Rio és a karnevál (3/5)
– a strandok és egy botanikus kert
Történt: 2026. február
Copacabana
A Copacabana, az Ipanema és a Botafogo mind a világban közszájon forgó nevei a riói tengarpart egyes szakaszainak. Február pedig, amikor ott jártunk, bőven a nyári időszaknak számít. A hőmérséklet napközben 32-35°C körül áll meg, de ez egy meglehetősen párás meleg.
Ráadásul estére, éjszakára is alig hűl le. Az egyik éjjel (amikor a szambaiskolák versenyét néztük meg – nemsokára erről is lesz szó) hajnalban, úgy 4 óra körül értünk haza és útközben láttam egy utcai hőmérőt, ami még 26°C-t mutatott.
A városban, amerre mi megfordultunk, mindenki nagyon lenge nyári ruhákban, igen sokszor fürdőruhában közlekedett. Ez a belvárosi részekre is igaz. A strandokon pedig napközben kifejezetten tömeg van, és elsősorban nem külföldiek. Lehet persze, a karneváli 5 napos szünet miatt épp mindenki ráért és ez volt a legvágyottabb program.
A mi szállásunkat sikerült egy igen jó helyszínre, a Copacabana elejére megválasztanunk. Egyetlen utcára, legfeljebb 100 méterre voltunk a parttól, így többször is egy szál strandpapucs-törölköző kombóban lemehettünk a vízhez, majd pancsolás után vissza a szállásra.
Mi nem vagyunk nagy napimádók, akik órákig képesek sütteni magukat. Ennek megvan az az előnye is, hogy nem töltünk túl sok időt a parton és így nem megy az idegeinkre a rengeteg árus, akik valamilyen – bármilyen portékájukkal egyfolytában jönnek és próbálják ránk sózni.
A Copacabana egy városnegyed, amely Rió „déli részén található, és világhírű, mintegy 4 kilométer hosszú, félkörívben elnyúló homokos partjáról ismert, amely az Atlanti-óceán mentén húzódik. Ez a partszakasz nemcsak a helyiek, hanem a turisták körében is rendkívül népszerű, és a város egyik legfontosabb látnivalója.
A Copacabana strandot a Leme Beach és a Cukorsüveg-hegy határolja az egyik, a Copacabana erőd a másik oldalon. …”
„… A strand mentén húzódik a híres Avenida Atlântica, amelyen a Roberto Burle Marx által tervezett, fekete-fehér hullámzó mintájú mozaik sétány található. Ez a sétány a város egyik ikonikus eleme, ahol éjjel-nappal pezseg az élet.
„… A Copacabana nemcsak strand, hanem egy sűrűn lakott városnegyed is, ahol több mint 160 ezer ember él, és rengeteg szálloda, étterem, bár és szórakozóhely található. A környék a 20. század elején vált igazán felkapottá, amikor megnyílt a Copacabana Palace Hotel, amely a mai napig Rio egyik legelőkelőbb szállodája.” (Forrás)
Ipanema
Copacabana szomszédja Ipanema, egy kisebb, csupán 50.000 lakosú városrész. A két városrész strandjait is csupán egy szirtfok választja el, ahonnan sok százan szokták nézni a naplementét.
„Híres strandja kedvelt találkozóhelye a riói aranyifjúságnak és Copacabana strandja mellett a legismertebb. A partot követő Avenida Vieira Souto mentén található ingatlanok Dél-Amerika legdrágábbjai között vannak.” (Forrás)
Ipanema strandján áll egy világhíres bossa nova dal, a „Girl from Ipanema” szerzőjének, Antônio Carlos Jobimnak a szobra. „A dal egy örökzöld, 1962-ben írt bossa nova, ami Grammy-díjat kapott 1965-ben. … A dal a világ egyik legtöbbször feldolgozott és előadott dzsessz-sztenderdjévé vált.” (Forrás)
Itt pedig egy fotó erejéig ismét rámtört a nosztalgia és előkerestem egy majd’ harminc éves fotómat Ipanema strandjáról. (Az akkori kirándulásomról picit többet ebben a részben írtam.)
Praia Vermelha
Az összes riói strandon nem vezetlek végig, kedves Olvasó. Nem csupán azért, mert hamar unalmassá válna, hanem azért is, mert mi sem jártuk végi őket.
Viszont egy harmadikat még két fotó erejéig megemlítek. A nyitókép is illetve az alábbi fotó is az ún. Vörös strandól (Praia Vermelha) készült, amely a Cukorsüveg-hegy lábánál lévő drótkötélpálya mellett található.
„A Praia Vermelha az Urca nevű városrészében található, híres vöröses homokjáról, rózsaszín kristályairól és a Cukorsüveg-hegyre nyíló lenyűgöző kilátásáról. Körülbelül 200 méter hosszú, vize nyugodt, általában fürdésre alkalmas, így ideális családok számára. A „Vermelha” (Vörös) nevet a napfénynek a homok kristályain való visszatükröződése miatt kapta.” (Forrás Google AI)
Nem, kedves Olvasó, nem drónnal készültek ezek a képek. Hanem a Cukorsüveg-hegyre vivő drótkötélpálya első állomásáról, a Morro da Urcaról, 220 m magasból (ld. itt).
