Körutazás a bolíviai sivatagban (2/3)
– A Kőhadseregtől (Ejercito de piedra) a Cañapa-tóig
az előző fejezet itt olvasható
Történt: 2019. április
Második napunkon is csodás tájakat jártunk be. Ami engem ezekben a legjobban lenyűgözött az a végtelen térérzet. Szinte teljesen sík terepen elláttunk a látóhatárt akár 40-50 kilométerre lezáró, …
… elképesztő színekben tündöklő, nagyrészt vulkanikus eredetű kúpok soráig.
Közben itt-ott egy kisebb kitérőt téve kiszálltunk olyan káprázatos helyeken, mint pédául az Ejercito de piedra (Kőhadsereg). Ezen a nagy kiterjedésű helyen a névadók szerint úgy tűnik, mintha emberek állnának, de kőtestük minden irányban meg van csavarodva.
Ezek a kövek vulkáni eredetűek, és különleges megjelenésüket a kitörés típusának köszönhetik, amelynek a következménye. Ennek a „megfagyott seregnek” a katonái között sétálhatunk, sziklák, bokrok és a tiszta égbolt valószerűtlen táján.
A következő megálló a Chiguana-sómező volt, amelyen keresztül vezet a vasút Uyunitól az Atlanti-óceánig. Ez a Salar de Uyuni kistestvére, egy másik sóképződmény, amely a chilei határon terül el, és szürke, ezüst, vörös és fehér árnyalatú vulkánok veszik körül.
Amikor egy ilyen helyen kiszállunk körülnézni, mindig eszembe jut, mennyire csak egy porszem vagyunk a világegyetemben, amelynek léte csak a tiszavirágéhoz hasonlítható a természet évmillióihoz képest.
Ehhez képest az emberiség mindent megtesz, hogy ezt a világot mértéktelenül kiszipolyozza, aminek az eredményeként még saját maga elpusztítása is egyre valószínűbb forgatókönyv.
De menjünk tovább. Amerre járunk, az a Central Volcanic Zone, …
… az Andok-hegység egy olyan szakasza, ahol a több mint 60 bolíviai vulkán jó része található.
A szebbnél szebb hegycsúcsok között elautóztunk a hóval borított Ollagüe-vulkán több mint 5868 méteres csúcsa mellett is, amely a chilei és bolíviai határ mentén húzódik.
A fenti képen balra hátul látható vulkán még mindig aktív, amit a szerencsésebbek időnként akár 10 kilométeres távolságból is láthatnak füstcsóva formájában, bár a leírások szerint kb. 900.000 – 1.000.000 évvel ezelőtt tört ki utoljára.
A lépték pedig nagyon csalóka. Szinte egyáltalán nem érzékelhető a majdnem 6000 méteres magasság, hiszen egyébként is kb. 3.500 – 3.800 méter magasból nézzük a tájat.
Egy fotós ilyen környezetben igazán elemében lehet, …
… csak győzze feldolgozni az elétáruló látványt.
Aznapi utazásunk krónikáját a Cañapa-tónál fejezem be. Ez egy majd’ másfél km² területű lefolyástalan sós tó a chilei határ és a Laguna Hedionda közelében (a következő részt ott folytatom), 4.140 méter tengerszint feletti magasságon.
A tó környékén andoki flamingók, rövidcsőrű flamingók, lámák, vikunyák és csincsillák is élnek.
A sorozat utolsó része itt olvasható.
2023. november 11. @ 11:58
Nagyon látványos és érdekes beszámoló!
Örülök, hogy láthatom ésolvashatom!
Köszönöm!
2023. november 11. @ 2:04
Köszönöm, remélem a következő rész is tetszeni fog.