A Nor Yauyos-Cochas tájrezervátum csodái (2/5)
– kitérő az ocopai kolostorba
az előző rész itt olvasható
Történt: 2024. július
Jaujaban aludtunk. Ez a város a maga 30.000 körüli lakosságával nem igazán bír ma már kiemelkedő jelentőséggel. Pedig „1534. április 25-én Francisco Pizarro azzal a céllal alapította, hogy a meghódított területek fővárosa legyen. ‘Peru első fővárosának’ tartják. Ezt a feltételt Lima megalapítása után egy évig tartotta fenn. Peru legmagasabban fekvő városainak listáján szerepel, főtere 3390 méteres tengerszint feletti magasságban található.” – írja róla a Wikipedia.
A Mantaro-folyó völgyében fekvő város mellett, a Laguna de Paca nevű tónál volt a szállásunk. Tudtuk, hogy a téli időszak és a magas fekvés miatt hidegre kell számítanunk. Arra is számítottunk, hogy az itteni szokás szerint nem lesz fűtés a szállodában. Azért mégis nagyon kellemetlenül ért minket, hogy lefekvéskor 8 °C volt a szobánkban, ami reggelre 3°C-ra süllyedt, hiába próbáltuk meg belehelni.
Reggel azért kissé kárpótolt a tó látványa. A fenti képen úgy tűnhet, mintha ez egy kis „vízi paradicsom” lenne. Lehet, hogy csónakázásra jól is használható, de azt kétlem, hogy sokan pancsolnának benne az év bármely szakában.
Rövid séta
A városról hamar kiderült, hogy számunkra kevés érdekességgel bír. Persze megálltunk a főtéren, amit itt is Plaza de Armasnak hívnak. Helyi szokások szerint itt kapott helyet …
…az önkormányzat régi épülete (ami a perui függetlenség ünnepének évfordulója miatt épp fel volt díszítve), illetve mellette a katedrális (Iglesia Matriz de Santa Fe). Ezt a templomot 1566-ban építették. Bár az évszázadok során több földrengés következtében többször kellett alaposan felújítani, …
Fotó: Bács Edit
.. sok szép részletét sikerült megőrizni.
Hittérítés a dzsungelben
Nem időztünk sokat Jaujaban. Igyekeztünk hamar továbbjutni a Mantaro-folyó völgyének egy másik egy pici településére, Ocopaba, amely egy ferencesrendi kolostorról híres. Ez a Santa Rosa de Ocopa kolostor, amelyet Francisco de San José szeráfi szerzetes épített három helyi segítőjével együtt 1725-ben misszionárius kolostornak, hogy evangelizálja és civilizálja a perui dzsungel törzseit.
Ma már a kolostoregyüttes négy kolostorból és egy templomból áll, ezeket vezetett túrákon keresztül a látogatók is bejárhatják.
A legújabb épületrész az Olajfa-kolostor, amely az udvar közepén található, az alapító által közel három évszázaddal ezelőtt ültetett fáról kapta a nevét.
… de sok másod-, harmadrangú kép is lóg a falakon.
Található itt egy festmény a szerzetesek hittérítő tevékenységéről is az Amazonas őserdeiben, illetve egy tabló azok arcmásaival, akik munkájuk közben a vértanúk sorsára jutottak.
Az Irgalmasság kápolnája (Capilla de la Misericordia), ahol a kolostoralapító földi maradványait helyezték el.
Az egyházi tárgyak gűjteménye
A kolostorépületek egy része az itt élt szerzeteseknek állít emléket, más részét múzeumnak rendezték be.
A szerzetesek ebédlője
La pinacoteca
Van egy terem, amelynek díszítését a dzsungel motívumai ihlették, egy másikban pedig (La pinacoteca) egy képgaléria kapott helyet, főként egy quitói mester alkotásaival.
A kolostor könyvtára
Az egyik emeleten található könyvtár első pillantásra meglehetősen réginek tűnik, pedig csupán 1944-ben épült meg ezen a helyen. Ami igazán értékessé teszi, az nem is a berendezése, hanem a több mint 30.000 kötete, amelyeknek meglehetősen hányatott sorsa volt a történelem során (ld. a kolostor történetéről bővebben ezt a Wikipedia cikket). Magát a kolostort is néhány évre bezárták a függetlenségi harcok idején, és a könyvállomány egy része is akkor Limába került.
A mai állomány sok latin és spanyol nyelvű, a 16., 17. és 18. században megjelent értékes könyvet tartalmaz. Nemcsak vallási és teológiai műveket, amiből a legtöbb van, hanem történelmi, földrajzi, filozófiai, természettudományi, orvosi, irodalmi és nyelvészeti munkákat is. A könyvtár a kolostor alapításától kezdve, vagyis három évszázadon át alakult, hiszen vannak olyan könyvek, amelyek az alapítóé és első társaié voltak.
