Libertad
Az egész település legfeljebb ötszáz főt számlál. A faluval szinte egybeépült szállásunk pedig ennek a közösségnek az egyik megélhetési forrása. A lodge személyzetét heti váltásban a faluban élő emberek adják, így sokan jutnak belőle jövedelemhez. De a nyereségből is rendszeresen kapnak élelmiszeradományokat a falu azon lakói, akik nem tudnak máshogy bevételhez jutni.
Mivel az év nagyjából felében, az esős évszakban az egész terület víz alatt áll, az összes ház cölöpökre épült. A csónak a természetes közlekedési eszköz mindenki számára, legyen az gyerek vagy felnőtt.
A klíma egész évben párás meleg, így érthető, miért ilyen nyitott szerkezetűek a házak. Nyílászárókat (ablakot, ajtót) egyáltalán nem láttam sehol.
Több háznál is láttuk, ahogy az asszonyok a folyó vizét használják mosásra (rengeteg mosószerrel), ebben a környezetben a többi házimunka elvégzése is legalább ilyen nehézkes. Az asszonyok nagyon szeretik az esős évszakot, amikor a folyó a házuk lépcsőjéig ér, ugyanis a száraz(abb) évszakban a ruhát le kell cipelniük a folyóhoz és onnan vízesen visszacipelni.
A főzésről majd lesz még szó egy másik részben.
Arra nem kérdeztünk rá, hogy van-e és ha igen, milyen módon létezik csatornázás, de a szálláson úgy tűnt, ez meg van oldva.
Bár nagyon kezdetleges szinten, de működnek szolgáltatások is, …
… mint például picike vegyesboltok, egy étterem …
… vagy az akár házhoz jövő fodrász.
A faluban sok gyerek él, egy meglehetősen komoly iskola is épült, amelybe legalább 100 gyerek jár (lesz róla szó még egy másik fejezetben).
Itt is nagyon vallásosak az emberek. Két templom is van a faluban, az egyik a főtéren, …
… de kicsit arrébb egy másikat is felépítettek.
Teljes nyugalom
Ebben a faluban a nagyvárosból jövő látogató hamar megirigyli a végtelen nyugalmat.
Mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy tényleg nagyon nyugodt lennék, ha a házam előtt a sekély vízben hirtelen egy anakondára lennék figyelmes.
Mindenesetre az ott lakó családfő végtelen nyugalommal kapta fel ezt a fiatal állatot, mint akinek ez már a sokadik ilyen a praxisában.
A sok víz a folyóban és a faluban nem csak közlekedésre jó, hanem a gyerekeknek játékra, fürdésre is kiváló.
A falu hangulata ebből a rövid videóból is érzékelhető.
San José de Paranapura
Eljutottunk egy másik, ennél sokkal kisebb faluba is, ahol a túravezetőnk szerint kb. 40-50 fő él csupán.
Ez egy pár méterrel magasabban fekvő terület, így a házak már kint vannak a vízből az esős évszak vége felé.
Bemehettünk az egyik lakóházba, amelynek a nagy tető alatt szinte alig voltak oldalfalai. De annyira meleg volt és párás, hogy nehéz lett volna megmaradni egy zárt térben.
A „nappaliban” figyelmes lettem a falon függő képre. Mint kiderült, a család legidősebb fia az előző évben érettségizett és az ő tablóképei kerültek ki a falra.
A falu népessége minden korosztályt felölel. Vannak itt kisgyerekek is szép számmal, meg idősek is, nem érezhető, hogy a fiatalok elvándorolnának innen a nagyobb városokba.
Benéztem az iskolának mondott épületbe is. Engem már az meglepett, hogy egy ilyen pirinyó faluban egyáltalán épült egy ház ilyen céllal. Az ott látható tárgyakból látszik, hogy nem túl régen még működhetett is ez az intézmény.
Nem hiszem, hogy ebben az iskolában komolyabb színvonalú oktatás lehetséges volt, érthető, hogy megszüntették. Feltételezem, hogy az iskoláskorú gyerekek ma már a nem túl messze fekvő Libertad iskolájába járhatnak.
Az egész falu tulajdonképpen egy utcányi. Nem számoltam össze, de talán tíz családi ház lehet benne.
Ettől még kialakítottak egy focipályát is, lelátóval(!!!) – a kép közepén az a kis alkalmatosság szolgál e célra.
Érdekes növények és egyebek
Bármennyire is pici falu, itt is találtam olyan izgalmas dolgokat, amit érdemes volt lefotózni.
Az ají charapita, amit angolul fish-eye chilinek (halszem csilinek) is hívnak, egy bokorban nőtt az egyik ház mellett. A narancssárga kókuszpálma pedig egy itt nem ritka fajta.
A fenti fotón látható növény, az achiote (Bixa orellana) magyar neve orleánfa. Mi nem először láttunk ilyet, ugyanis öt évvel korábban, 2021-ben Zanzibáron jártunk, ahol egy fűszerfarmon már bemutatták ezt nekünk. Ott a gyümölcsben rejlő magokat szájfesték anyagának használták (erről videó is látható a cikkemben).
A falu abszolút a dzsungel része, így nem lepett meg túlzottan, hogy az egyik ház melletti bozótosban egy lizard fajta, egy hosszú teju korzózott el éppen. Már csak a fotó otthoni feldolgozása közben vettem észre, hogy az állat olyan hosszú, hogy a teljes farka bele se fért a képbe.
A másik fotón mellette pedig egy olyan eszköz látható, amit első amazonasi dzsungeltúránkon már megtapasztaltunk (és az arról készült, az első fejezetben már bemutatott videóban ez látható is 3:41-től). Ezzel préselik ki a cukornád édes levét. Érdemes megnézni.
A hatodik részben két túravezetőnk szuperképességét mutatom be, akik olyan állatokat fedeztek fel számunkra a dzsungel sűrűjében, amelyeket mi valószínűleg soha nem vettünk volna észre.