Tacna és környékére szervezett kirándulásunk egyik fontos kérdése volt, vajon lesz-e lehetőségünk részt venni egy egynapos kiránduláson a perui-chilei határ túloldalán, alig 60 kilométerre fekvő határvárosba, Aricaba. Épp az utazásunk előtti napokban folyt az agusztus végén lejárt perui vízumunk meghosszabbítása és nem volt biztos, hogy sikerül még előtte elintézni.
A hosszabbítás szerencsére gond nélkül megoldódott, de az aricai túrát így csak Tacnában kezdtük el megszervezni. Mint arról már több cikkben és a Chile oldalamon is írtam, én harminc évvel ezelőtt két és fél éven keresztül Chilében dolgoztam, viszont feleségem, Bogi még nem járt korábban az országban (Aricában én sem), így izgatott minket a látogatás lehetősége.
Tacnában sok turistairoda szervez ilyen túrákat. Mi a 18 Grados Surt választottuk, ami utólag is igazán jó opciónak bizonyult. A foglalásunkkor kiderült, hogy a „csoport”-unk csupán kettőnkből és az idegenvezetőnkből/sofőrünkből, Raulból áll, tehát egy ún. privát túránk lesz. A nap során pedig az is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Raul személyében olyan idegenvezetőt kaptunk, aki nem csak jól ismeri a helyszínt, hanem olyan helyekre is elvisz, amiket – ha magunk szerveztük volna a túrát – nem biztos, hogy megtaláltunk volna.
A város emblémája a tengerparton
A fenti képem csak a nap végén készült, de ezzel indítom mégis a városról szóló cikket. Ugyanis a felirat mellett álló két figura hívja fel (a felkészületlen turistáknak csak utólag) a figyelmet arra, hogy milyen régi nyomai vannak az itteni emberi településnek.
Museo Arqueológico San Miguel de Azapa
Szerencsére túravezetőnk elsőként épp azt a múzeumot mutatta meg nekünk Aricában, amely a világ legrégebbi (!!!), az egyiptomiaknál is régebbi, chinchorro múmiáinak bemutatásáról nevezetes. A Tarapaca Egyetem tulajdonában lévő múzeum története 1957-ben kezdődött az Aricai Regionális Múzeummal, amely a 20. század elejére visszanyúló helyi régészeti hagyományokra épült, és olyan neves kutatók munkásságára támaszkodott, mint Max Uhle és Junius Bird. 1967-ben nyitották meg, a megnyitás óta pedig sok új lelet került a birtokukba és ezek következtében a kiállítótér is a többszörösére nőtt. De menjünk csak sorban.
Sziklarajzokkal teli kőtömbök a múzeum udvarán
Sziklarajzokkal teli kőtömbök a múzeum udvarán
Még a múzeumépületek előtti szabad téren láthatóak az 1970-es években ide került, a környékről származó sziklarajzok (petroglyfos), amelyek valószínűleg az i.sz. 800 – 1200-as időszakban születhettek és változatos jeleneteket ábrázolnak antropomorf, zoomorf és geometrikus motívumokkal. Hasonlókat láthattunk Tacna környékén is, amiről az előző cikkemben írtam is.
A múzeum régi épületének 1.400 m2-én gyönyörű gyűjtemény található finom textíliákból , kosárfonásból, valamint őslakos népek által készített andoki és tengerparti kerámiákból, egészen a kezdetektől, az i. e. 11000 – 6000 közötti időktől a spanyol gyarmatosítók megjelenéséig (i.sz. XVI. sz).
Használati eszközök (i.e. 500 – i.sz. 500)
Használati eszközök (i.sz. 500 körül)
A tárlókban időrendben bemutatják a környező népek életvitelének fejlődését, életmódját a különböző korokban, sok példával illusztrálva.
Inka unku (ünpélyes férfi tunika vagy ing) és azonos korból származó kerámiák (pl. aryballos edény) (i.sz. 1400-1532)
Prekolumbiánus tollas fejdísz (i.sz. 700-1100)
Az Atacama-sivatag extrém száraz klímájának köszönhető, hogy a fenti képeken látható textíliák és tollak ilyen hihetetlen, szinte érintetlen állapotban maradtak ránk ennyi évszázad után is.
Azonban a múzeum messze legérdekesebb része az Arica melletti Azapa-völgyből származó sokezer éves múmialeletek bemutatása. Ezekből már ebben az épületben is mutattak ízelítőt (ld. az alábbi első képet), …
Múmiák három különböző (fekete, vörös ill. sárbevonatos) korszakból (i.e. 5000 – i.e. 1300)
A 2024-ben átadott új múzeumépület
… de két éve átadtak egy majdnem 5.000 m2-es új épületet is, kifejezetten a chinchorro múmiákkal kapcsolatos leletek bemutatására, az UNESCO pedig az ehhez a kultúrához kapcsolódó helyszíneket, köztük Aricában és Camaronesben található településeket és temetőket világörökségi helyszínné nyilvánította 2021-ben.
