A Namíb-sivatagban
Sossusvleitől Walvis Bayig
Történt: 2021. november
Két és fél hetes NaBoVic (azaz Namíbia-Botswana-VictoriaFalls) túránk egy eleméről már írtam, látogatásunkról egy himba faluban. Ez a cikk Namíbia talán legelképesztőbb helyszínéről, a Sossuvlei és a környező sivatagról szól. Ha a teljes túra érdekel, nézd meg először a Namíbia oldalon a térképet az útvonallal, illetve a a kirándulásnak az összes élménye elolvasható egy zárt, a BoGábor Kenyábancímű Facebook csoportban (ha valaki nem tag, bármikor utólag is beléphet).
Namíbiában számomra a legnagyobb vonzerőt ez a hely és a sivatag fényképezése jelentette, így „tobzódtam kissé”. 🤣🤣🤣 Számtalan kép készült, ezek egy kis részét galériákba rendezve lejjebb végiglapozhatjátok.
A sivatagról
Megint a Wikipédiát hívom segítségül: „A Namib-sivatag Dél-Afrika nyugati, Atlanti-óceáni partvidékén elterülő sivatag, amely 1600 km hosszan húzódik észak-déli irányban, kelet-nyugati szélessége 50–160 km. Namíbia teljes nyugati és Angola délnyugati részének tengerpartja mentén húzódik végig. Területe mintegy 80 900 km2, azaz majdnem egy magyarországnyi.” Egy másik cikkben pedig: „Sossusvlei csak egy kis része a Namib-Naukluft Parknak. …
A park legismertebb területe a Sossusvlei, egy homokdűnékkel körülvett agyagos medence. A ‘Sossusvlei’ nevet gyakran használják kiterjesztett értelemben a környező területre, beleértve a többi szomszédos vleit, mint a Deadvlei és más magas dűnéket. …
A Sossusvlei név … nagyjából azt jelenti, hogy ‘zsákutcás mocsár’. A vlei egy afrikaans szó, jelentése a ‘mocsár’, míg a ‘sossus’ jelentése ‘nincs visszatérés’ vagy ‘zsákutca’. Sossusvlei ezt a nevet annak köszönheti, hogy ez egy endorheikus vízgyűjtő medence (azaz egy vízelvezető medence kifolyások nélkül) az időszakos Tsauchab folyó számára.”
Reggeli fényekben
Hajnalban keltünk, hogy a reggeli színeket is élvezhessük, de hihetetlen nagy tér ez a terület. A szállásunk közvetlenül a park bejárata mellett épült, és a nemzeti park csak reggel 6-kor nyit (amikorra a nap már felkelt), viszont onnan még 70 km-t kellett autóznunk, hogy elérjük a leghíresebb részt, az ún. Deadvlei-t. Épp csak világosodik, amikor belépünk a parkba, és a kiváló minőségű úton robogunk előre.
Azok számára, akik parkon belüli szállást választottak (többszörös áron), lehetőségük volt befizetni egy hajnali hőlégballonos kirándulásra a homokdűnék felett. Ezt mi kihagytuk, de a ballonok látványát azért még elcsíphettük.
Meg-megálltunk egy-egy kilátóban.
A színek narancs és bíbor …
… meg lila és fekete között játszadoztak ebben az óriási puszta térben.
A következő videóban, ami egyik útitársunk, Tóth Balázs felvétele, talán jobban érzékelhető ez a végtelen tér.
Videó: Tóth Balázs
Dune 45
Közben megálltunk a Dune 45 homokdűnénél. Nevét onnan kapta, hogy a park sesriemi kapuja és a Sossusvleit összekötő út 45. kilométerénél található. „170+ méter magasságú, 5 millió éves homokból áll, amely a Kalahári-sivatagból az Orange-folyó által felhalmozott, majd ide fújt törmelék.” (Wikipedia)
Fotó: Bács Edit
Nos, akkor most másszuk is meg.
Még hűvös a reggel, a homok sem forró, inkább kellemes. Bár felfelé kapaszkodni a homokban nehezebb, mint az kívülről látszik.
Kezd kitágulni a tér, egyre érdekesebbek a felületek, a fények és az árnyékok.
Fotó: Bács Edit
Sivatag ide vagy oda, azért van élővilága ennek a tájnak is. Ne kérdezzétek, mi ez, de rengeteg volt belőlük a lábunk alatt.
Ilyen gyíkocskából is láttunk néhányat eliszkolni, sőt madarakat is. El se tudom képzelni, mit ehetnek vagy ihatnak.
