Ennek a cikksorozatnak az első részében főleg a helyi sajátosságokról, szokásokról írtam, a városról még alig. Most ezt pótolom.
Ayacuchoról, amit máig sokszor az egykori nevén is neveznek: Huamanga, ezt olvastam a Wikipedia cikkében: „A település neve a kecsua nyelvből származik, azon belül is két szóból: az aya jelentése ‘lélek’, míg a cuchu jelentése ‘otthon, zug, kuckó’. Az 1966-ban felfedezett, Pikimachay („bolhák barlangja”) nevű barlangban talált leletek tanúsága szerint a környék már akár 22 000 évvel ezelőtt is lakott lehetett. Már időszámításunk után, 500 és 1100 között a terület a Wari Birodalomhoz tartozott, sőt, itt épült fel a ma Wari írásmóddal írt nevű főváros, amelynek 50 000-nél is több lakója lehetett.” Erről lesz még szó a következő cikkemben.
„A 15. században az inkák igázták le a vidéket, akik az itteni őslakókat a birodalom más részeire költöztették, ide pedig máshonnan telepítettek be embereket. Így hozták létre a mai Ayacucho helyén a Vilcashuamán nevű vallási–adminisztratív központot. … A spanyol hódítók 1532-ben érkeztek meg a térségbe. … Hivatalos alapítási dátumnak 1540. április 25-ét tekintik, az alapító személyének pedig Francisco Pizarrót. A város eredeti neve San Juan de la Frontera de Huamanga volt: a Huamanga nevet mindmáig használják Ayacucho megnevezésére.”
„A város gazdag építészeti örökséggel rendelkezik (csak gyarmati kori templomból 33 van), környezete pedig a természeti látnivalókban bővelkedik.” Utóbbiakról majd még lesz szó a következő cikkekben, most az építészeti örökséget szeretném megmutatni.
33 gyarmati korból származó templom
Ayacuchoban a spanyolok uralma alatt 33 templomot építettek, az első kettőt már 1540-ben, a város alapításának évében. Így amikor most a városmagban bármerre sétálunk, egy-két utcányira mindig újabb templomokba botlunk.
Érdekes története van annak, hogy a városban miért építettek annyi templomot. Huamangában nagy volt az ellenállás a spanyolok hozta katolikus vallás elfogadásával szemben, mert nagy hagyománya létezett az inkáktól és a chankáktól származó istenek imádatának. Ez az ellenállás a katolikus vallással szemben létezett, de az őslakosok gazdagabb családjai több templomot is építettek a nagyobb társadalmi státusz elérése érdekében.
Például 1568-ban Antonio Doré felépíttette a Santa Clara templomot és kolostort. Azért adta a pénzt és a forrásokat erre, mert azt akarta, hogy 15 gyermeke vallásos legyen. Voltak közöttük olyan nők és férfiak, akik apácák vagy papok lettek. (Forrás: ez a videó)
A fenti képen a főtér látható madártávlatból (a környező hegyekből fotózva). Erre a képre négy templom fért rá, de persze igyekeztünk minél többet felkeresni. Ez egyáltalán nem volt könnyű, ugyanis minden egyes templomnak szűk és egymástól teljesen eltérő a nyitvatartása, amit ráadásul alig lehet valahonnan előre megtudni. Így mi is csak próba szerencse alapon próbálkoztunk, azaz többször is elmentünk egy-egy templomhoz, hátha.
Nem volt célunk mind a 33 meglátogatása, mi sem akartunk „templommérgezést” kapni. Végül kilencet láttunk, ezekről pedig az alábbi galériára kattintva láthatod a fotókat. Nem akartam külön-külön írni minden egyes templomról, mert akkor valószínűleg az olvasó kapna „templommérgezést”. Így csak egymondatos leírás szerepel a képek alatt. Aki ennél mélyebben érdeklődik, ajánlom ezt a cikket, amelyben mind a 33 templomról található egy-egy igen rövid ismertetőt.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
A fenti fotógaléria első képe a főtéren álló Szűz Mária-székesegyházról készült, amelynek a tetejére fel lehet mászni egy igen szűk csigalépcsőn. De nagyon megéri a fáradtságot, mert ez a látvány tárul a látogató szeme elé:
A tetőről a főtérre nézve pedig ez látható.
Óvárosi séta
Most pedig induljunk el a régi városmagban, keresztül-kasul járva az utcákat.
Nem annyira fontos, hogy az adott fotó épp hol készült, melyik épület látható rajta. (Bár ezt is sok helyen feltüntettem a kép címében, amit akkor lehet elolvasni, ha az egeret a kép fölé viszed.)
Inkább azt tartom fontosnak, hogy sikerüljön egy kicsit bemutatni, mennyire jelen van még a sokszáz éves múlt a város mai életében. Rengeteg a régi épület, ezek egy része igen jó állapotban, nemrég felújítva vagy épp felújítás alatt, de van sok, amelyre eddig nem áldoztak és bizony erősen el vannak hanyagolva.
Ismét egy fotógalériába gyűjtöttem a képeket, hiszen sok kommentár nem szükséges hozzájuk.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
E cikk zárásaként még felmászunk az Acuchimay-kilátóba, amelyből szép kilátás nyílik a városra. A város fölé magasodó domb 1882-ben egy kisebb ütközet, az acuchimay-i csata helyszíne volt.
Építettek ide egy 13 boltívből álló karéjt, amit a helyi népművészeti motívumokkal díszítettek és felállítottak egy többméteres, a város felé kitárt karú Krisztus-szobrot is.
A következő cikkben, itt az egykori Wari birodalom fővárosának maradványairól is szó lesz, mely város akkoriban valószínűleg a világ legnagyobb települése lehetett.