7000 éves múmiák
„A chinchorro kultúra egy prehispán, halászokból és vadászó-gyűjtögetőkből álló társadalom volt, amely az Atacama-sivatag partvidékét lakta körülbelül i.e. 7000 és 1500 között, a dél- perui Ilótól az észak-chilei Antofagastáig, fő központjával az Arica régióban, beleértve az Azapa, Lluta és Camarones völgyeket. Ez a csoport arról nevezetes, hogy olyan temetési szertartásokat fejlesztettek ki , amelyek magukban foglalták az emberi testek mesterséges mumifikálását i.e. 5050 körül, amelyek megelőzték az ókori egyiptomi múmiákat. …”
Az új múzeumépület belső tere
A múmiakészítést szemléltető ábra a terem falán
„… A világ számos kultúrája a fontos emberek holttesteinek megőrzésére összpontosított; azonban a chinchorro múmiák látszólag függetlenek az elhunyt korától vagy társadalmi státuszától. A Camarones-völgyben található magas arzénkoncentráció magas csecsemőhalandósághoz és vetélésekhez vezetett, ami hozzájárulhatott a mumifikáció érzelmi és társadalmi folyamatként való kialakulásához. A mumifikációs technikák az idők során változtak; különösen a múmiák színe változott, a fényes feketéről a vörösre. …”
Fekete múmia (i.e. 5000-2800)
„… Múmiáikat jellemzően úgy készítették, hogy eltávolították a belső szerveket, és növényi rostokkal vagy állati szőrrel helyettesítették őket. Bizonyos esetekben a balzsamozó eltávolította a bőrt és az izomszövetet a holttestről, és agyaggal helyettesítette azokat. A radiokarbonos kormeghatározás azt mutatja, hogy a legrégebbi antropogén módon módosított chinchorro múmia egy gyermeké, amely a Camarones-völgy egyik lelőhelyéről származik, és i.e. 5050-ből származik. …”
Vörös múmia (i.e. 2500-1500)
„… Bár a chinchorro nép halottai mumifikálásának módszere az évek során változott, számos jellemző állandó maradt a történelmük során. A feltárt múmiákban a régészek felfedezték, hogy a bőrt és az összes lágy szövetet és szervet, beleértve az agyat is, eltávolították. A lágy szövetek eltávolítása után botokat szúrtak be a csontok megerősítésére, és a bőrt növényi anyaggal töltötték ki, mielőtt a testet újra összerakták volna. Végül a múmia agyagmaszkot kapott, majd a testet 30-40 napig szárított nádszálakba csavarták. …
… A régészek a következő múmiatípusokban állapodtak meg: természetes (i.e. 7000-5000), fekete (i.e. 5000-2800), vörös (i.e. 2500-1500), sárfürdős (i.e. 2500-1700) és bekötözött (i.e. 2600 körül) múmia. …”
Mumifikált magzatok
„… Itt a környezeti feltételek kedveznek a természetes mumifikációnak. A talaj nitrátokban gazdag, amely más tényezőkkel, például az Atacama-sivatag szárazságával kombinálva megőrzi a szerves anyagokat. A sók gátolják a baktériumok szaporodását, a forró, száraz körülmények pedig elősegítik a kiszáradást. Ennek eredményeként a lágy szövetek kiszáradnak, mielőtt lebomlanának, így egy természetes múmiát hagynak maguk után. Ezeket a természetes múmiákat nádba csavarva és eszközökkel együtt temették el a sírokban. …”
Fekete múmia stílusú maszkolt koponya szinte tökéletesen ép fogazattal
„Az ún. fekete múmiák az elhunyt testének feldarabolását, feldolgozását, majd újra összerakását foglalták magukban. Eltávolították a fejét, a karjait és a lábait, és gyakran a bőrét is. A testet ezután hővel szárították, az izmokat és szöveteket pedig kőeszközökkel teljesen eltávolították. Bizonyítékok vannak arra, hogy a csontokat forró hamuval vagy faszénnel szárították.
A testet ezután újra összerakták, majd fehér hamupasztával vonták be, a réseket pedig többek között fűvel, hamuval, földdel és állati szőrrel töltötték ki. Ezt a pasztát a személy természetes arcvonásainak kitöltésére is használták. A bőrt (beleértve az arc bőrét, valamint egy rövid, fekete emberi hajból készült parókát) újra felvitték a testre, néha kis darabokban, néha szinte teljes darabként. Alkalmanként oroszlánfókabőrt is használtak. Ezután a bőrréteget mangán-oxiddal festették be, így kapták meg jellegzetes színüket.”
