Amire már régóta készültünk (1/3)
Maasai Mara – a gnúk vándorlása
Történt: 2022. július
Kenya legismertebb és leglátogatottabb nemzeti parkjában, a Maasai Mara-ban már jártunk kétszer is, (a korábbiakról majd még ezen a weboldalon is írok), de azt az eseményt, amiért turisták, fotósok és természetbúvárok ezrei minden évben Kenyába zarándokolnak, egyik alkalommal sem volt szerencsénk látni.
A természet hetedik csodája
A kb. 1-1,5 millió gnú és zebra minden évben megfigyelhető vándorlását a „természet hetedik csodájának” is tartják. Az állatok egy kb. 500 km-es hurokban vándorolnak körbe-körbe az egymással összefüggő tanzániai Serengeti és a kenyai Maasai Mara nemzeti parkok területén friss füvet keresve, amiben a megmaradásukhoz elegendő foszfort és nitrogént találnak.
„Egyes kelet-afrikai populációk minden évben nagy távolságra vándorolnak, ami egybeesik az éves csapadékkal és a fű növekedésével. Vándorlásuk időzítése az esős és a száraz évszakban is jelentősen (hónaponként) évről évre változhat. A nedves évszak végén (Kelet-Afrikában május vagy június) a gnúk a száraz évszakos területekre vándorolnak, válaszul a felszíni (ivó)víz hiányára.
Amikor az esős évszak újra kezdődik (hónapokkal később), az állatok gyorsan visszaköltöznek a nedves évszakú területekre. A migrációt feltételezhetően befolyásoló tényezők közé tartozik a táplálék bősége, a felszíni vizek elérhetősége, a ragadozók illetve a fűfélék foszfortartalma. A foszfor minden életforma létfontosságú eleme, különösen a szoptató nőstény szarvasmarhák számára. Ennek eredményeként az esős évszakban a gnúk különösen magas foszfortartalmú legelőket választanak ki.
A légifotózás feltárta, hogy az állomány mozgásában olyan szintű szervezettség lép fel, amely nem látható minden egyes állat számára; például a vándorló csorda hullámos frontot mutat, és ez arra utal, hogy bizonyos fokú helyi döntéshozatal zajlik. Számos dokumentumfilmben a folyókon átkelő gnú szerepel, sokukat megeszik a krokodilok, vagy megfulladnak a kísérlet során. Noha őrületnek tűnik, a legújabb kutatások kimutatták, hogy egy gnúcsorda rendelkezik az úgynevezett „raj intelligenciával”, amely révén az állatok szisztematikusan felfedezik és egyként veszik az akadályt.” (Wikipedia)
Végre jókor érkeztünk
Tavaly szeptember közepére terveztük, hogy megnézzük ezt az eseményt, de az már késő volt, a korábbi hetekben ez lezajlott. Idén direkt úgy terveztük a hazautazásunkat is, hogy július végén mindenképp legyen módunk újra próbálkozni. Most jól időzítettünk. Július utolsó hétvégéjét töltöttük újra a Mara-ban, és természetesen a fő attrakció a gnúcsordák megfigyelése volt.
A parkban többször, többfelé találkoztunk többszáz fős csordákkal. Már érkezésünkkor, az eső ellenére láttunk nagyobb csordákat, majd később újra és újra.
Ahol egy kicsit jobban rálátni az egyébként nagyjából sík tájra, láthatóbb a csordák mérete, meg az is, mennyire nem voltunk egyedül azon a hétvégén.
Egy torzsalkodó párost is sikerült elkapni.
A gnúk a zebrákkal együtt vándorolnak. Ez egy szerencsés szimbiózis, ahol mindkét állatfaj a legelő más összetevője iránt érdeklődik, így nem zavarják, sokkal inkább segítik egymást.
Az egyik esetben hiénák vadászatát és sikeres zsákmányuk elfogyasztását is követhettük.
Megjelentek a hiénák, a csorda kellős közepén támadtak, ld. a két kép alatt következő videóban is.
A csorda továbbrohant, de a két hiéna ottmaradt a zsákmánnyal, ami a méretéből ítélve egy nagyon fiatal gnú lehetett.
Az átkelés
A mindenki által legjobban áhított látvány, a csordák átkelése a folyón is megadatott nekünk. Ez utóbbit tényleg megtekinteni és megörökíteni egyáltalán nem egyszerű. Hihetetlen mennyiségű szafari-autó vezetője próbálja magának és az utasainak a folyó általa legjobbnak ítélt szakaszát minél hamarabb elfoglalni. Mivel a folyó mindkét partja igen meredek és a „második sorból” már semmit se lehet látni, másrészt nem lehet előre pontosan kiszámítani, hol fognak a gnúk átkelni a folyón, óriási a tülekedés a nézők között.
Itt toporog a csorda a folyópart mellett az átkelésre várva, majd az állatok egyszercsak megfordulnak és elrohannak egy másik átkelőhöz (mi meg persze utánnuk). Túravezetőnk, Lucky Nakunin Solt, aki már tavaly szeptemberben is hihetetlen érzékkel talált meg számunkra leopárdot és oroszlánokat, most egy hajszállal később ért velünk oda a folyóhoz, mint kellett volna.
Addigra már legalább 100 (!!!) szafari-autó állt sorfalat a Mara folyó partján, ahol egy tetemes méretű gnúcsorda gyülekezett és mindenki azt gondolta, ott fognak átkelni. Ha így történt volna, mi a második sorba férve már semmit nem láttunk volna az átkelésből.
Lucky szerint annyira sok volt itt az autó és olyan szorosan, hogy ez elriasztotta az állatokat az átkeléstől. De ő két-három másik sofőrrel együtt ráérzett, hogy a gnúk meggondolták magukat és vagy 300 méterrel arrébb rohantak egy másik átkelőhöz, mi pedig nagyon gyorsan utánuk. A szafari-autók túlnyomó többsége későn ébredt, így minket Lucky az új átkelőnél egy páholynak minősíthető helyre tudott letáboroztatni, ahonnan kiválóan láttuk, amit látni kellett.
Maga az átkelés csak kb. 20 percen keresztül tartott, Bogival megbecsültük, hogy ezalatt legalább 1000 gnú kelt át a folyón. Lucky mesélte, hogy ez minden nap, szinte varázsütésre mindig déltájban zajlik le.
A folyó most a szárazság miatt nagyon alacsony volt, az állatoknak nem kellett átúszniuk, csak átgázolniuk. Ez is lehet az egyik oka, hogy a folyóban élő krokodilok nem támadtak rájuk, bár az átkeléstől talán 50 méterre láttunk egy hatalmas példányt, amelyik épp a parton sütkérezett. Lehet, hogy épp jól volt lakva?
Folytatás a második részben, itt.