Jardim Botânico
Mint arról már többször volt szó (például itt) , múzeumokba és más turistalátványosságok egy részébe nem sikerült bejutnunk, így volt időnk elmenni a riói Botanikus Kertbe, ahova eredetileg nem terveztünk eljutni. De nem bántuk meg. No nem csak azért, amit a kertben láttunk, hanem azért is, amiben a látogatás után, a kert mellett részünk volt. De erről majd a következő részben.
„A város egyik legszebb és legjobban megőrzött zöldterülete, amely a brazil és a külföldi növényvilág sokszínűségét példázza. Körülbelül 6.500 faj (némelyik veszélyeztetett) figyelhető meg itt, 54 hektáros területen elszórva , mind szabadban , mind üvegházakban . Az intézmény felelős a brazil növényvilág fajlistájának koordinálásáért és e fajok kihalási kockázatának felméréséért.
Az intézmény történelmi, művészeti és régészeti értékű emlékműveknek, valamint az ország legteljesebb botanikára szakosodott könyvtárának is otthont ad, több mint 32.000 kötettel, valamint Brazília legnagyobb herbáriumával, amely 600.000 dehidratált mintát tartalmaz (2014-es adat, átlagosan évente 20 000 új mintával), amelyek teljes mértékben számítógépesítettek és a nyilvánosság számára elérhetők az intézmény weboldalán.” (Forrás)
A botanikus kert hatalmas parkjában órákig el lehet bóklászni, mindegyik valami egész más világot mutat. Mi a kaktuszgyűjteménnyel kezdtük, néhány szebb példány következik.
Az egyik kaktusz törzsén egy Szakállbroméliát láttunk, amelynek az az érdekessége, hogy gyökereit csak kapaszkodásra használja, a vizet és tápanyagot leveleivel veszi fel, táptalajra nincs szüksége.
A fenti második kép egy fügekaktusz virágát mutatja, amelyből kifejlődő gyümölcsöt sok mediterrán országban lehet kapni.
A fenti képeken látható tündérkastély kaktusz és sárkánygyümölcs virág nevéről és a megelőző két növényről persze ott a helyszínen én sem tudtam az égvilágon semmit. Csak most kigugliztam mindannyiunk épülésére, és ez a következő képekre is igaz.
Egy kis tó mellett mentünk el, amelyben többek között Amazonasi óriás tündérrózsák is voltak.
A fenti képpáron malájalma virágai és az azokból lehullott virágszőnyeg csodálható meg. „A virágok után ehető gyümölcsök fejlődnek, amelyeket malájalmának, rózsaalmának vagy pommeracnak is neveznek. A gyümölcsök frissen fogyaszthatók, vagy dzsemek és zselék készítésére használhatók.” (Google AI)
A botanikus kertben a kaktuszgyűjteményhez hasonlóan több más, pl. bromélia-gyűjtemény is megtekinthető. Most inkább egy másikról mutatok képeket.
Az Orchideakert
Ez egy külön pavilon, amelyben körbesétálva igen sokféle egyedben lehet gyönyörködni.
„A több mint 700 orchideafaj mellett az orchidárium dísznövényeket is tartalmaz, mint például anthuriumokat, filodendronokat és páfrányokat – egy kétezer cserepes gyűjtemény, így a Botanikus Kert egyik legszebbje.”
Az alábbi galériába csak néhány különlegesebb darabot soroltam be.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Persze nem csak külön pavillonokban lehet virágokat látni, …
A fenti növény nevét (Ágyúgolyófa) eddig nem hallottam, bár ilyen virágot már fényképeztem pár évvel ezelőtt Indonéziában, Balin.
A botanikus kertet, az ún. Királyi Kertet „1808-ban alapította VI. János portugál király. Brazília függetlenségének kikiáltása évében (1822) a Királyi Kertet megnyitották a nagyközönség előtt Királyi Botanikus Kert néven. …”
„… A világ tíz legfontosabb botanikus kertje közé tartozik. A területen több mint 6.500 növényfaj található, köztük számos egzotikus és veszélyeztetett faj. …”
„… 1842-ben, az akkori igazgató kezdeményezésére királypálma palántákat ültettek a kert főutcájára, ahol a faj mintegy 140 példánya sorakozik fel 740 méter hosszan.” (Forrás)
A Királypálma „a Karib-térségben honos, de az nehezen megállapítható, hogy Kuba szigetén kívül hol van még természetes előfordulása, mivel az újvilági trópusokon szívesen ültetik fasornak vagy terek keretbe foglalására. Ennek ellenére valószínűsíthető, hogy Florida, a Yucatán-félsziget és a Kajmán-szigetek egyes részein is őshonos.” (Forrás)
A helyi leírás szerint az itt látható példányok közül van olyan, amely elérte a 48 m magasságot.
A sétánk végén még olyan szerencsénk is volt, hogy láthattunk egy a botanikus kertben élő fehérpamacsos selyemmajmot is.
A következő részben arról lesz szó, hogy buli az egész város, az utcai spontán, vándor- és tervezett bulikról és a rengeteg bulizóról írok.