Öt nap az Amazonason (6/8)
– röntgenszemű túravezetőink, Heber és Joel
Az előző rész itt olvasható
Történt: 2026. április
Két túravezetőnk
A helyszínre érkezésünk után velük végigbeszéltük a lehetőségeket, és oda mentünk és akkor, amikor szerettünk volna. Sőt még a szokásos túraútvonalakon kívül extra kéréseink is lehettek, amelyeket azután megszerveztek számunkra.
Két túravezetőnk Heber Isuiza Tamani és Joel Olortegui lett. Előbbi az, aki mindenhol velünk volt, utóbbi pedig a csónakunk kapitánya volt. Joel látható egyébként e cikk nyitóképén is.
Joelről nem sok mindent tudtunk meg, csak azt, hogy Libertadban él és spanyol nyelvű csoportokat vezet.
De Heber elmesélte magáról, hogy ő Nautából jár át, amikor vendégek érkeznek a lodgeba. Már 10 éve hivatásos túravezető, amire egy 3 éves képzés során készült fel. Először Cuscoban volt idegenvezető. Nem tudta azonban megszokni a magas hegyeket és az eltérő klímát, ezért átment az Amazonas-vidékre. Hat évig dolgozott Puerto Maldonadoban (Madre de Dios), majd visszajött Nautába, családot is alapított és itt vezet spanyol és angol nyelvű csoportokat.
Azokat az eseteket pedig, amelyek most következnek, hol az egyikük, hol a másikuk látta meg a sűrű őserdőben, kizárt, hogy mi magunktól észrevettük volna. Ez még akkor is igaz, hogy Bogi meg én azért évekig treníroztuk magunkat mindenféle afrikai országok szafarijain, szóval nem vagyunk teljesen kezdők.
Tamandua
Sem vadon, sem állatkertben nem láttam korábban tamanduat, azaz déli dolmányos hangyászt. Így azt sem tudtam, mi fán terem. És tényleg! Az egyik pillanatban Hebert megállította a csónakot, és bemutatott a fák közé.
„Az ott egy tamandua”. Ha nem karikáztam volna be pirossal, még a fotón sem venné észre a kutya sem, hogy egy állat ül a lombok között. A telével készült második fotó sem árul el semmit arról, vajon milyen állat lehet.
„Fekete vagy sötétbarna egyedek Peruban, Ecuadorban az Andok előhegységében, valamint az Amazonas deltájában fordulnak elő. Farka hosszú, pikkelyes és részben csupasz; ötödik kapaszkodólábként biztosan megtartja az állatot az ágon. Nyelve 40 centiméter hosszú is lehet. A hangyásznak nincs foga, ezért a táplálékot kizárólag a nyelvével veszi fel.” (Forrás)
Amikor először megláttuk, Hebert és Joel feladta, hogy megpróbáljunk közelebb férkőzni a fához, mert akkora dzsumbuj volt a vízen a fa és a csónakunk között. De aznap még egyszer jártunk arra és akkor bevállalták, hogy machetevel utat vágjanak a csónaknak. Így sikerült a fa közelébe férkőzni és a fenti képet készíteni „őfelségéről”.
Az alábbi videón látszik, hogyan küzdöttük át magunkat:
Lajhárok
Nekem már volt szerencsém látni itt az Amazonas-vidéken közel 30 éve egy lajhárt élőben, sőt nemrég Montrealban is a Biodomeban. De egyik alkalom sem volt a lajhár igazi élőhelye.
Most viszont rögtön első nap, a falu egyik háza melletti bozót tetejére mutatott Heber:
Elhittük neki, de hiába bármilyen teleobjektív, olyan sűrű volt a bozót, hogy csak sejtettük, de nem láttuk meg igazán az állatot.
Egy másik nap viszont egy erdős részen legalább 50 méterről vette észre (úgy emlékszem) Joel, hogy az egyik fa tetején ül egy lajhár.
Erről az állatról mindenki azt tudja, hogy milyen lassan mozog. A fenti két esetben egyáltalán nem láttuk, hogy mozogna, csak a fejét forgatta ide-oda.
