is vágyik máshova.
Grimshaw-t sem hagyta hidegen a kalózok elrejtett kincsének legendája. Itt, ezek alatt a sziklák alatt próbálta megtalálni azt, de nem járt sikerrel.
Káprázatos sziklaképződmények …
… és fantasztikus kilátás a sziget tetejéről.
Ezen a parton is kedve lenne az embernek azonnal megmártózni.
De megyünk tovább. Amikor épp beszálltunk a hajónkba, lettünk figyelmesek két fekete bőrű hölgyre, akik épp a parton napoztak(!!!!!).
Nem mentünk messzire, hiszen a Long Island épp a szomszéd sziget. A sziget mellett, a sekély vízben kötöttünk ki, hogy felfedezhessük magunknak a pazar sziklás környezetet. Sok kommentár nem kell hozzá.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
A sziget egyébként 2006-ig börtönszigetként működött, azóta átalakították és ma szálloda várja itt a vendégeit.
A környező víz itt is annyira átlátszó, hogy búvárkodni se kell, ….
… hogy az ember tengeri csillagra találjon.
Folytatás a harmadik részben, itt.
