A Titikaka-tó különleges szigetein
Történt: 2019. április
Puno a kiindulópont




A Sillustani romok

Ez egy preinka temető az Umayo-tó partján. A Wikipedia cikke szerint „a föld feletti, toronyszerű építményekben, a chullpákban épült sírok a Qulla nép maradványai, valószínűleg egy puquina nyelvű nép, amelyet az Inka Birodalom hódított meg a 15. században. …”




„… A halottak és a rokonság tisztelete az aymara kultúra szerves részét képezte, és a sillustani hatalmas chullpákat vagy ‘chupákat’ az inka előtti és alatti korszak ajmara elitjének otthonára építették. … Sok sillustani chullpa inka előtti jellemzőket mutat, amelyeket később inka kőtömbökkel díszítettek. Hasonló chullpák az egész déli Közép-Andok területén megtalálhatók, a föld feletti temetkezési stílusok legalább az érett Tiwanaku-korszakra (kb. i.sz. 500–950) nyúlnak vissza. … „

„…A sírok belsejét egész embercsoportok, valószínűleg az ajmara elit családjainak befogadására építették. A holttesteket nem szándékosan mumifikálták, de a bezárt sírbolt által létrehozott száraz környezetben évszázadokig fennmaradtak. A legtöbb múmiaköteg magzati helyzetben való temetést jelez. Egyes sírokban különféle állatformák is vannak a kőbe vésve. Az épületek egyetlen nyílása kelet felé néz, ahol azt hitték, hogy a Nap minden nap újjászületett a Földanya által.”
Az Umayo-tó melletti pici települések házai jellegzetes andoki falusi hangulatot árasztanak.
A kőből épült házak mellett a sokszoknyás asszony kalapviselete is figyelemre méltó. Az itteni házakon illetve melléképületeken jellemző díszítés az agyagból formázott, majd kiégetett és sokszor igen tarkára kifestett ökörfigura. Ezek a termékenység szimbólumai és általában a friss házasok szoktak ilyeneket kapni az esküvőjük alkalmával.
Az úszó szigetek
A Titikaka-tó talán legismertebb látványossága Uros, az úszó szigetek és az azokon élő emberek.
Puno kikötőjéből indulnak azok a kishajók, amelyek bevisznek a tóparttól talán tíz kilométerre ezekhez a mesterséges szigetekhez, amelyek „a Titicaca-tó felszínén növő nádból épített lakható felületek halmaza. …”
„… Ezeket a mesterséges szigeteket úgy hozták létre, hogy azokon a területeken szövik a gyékényt, ahol a tóban a nád a legsűrűbben nő, természetes réteget képezve. …”
„… Erre a rétegre építik fel otthonaikat, szintén egy nádhálóból. …”
” … Az uro chulluni etnikai csoport több mint 20 szigete található itt. Az egy szigetet elfoglaló családok száma változó, de általában három és tíz között mozog.. …” (forrás)
Azon a szigeten, amelyre minket vittek, 5-6 felnőttel találkoztunk.
Az az igazság, hogy nem voltunk teljesen biztosak abban, hogy ezek az emberek valóban ezen a szigeten élnek.
Már előzetesen is hallottunk olyan híreszteléseket, hogy az idők változásával az emberek a meglehetősen nomád életforma helyett inkább beköltöztek a városba és már csak a turisták és az abból származó jövedelem miatt járnak ki a szigetekre. Ezt a helyszíni tapasztalataink nem cáfolták, de nem is erősítették meg.
Kicsit túl nagy volt a rend a szigeten, nem éreztük eléggé a mindennapok apró rendetlenségeit, de ez önmagában nem mérvadó.
Ha skanzenként tekintünk a szigetekre, akkor is érdekes élmény. Egyébként minden házacska egyetlen szobából áll. A szabadban főznek, hogy elkerüljék a tüzet.
A szigetek nád építőanyaga persze egy bizonyos idő után elrohad, így rendszeresen javítani, cserélni kell a részeit.
A szigetek közötti illetve a tavon való közlekedésre …
… szintén nádból készült, igen karakteres csónakokat építenek.
A látogatás része, hogy a turistákat is felültetik egy-egy ilyenre és az egyik szigetlakó elhajókázik velük egy másik szigetre.
Eközben csónakunk más kisebb-nagyobb lebegő sziget mellett is elúszott, …
… majd a végállomáson aki kérte, kaphatott egy szuvenír-pecsétet az útlevelébe.
Taquile
Van egy másik különleges sziget is a Titikaka-tóban, ami nekem az előzőnél sokkal jobban is tetszett. Ez Taquile, egy közel 6 km2-es sziget Punotól vagy 40 kilométerre.
Itt kevesebb, mint 2000 „kecsua indián származású lakó annak ellenére őrzi ősi hagyományait, hogy a szigetet évente több tízezer, nagyrészt külföldi turista keresi fel.” (Forrás)
Amikor a kishajónk kikötött a szigeten, onnan 533 lépcsőfokon kellett feljutnunk először a kilátóba, majd onnan a sziget gerincén végigsétálva a faluba.
„Az 5,5 km hosszú, de csak 1,5 km széles szigeten nincsenek gépjárművek, szállodák, nincs elektromosság, de még kerékpárok sincsenek.”
Falugyűlés
… kaptunk egy kis táncbemutatót (tánc az ásóbottal) autentikus zenei aláfestéssel.
Nem véletlen tehát, hogy „az őslakók textilművészetét az UNESCO 2008-ban felvette a szellemi kulturális örökségek listájára.”