Viszont amikor Libertad faluban jártunk körbe, arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik ház tetőszerkezetébe csimpaszkodik egy szép példány, …
… amelyik azután elkezdett arrébb mászni. Szerintem nem is túl lassan:
Éjszakai dzsungeltúra
Nem volt szabad kihagyni a lehetőséget, hogy valamennyit lássunk az őserdő világából éjszaka is, amikor olyan állatok is előjönnek, amelyek nappal inkább rejtőzködnek. Így mentünk vissza arra a területre, ahol az amazonasi óriás-tündérrózsák találhatóak.
Egy ilyen túrán a töksötétben csak azt látja a turista, amit a túravezető erős lámpája épp megvilágít. Ő pedig ide-oda pásztázik ezzel a vízen, hogy felfedezzen egy-egy világító szempárt.
A szempárok tulajdonosai pedig reményünk szerint kajmánok voltak, azokat kerestük a vízben. Heber egyszercsak megállította a csónakot, majd lehasalt az orrába, és egy hirtelen mozdulattal a vízbe csapva PUSZTA KÉZZEL(!!!) kirántott a vízből egy bébi kajmánt.
Alaposan elmagyarázta nekünk mindazt, amit a kajmánokról tudni érdemes, majd visszaengedte a vízbe.
Kicsit később pedig Heber egy villanásra azt vette észre, hogy a vízben úszik mellettünk egy buksifejű fakígyó. Mit mondjak, ezt sem volt könnyű észrevenni.
De szerencsére sikerült a csónakot megállítani és a teljes sötétségben visszaevickélni oda, ahol a kígyó hang nélkül épp elkezdett fára mászni, ld. a következő videóban:
A rejtvénysarok következik
Az egyik alkalommal Heber a mellettünk elsuhanó fára mutatott azzal, hogy „ott egy iguána!!!” Persze rögtön megálltunk és mi, utasok kezdtük keresni.
Kedves Olvasó, állj neki és keresd meg! Az ugye már egy könnyítés, hogy tudod, iguánát kell keresni, és ezen a képen van iguána!
Na jó, segítek, DE CSAK EGY KICSIT azzal, hogy közelebb megyünk. Meg azzal, hogy Joel kiegészítette Heber megjegyzését, miszerint „van még egy a fán!”
Értem, kedves Olvasó, feladtad. Megértem a helyzetedet.
Merthogy az elsőt még megtaláltad itt:
De a másodikra még ötleted sem volt, igaz?
Akinek viszont mindkettőt sikerült felfedeznie, itt egy jutalomfalatfotó #1 iguánáról:
Itt pedig az egész látvány 21 másodpercben:
Denevérek
Van a tarsolyomban még egy igen érdekes „spot” (ez az angol szó azt jelenti, hogy valaki észrevesz egy állatot a szafari során).
Ezt is Heber vette észre, miközben a csónakunkkal elhaladtunk egy fa mellett, nagyjából 15-20 méterre.
Amíg egészen közel (pár méterre) nem mentünk, még a teleobjektíven keresztül sem tudtam azonosítani, hogy mit látok. Csak a fotó utólagos feldolgozása és az eredmény kiguglizása során tudtam meg, hogy kb. 6 cm nagyságú, egyenként kb. 4-6 gramm(!!!) súlyú szimatlódenevérek kapaszkodtak a fa törzsén.
Amikor pedig már végre láttam az optikán keresztül, hogy mit fotózok, egy pillanat alatt felrebbentek, majd egy nagy kört írtak le a fa körül, végül a fejünk felett a fa egy távolabbi ágára szálltak vissza, szinte ugyanolyan rendben.
Leguán-fesztivál
Ebben a cikkben és egy korábbiban is mutattam már iguánákat, amiket az őserdei kalandjaink során felfedeztünk és amelyek a lizardok (gyíkok) egy fajtáját képezik a leguánok között. De következzen itt még három másik alkalommal fotózott egy-egy alfaj.
Én korábban a dracéna szót csak szobanövényfajtaként ismertem, de most megtanultam, hogy létezik egy dreacena nevű lizardfajta, a kajmán gyík is.
Alább pedig négy fotó két zöld leguánról
Ez pedig egy másik példány egy másik helyről.
Amazonasi hangulatok
E cikk zárásaként mutatok még néhány fotót, amelyek a tájat, annak hangulatát kívánják érzékeltetni.
Az igazi naplementés képeket kihagyom, de az alkonyat sok érdekes fotót tett lehetővé.
A következő, hetedik részben kézművességről, gasztronómiáról, majmokról és kajakozásról lesz szó.