Különböző korú és eltérő mumifikációs technikákkal kezelt koponyák
„… Vörös múmiák esetében a test feldarabolása helyett bemetszéseket ejtettek a gyomorban, a vállban, az ágyékban és a bokában, hogy eltávolítsák a szerveket és az izmokat. A fejet levágták, hogy eltávolítsák az agyat, majd a bőrt visszahelyezték és agyagmaszkkal fedték be. Az üregeket ezután megszárították, és hosszanti fabotokat helyeztek be a test megerősítésére.
Az üregeket földdel, tollakkal és agyaggal töltötték ki, hogy normálisabb méretűek legyenek, és a bemetszéseket nádfonallal varrták össze. A fejet ezután visszaerősítették a testhez, amelyet egy hosszú fekete parókával díszítettek. … Végül az egész testet, az arc és a paróka kivételével, vas-oxiddal festették be, ami egy feltűnő vörös testet eredményezett. …”
A múmiák tárolása külön helyiségben történik, a látogatók csak egy üvegablakon tekinthetnek be
„… A chinchorro mumifikálás végső stílusa az iszapfürdő volt (sárfürdős múmiák). Ökológiai szempontból e kultúra idején a régió viszonylag stabil volt. Felmerült, hogy ezeknek a múmiáknak a hihetetlen megőrződését az agyag és a gipsz talajképződése befolyásolta, amelyek cementálószerként működtek, különösen a gipsz, mint természetes szárítószer. A képlékeny agyag lehetővé tette a balzsamozók számára, hogy formálják és létrehozzák a múmiák színes megjelenését, azzal a további előnnyel, hogy elfedték a száradó holttest erős szagát.
A halottak szerveit már nem távolították el. Ehelyett a testet vastag sár-, homok- és kötőanyag-réteggel, például tojás- vagy halenyvvel borították. Miután ez befejeződött, a múmiákat a sírboltjaikba cementálták. A mumifikálási stílus változása összefüggésben állhatott a chinchorro más kultúrákkal való érintkezésével, vagy a betegségek és a bomló testek kapcsolatával. …”
Múmiák a tárolóban
Múmiák a tárolóban
„… A bekötözött fajtájú mumifikálást mindössze három gyermeknél találták meg. A technika a fekete és vörös múmiák keveréke: a testet feldarabolták és megerősítették, mint a fekete múmiáknál, de a fejet ugyanúgy kezelték, mint a vörös múmiáknál. Emberi és állati bőrt használtak a test becsomagolásához agyag helyett. A testeket pirosra, míg a fejeket fekete mangánnal festették. …”
A mumifikálás fejlődési fázisait bemutató tároló (bj: fekete, sárbevonatos és vörös típusú)
„… Körülbelül 120 chinchorro múmia található a Tarapacá Egyetem gyűjteményében, a San Miguel de Azapa Régészeti Múzeumban. Az utóbbi időben ezek a múmiák bomlani kezdtek, … de meghatározták a romlás okait. … „
Chinchorro ékszerek (i.e. 5000 – 3500)
„… A lebomlás mikrobiális eredetű a megnövekedett páratartalom miatt – ami összefüggésben lehet a klímaváltozással – azon a területen, ahol a múmiák találhatók. Arra a következtetésre jutottak, hogy az ideális páratartalom 40 és 60% között van. Az elemzés segített a múzeumi személyzetnek a páratartalom beállításában a múmiák megőrzése érdekében. ” (Forrás)
A fenti ismertetésben felhasznált összes részletet ebből a Wikipedia cikkből fordítottam illetve idéztem.
Geoglifák
A fentiekben bemutatott múzeum Aricától kb. 16 km-re, az Azapa-völgyben található. Innen visszautózva, útközben mutatta nekünk a túravezetőnk a mellettünk elsuhanó dombokon ezeket a geoglifákat.
Azapa-völgyi geoglifa
Azapa-völgyi geoglifák
„Ezek a sivatagi hegyoldalakra kövekből kirakott lámaalakok és más szimbólumok a Késői Köztes Korszakból (Período Intermedio Tardío) származnak (i.sz. 1000-1400), közvetlenül megelőzve az Inka Birodalom érkezését. A képeket az Andok helyi, regionális kultúráihoz (pl. maytas vagy cabuza) tartozó közösségek hozták létre, lámák és alpakák karavánját ábrázolják.
A sivatagban közlekedő caravanerók (áruszállító karavánok vezetői) számára szolgáltak tájékozódási pontként és vizuális jelzésként. Megmutatták a hegyekből a tengerpartra vezető legbiztonságosabb útvonalakat, a víznyerő helyeket, valamint rituális szent helyként is funkcionáltak, ahol a kereskedők védelmet kérhettek az isteneiktől a veszélyes utazások során.” (Forrás Google AI)
A csendes-óceáni háború emlékei
Arica ma már egy kb. 300.000 lakosú város, de nem lehet oda úgy ellátogatni, hogy ne menjünk fel a Morro de Arica nevű hegyfok tetejére. Persze nem csak a kitűnő panoráma kedvéért.