Mindenhol, amikor az ember a panoráma érdekében mászik fel valahova, amikor felér, örömmel nyugtázza, …
… hogy megérte felmászni. A Nap még alacsonyan jár és még nagyon narancsos színeket hoz létre. Sokszor azt hiszed, inkább a Földön kívül jársz, ilyen nincs is. Ha a következő képre kattintasz, végiglapozhatod a nyolc képből álló galériát arról, ami a dűne tetejéről látható.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
A következő feladat: le is kell jutni valahogy.
Az egyik erre megy, a másik amarra. A dűne oldalán lefutni BIG FUN!!!💕 Ld. a következő videóban.
A dűne alján …
… a kiszáradt agyagos talaj.
Fotó: Bács Edit
Amikor meg már lent vagy, csak a kiló homoktól kell megszabadulni.
Videó: Bács Edit
Gondolnád, hogy ez a dűne 170 m magas? Az majdnem 60 emelet!
Megküzdöttünk a homokkal
Megyünk tovább. Szebbnél szebb dűnék között vezet az út.
Újabb 20 km után az utolsó 5 a legnehezebb.
Itt nincs már aszfaltút, könnyű beleragadni a homokba, ha rosszul csinálod. Mentünk el homokba ragadt autó mellett!
De Tóth Balázs jól csinálta!
Irány a tó!?!
Ez már a Deadvlei melletti parkoló, ahonnan picit több, mint egy kilométerre van a kiszáradt tó. Wikipedia: „Neve ‘holt mocsár’-t jelent (az angol dead és az afrikaans vlei szóból, egy tó a dűnék közötti völgyben. A Deadvleit állítólag a világ legmagasabb homokdűnéi veszik körül, a legmagasabbak elérik a 300–400 métert.
A medence azután alakult ki, amikor a Tsauchab folyó megáradt, és átmeneti sekély medencéket hozott létre, ahol a rengeteg víz lehetővé tette a tevetövisfák növekedését. Amikor az éghajlat megváltozott, szárazság sújtotta a területet, és homokdűnék hatoltak be a medencébe, ami elzárta a folyót a területtől. A fák elpusztultak, mivel már nem volt elég víz a túléléshez.
Maradt néhány növényfaj, amelyek alkalmazkodtak ahhoz, hogy túléljék a reggeli ködöt és a nagyon ritka csapadékot. A feltételezések szerint 600-700 évvel ezelőtt (kb. 1340-1430) elpusztult fák megmaradt csontvázai mára feketék, mert az erős nap felperzselte őket. Bár nem megkövesedett, a fa nem bomlik le, mert annyira száraz.”
A Dune 45 megmászása sem volt nagyon könnyű, közben pokoli meleg lett, szóval ezeket a még nagyobb dűnéket már kihagytuk. Hagytuk, hogy mások másszák meg. Kapaszkodtunk azért így is.
Ahány szögben esik rá a fény, a homoknak annyiféle színárnyalata van.
Íme a Deadvlei. Innentől elakad a szó, csak a gombot nyomogattam. Ha a következő képre kattintasz, láthatsz további tizennyolc képet. Eszméletlen látvány.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Át a Baktérítőn
Visszaindultunk …
… ugyanazon az úton egy darabig.
Solitaireben pedig elfordultunk a tenger felé.
Az út a Baktérítőn vezetett keresztül.
Egyfolytában sivatagban jártunk, a táj meglepően változatos. A szakasz, amin most végigvezettünk, kb. 350 km hosszú. Emberi élet nyomait alig látni.
Hacsak nem ilyen feliratokat tekintünk annak mint ezek: „Tartsd tisztán a sivatagunkat!” és „Isten szeret téged!”
Egyes részei hágókkal, völgyekkel teli, mint az alábbi videóban is látható.
A Flamingó-öböl
Késő délután megérkeztünk Walvis Bay-be, ami Namíbia legfontosabb kikötője.
A 85 ezres városban csak egyetlen látnivaló van, …
… a Flamingó-lagúna …
… a kikötő mellett. A sivatagi 38-40°C fok után a szeles tengerparti 16-18°C-t nagyon rosszul éltük meg.
A part menti házak színvonala szemet ütött.
De a parttól távolabb eső, minden bizonnyal szegregált „szegénynegyed” házai is teljesen elfogadható színvonalúnak tűntek. Innen egy ugrásra, mintegy 35 kilométerre táboroztunk le swakopmundi szállásunkon, de az már egy másik cikknek a témája lesz.
