Egy elképesztő indiai rendezvény
Történt: 2022. szeptember
Kenyában a statisztikák szerint kb. 100.000 indiai származású ember él. Eredetileg az angolok hoztak az országba 4.000 indiai építőmunkást a Mombasa – Kampala vasútvonal megépítésére még 1900 körül. Azóta ez a népréteg igen erős pozíciókat épített ki magának a gazdaságban. Ahova nézünk (ingatlanfejlesztések, üzletláncok, egyéb beruházások, szolgáltatások) mindenfelé a létszámukat messze meghaladó indiai befolyást találunk és ebből nyilván következően igen vagyonos rétegről beszélünk.
Szeptemberben ellátogattunk egy nyugodtan mondhatom gigantikus rendezvényre, amilyen méretűt Nairobiban eddig nem tapasztaltunk. Ezt az egyik legrégebbi kenyai iskola, az indiai Jamhuri High School hatalmas területén rendezték meg a Bochasanwasi Akshar Purushottam Swaminarayan Sanstha (BAPS) nevű indiai vallási közösség egyik gurujának, Pramukh Swami Maharaj születése 100. évfordulója tiszteletére.
Tíz napon keresztül volt a helyszín látogatható, amibe két hétvége is beleesett. Mi a megnyitás utáni egyik hétvégi napon jártunk ott, és eltöltöttünk egy teljes délutánt. Ezalatt indiaiak százait láttuk részt venni az eseményeken (az is lehet, hogy csak alulbecsülöm és több ezren voltak), viszont fekete kenyaiakból talán összesen 2-3 családot vettünk észre, fehérek pedig mi voltunk egyedül.
Pramukh Swami Maharaj arcképe és a rendezvény logója a bejáratnál, és annak installációja.
A BAPS-ról
Mi is ez a BAPS? Mivel egyáltalán nem vagyok járatos a hindu vallás rejtelmeiben, csak azt tudom leírni, amit a neten ezügyben találtam. Egy olyan vallási közösség, amely ugyan Indiából indult és ott is vannak igen erős gyökerei, de az utóbbi 50-70 évben világszerte sok országban (Egyesült Királyság, USA, Kelet-Afrika, stb.) is erős pozícókat épített ki az indiai diaszpórára épülve. A BAPS honlapján erről és mindenről, ami a vallási közösséggel kapcsolatos, sok információ olvasható.
A BAPS vallási hátteréről és történetéről pedig a Wikipedia (még nem validált) cikkét ajánlom. Az egyik meghatározás szerint egy „társadalmi-spirituális, önkéntesek által vezérelt, non-profit hindu szervezet, amelynek célja, hogy spirituális értékekkel és humanitárius szolgáltatásokkal erősítse a társadalmat.” A szervezetnek ugyan nagyon komoly a vallási tevékenysége (pl. több, mint ezer templomot építettek már világszerte), de van egy igen erős jótékonysági tevékenysége is az elesetteket segítendő.
Beszéltem erről a szervezetről azóta egy itt élő indiai származású ismerősömmel is, aki azt mondta, hogy „ez egy szekta. Mi igazi hinduk egy Istent imádunk, ők pedig egy embert”. Az előbb belinkelt cikkből ez valóban ki is olvasható, de ebbe nem mennék mélyebbre. (Zárójelben megjegyzem, hogy Kenyában jónéhány templomuk van már, az első 1955-ben épült Mombasa-ban és jártunk is ott még 2020. februárjában csak akkor még semmit nem tudtunk erről a szektáról.)
A rendezvény
A harsány színek és a stíluskavalkád az Afrikában már megszokottaktól is nagyon elüt. Az viszont látható, hogy ez a szekta igen erős anyagi lábakon áll. Ez a rendezvény kettőnk hozzávetőleges becslése szerint alsó hangon is minimum 50 millió KES-be kerülhetett, de lehet, hogy a 100-at is bőven meghaladta. (1 KES = 3,5 HUF)
Ráadásul erősen látszott, hogy a rendezvény elemei (a guru életét bemutató monstre kiállítás, a szobrok és más installációk) egy „sorozatgyártás” termékei. A szervezet honlapjáról is látszik, hogy ugyanilyen rendezvényeket más országokban is tartanak ebben az időszakban.
Szabadtéri szoborcsarnok híres hindu vallási vezetők szobraival, elöl mindegyikük életéről, eredményeiről rövid összefoglaló.
Az eseményre „dőlt a nép”, tényleg nagyon sokan voltak. Ezt persze elősegítette az a két szempont is, hogy a rendezvény területén egy óriási étkezősátorban az itteni viszonyokhoz képest is igen olcsón lehetett étkezni, illetve a rendezvény része volt, hogy a terület kb. egynegyedén egy ingyenes „minividámpark”-ot hoztak létre, ami a gyerekkel érkező szülők számára igen vonzó volt.
Az étkezősátor hátsó traktusában, a konyhában nagyon olcsón megvehető indiai ételeket szolgáltak fel az indiai önkéntesek.
Úgy láttuk, az igazi konyhai munkát inkább helyi feketékre bízták.
Mi is többfélét kipróbáltunk. Ezek a finomságok szigorúan húsmentes ételek, mert a vallásuk is ezt népszerűsíti.
A baloldali sátorban épp a női emancipációt, a nők munkába lépését és vállalkozását támogató installációt láttunk, míg a másikban már vallási kérdésekről lehetett szó, de ebbe nem folytunk bele.
Kiállítás a guru életéről
Felépítettek egy kb 1000 m2-es sátorban egy kiállítást is, ami Pramukh Swami Maharaj életét és munkásságát mutatta be.
Nagyon sok érdeklődőt vonzott ez is. Egy installáció volt arról is, hogy a guru Afrikában mennyi helyen járt és terjesztette a vallást.
A kiállítás a guru vallási vezetői (és emberi) nagyságát is igyekezett megmutatni sok tárlón keresztül, kapcsolatát a gyerekekkel, a fiatalokkal, a parasztokkal, az idegenekkel és az elnökökkel.
Híres emberektől származó idézetek, amiket azok róla mondtak.
Kenyeret és cirkuszt
Végül a „Csodaország”, a kisvidámpark bejárata, ami után az útjelzőn látszik, mennyi minden van itt.
Elsősorban ügyességi, nem elektromos játékok. A gyerekek láthatóan nagyon élvezték, igyekeztek mindent kipróbálni.
Az egyetlen nem ügyességi, hanem árammal hajtott játék egy ezeréves körhinta volt, amire hosszú sorbanállással lehetett feljutni.
Mi alkonyatkor már eljöttünk, de láttuk, mennyi újonan érkező van. Mint utólag megtudtuk, este még egy hatalmas műsort is meg lehetett nézni, de arról már lemaradtunk.