Kilátás a Morro de Arica hegyfok tetejéről, előtérben a perui-chilei háborúban használt ágyúk
Az előző, Tacnáról írt cikkemben már részletesen írtam a perui és chilei történelem egyik meghatározó szeletéről, amelynek során az ún. Salétromháborúban az 1880-ban lezajlott aricai csata is döntő jelentőségű volt, így most erre nem térek ki újból.
„A Morro de Arica hegyfok volt a várost őrző perui csapatok utolsó védelmi bástyája. A chilei csapatok megostromolták és elfoglalták. Az esemény jelentőségének és mindkét hadsereg által tanúsított bátorságnak köszönhetően a domb a konfliktus szimbolikus helyszínévé és jelképévé vált.” (Forrás)
Az Ismeretlen Katona Sírja
Emléktábla az Ismeretlen Katona Sírja mellett
Így nem csoda, hogy a hegyfok tetején elsősorban a katonai eseményekre reflektáló emlékművet, illetve az Ismeretlen Katona sírját építették meg. Utóbbit még 1980-ban, a csata százéves évfordulóján avatták fel, az emléktáblát a chilei katonai diktátor, Augusto Pinochet állíttatta.
„A Béke Krisztusa” című szobor
A dombon valamivel arrébb, 1999-ben felállítottak egy 11 méter magas „A Béke Krisztusa” című szobrot is, ami a két nép közötti megbékélést kívánta elősegíteni.
Szintén a dombon lehet megtekinteni, az egykori erődítmény maradványait felhasználva létrehozott, …
Az aricai csatát bemutató múzeum bejárata
A csatát bemutató kiállítás egyik tablója
… a csata lefolyását illetve hátterét, természetesen chilei nézőpontból bemutató múzeumot.
Az én pacifista lelkem nem nagyon szereti az ilyen típusú kiállításokat, így hamar végeztem a látogatással, …
Az aricai strand látképe
A Tacna-Arica vasútvonal végállomása
… helyette inkább a hegyfokról elém táruló kilátás egyes részleteiben mélyedtem el.
Városi séta
A város történelmi központját keskeny utcák alkotják a spanyol gyarmati építészetre jellemzően. Ezek közül néhány már gyalogos övezet, ahol inkább csak turistacsalogató boltokkal és éttermekkel lehet találkozni, értékesebb látnivalóból kevés akad.
A Bolognesi-ház
Túravezetőnk viszont megmutatott egy olyan házat, amely ebben a chilei városban perui fennhatóság alatt van. Ez az ún. Bolonesi-ház a Morro de Arica közelében, „ahol Francisco Bolognesi perui ezredes a csendes-óceáni háború alatt fogadta Juan de la Cruz Salvo chilei őrnagyot 1880. június 5-én. Salvo megadásra vonatkozó követelésének meghallása után Bolognesi kijelentette: ‘Szent kötelességeim vannak, és teljesíteni fogom őket, amíg az utolsó töltényemet is el nem sütöm.’ „ (Forrás)
A San Marcos-székesegyház
A Plaza Cristobal Colón
Innen nem messze esik a Plaza Cristobal Colón nevű tágas, nagyon mediterrán stílusú tér, amelynek fő látványossága a San Marcos-székesegyház. „Az építkezést a 19. században, amikor a város még Peru része volt, kezdték meg és … a francia Gustave Eiffel műhelyét kérték fel; az épületet eredetileg Ancón tengerparti üdülőhelyére szánták.
A régi főtemplom a perui alkirályság idejéből származik, és 226 évig állt, amíg az 1868-as földrengés el nem pusztította. Emiatt egy aricai hölgyekből álló bizottság arra kérte a perui kormányt, hogy az épületet a város számára jelöljék ki, amelyet az elnök elfogadott. …”
„… A gótikus stílus ihlette templom szerkezete teljes egészében fémből készült, kivéve a két faajtót. A Franciaországból származó fémszerkezet 1875-ben érkezett Aricába, és francia technikusok szerelték össze; miután befejezték a munkát, a templomot 1876-ban avatták fel a lerombolt templom romjain.” (Forrás)
A Morron de Arica alulnézetből
A Cristobal Colón térről talán három percnyi séta csak a tengerpart. Itt még felnéztünk a Morro de Arica-ra, majd visszaindultunk Tacnába.
A következő cikkben pedig az onnan a szomszéd megyébe és annak székhelyére, Moqueguaba tett kirándulásunkról írok.