Ocopa száraz éghajlatának köszönhetően nincs moly vagy páratartalom, és ugyanezen okból az évszázadokkal ezelőtti könyveket úgy őrzik meg, mintha csak most kerültek volna ki a nyomdából.
A fenti képeken a vitrinekben kiállított példányok is meglehetősen régi darabok, de a legrégebbi könyvek Fray Ángel Clavasio Summa Angélicája (1490-ből való) és a „Bibliothece Historise Libri”, amelyet a szicíliai Diodorus írt az i.e. I. században, és 1481-ben nyomtattak Velencében (értékes európai ősnyomtatvány).
Az állattani gyűjtemény
Ugyanezen az emeleten található egy amazóniai múzeum is, amely három részből áll: missziótörténeti részleg (térképek, festmények és ferences akciók a dzsungelben), néprajzi részleg (az amazóniai népcsoportok ruhái) és állattani részleg (dzsungelfauna fajai).
„Az ocopai misszionáriusok körében az volt a tendencia, hogy reprezentatív gyűjteményeket állítsanak össze a természet három birodalmáról és az általuk evangelizált területeket benépesítő törzsekről. … Az 1925-ös nagy vatikáni világkiállítás alkalmából alakult ki az Ocopa Múzeum, kiegészítve a perui dzsungelben végzett misszionáriusi munka történelmi és bibliográfiai részével , és mindezt Rómába vitték, ahol megmaradt. mint a perui ferences missziók állandó kiállítása.
1930-ban Francisco Irazola … megkezdte a második múzeum megalakítását Ocopában. Évek munkájával és erőfeszítéseivel [hozták létre a gyűjteményt, amely] 1943-ban a Limai Amazonas Kiállítás ferences részlegének díszleteként szolgált. 1970-ben a Portería kolostor második emeletére, nagyobb és jobban megvilágított helyre helyezték át.” (Forrás: Wikipedia)
A kolostorok egy-egy részében meghagyták az ott lakó, később híressé vált szerzetesek emlékére a celláikat az eredeti berendezéssel együtt.
Az „új” templom
A múzeum emeleti szintjéről könnyen át lehet jutni a jelenlegi, neoklasszikus stílusú templom kórusába. A templomot csak 1905-ben emelték a többszörös szándékos tűzvészben 1900-ban elpusztult korábbi helyére.
A kórus bútorzata is ugyanekkor készült, illetve akkor hozták Németországból az orgonát is.
A templom díszei különböző korokból valók, egy részük még a korábbi templom oltáraiból maradt fenn.
A legrégebbi szárny
Látogatható a kolostor legrégebbi, még az 1700-as években épült szárnya is.
Bevallom, engem ez a rész fogott meg a leginkább. Itt kézzelfoghatóbb volt a szerzetesek mindennapi tevékenysége, annak léptéke.
Bejárhattuk ezt a szárnyat is, …
… az ima- és ebédlőhelyiségektől …
Orvosi szoba
Cipészműhely
Kovácsműhely
… a szerzetesek műhelyeiig.
A kolostorból kijövet, egy általam eddig sosem látott szertartásnak lettünk tanúi.
A környék lakói idehozták az (új) autóikat, amelyeket a szerzetesek megszenteltek (!!!).
Ocopaból a Mantaro-folyó völgyében még továbbmentünk a megye (Junin) fővárosába, Huancayoba, …
A főtér Huancayoban
… de nem sokat időztünk itt sem (nem igazán volt miért), hanem igyekeztünk tovább, a hegyek közé.
Vissza a Nor Yauyos-Cochas tájrezervátumba
A kezdeti, még művelt földek mellől hamar újra 4000 méter fölötti hegyek közé kerültünk.
A kopár vidék, amihez az alkonyat színei is hozzásegítettek, bennünk írországi emlékeket idézett fel.
A lényeges különbség, hogy itt nem birkák, hanem lámák legelésznek.
Végtelenbe nyúló tavak és hegyvonulatok látványa után nem sokkal …
Fotó: Bács Edit
… elkezdődött egy több órás kanyargás hegyi szerpentineken, amelynek jó részét már sötétben tettük meg. Így nem is láttuk, milyen fantasztikus vidéken autóztunk végig. Még szerencse, hogy hátra volt még két napunk, amelyek során ezt a vidéket napfényben is újra bejártuk.
Erről már a következő részben olvashatsz, itt.
