Az emlékezet ködébe vesző nílusi hajóút
Történt: 2001. május
Ez a cikk az emlékezet próbája. Előre szólok, hogy a próba nem lesz túlzottan sikeres.
A leírás alapját egyrészt a megmaradt (sajnos részben tönkrement) negatívokból restaurált fotóim adták, másrészt az internet csodája. Mivel a fotókról egyáltalán nem tudtam megmondani, hol készültek, segítségül hívtam a barátomat, Google-t és annak segítségével megkerestem, mit ábrázolnak a képek. Legnagyobb megdöbbenésemre egyetlen kivétellel mindről megtaláltam a helyszínt.
Több mint húsz éve (akkori) feleségemmel és három csemeténkkel befizettünk életem egyetlen társasutazására, egy egyhetes(?)/tíznapos(?)/kéthetes(?) nílusi hajótúrára, ugyanis akkortájt (a kétezres évek elejét írtuk!!!) szó volt arról, hogy Egyiptomban leállítják a piramisoknál a tömegturizmust és mi szerettünk volna még mindenképp azelőtt eljutni oda. Tudtommal a leállítás azóta sem történt meg, mi pedig láttuk a piramisokat.
Kairó látképe
Természetesen Kairóba érkeztünk, gondolom akkoriban MALÉV-vel (fiatalabbak kedvéért a Magyar Légiközlekedési Vállalattal, az akkori állami légitársasággal) repültünk.
Minden bizonnyal elmentünk várost nézni, aminek keretében jártunk az Egyiptomi Múzeumban, ahol a világ leggazdagabb egyiptológiai gyűjteményét őrzik. Jelenleg kb.150 000 tárgy van kiállítva, és több százezret tárolnak az alagsori raktárakban. Ez az épület, amelyet 1897-1902 között hoztak létre, volt a világon az első olyan, amelyet kizárólag múzeumi tárgyak, gyűjtemények bemutatására terveztek és építettek.
Az Egyiptomi Múzeum bejárata
Tutenhamon sírjának egyik őrszobra a múzeum tárlójában
Fogadni merek, hogy a múzeumlátogatók 99,9 %-a azért (is) keresi fel a múzeumot, mert ott lehet a leghíresebb fáraó, Tutenhamon síremlékének legszebb darabjait is megtekinteni. Teljes joggal a gyűjtemény fénypontjának tartják ezeket a kincseket, az egyetlen teljes épségben megmaradt fáraósír darabjait, melyek egy különteremben vannak kiállítva. A fiatal fáraó kifosztatlanul fennmaradt sírját Howard Carter fedezte fel 1922-ben a Királyok völgyében.
Az Egyiptomi Múzeumtól alig egy ugrásra látogathatók a nagy piramisok.
A Kheopsz-piramis és a nagy szfinx Gizában
Gizai piramisok
A Wikipedia szerint a gízai piramist „görögösen Kheopsz fáraó építtette. A legrégebbi, a legnagyobb és egyben az egyedüli fennmaradt csoda az ókori világ hét csodája közül. Az emberiség történetének egyik csúcsteljesítménye, a kínai nagy fal, a Hafré-piramis és a karnaki templom mellett a legnagyobb ókori építmény, a világ legnagyobb piramisa, amely 147 méteres magasságával négyezer évig a világ legmagasabb épülete is volt egyben.”
„A nagy szfinx csak feltételes módban kapcsolható Hufu személyéhez és a nagypiramis építéséhez. Hosszú időn keresztül egyértelműnek tartották, hogy Hafré készíttette és őt ábrázolja, mivel a Hafré-piramis körzetéhez csatlakozik. Ma már többen felvetik azt a lehetőséget, hogy a világ egyik legrégebbi, és ma is legnagyobb szobra inkább Hufu nevéhez kapcsolható, és fia, Hafré csak felhasználta a már meglévő alkotást, megépítve mellé a feljáró utat és a szfinx-szentélyt.
A szfinx 72,55 méter hosszú, 20,22 méter magas, testét két kőfejtés között fennmaradó szálkőzetből alakították. Néhány apróbb részletet hozzáépítettek, és a későbbi korokban az időközben elpusztult, vagy pusztulásnak induló részleteket is pótolták.
Kairóban szálltunk hajóra, amivel egészen Asszuánig mentünk fel (földrajzilag le) a Níluson. Sem én sem a fiaim nem emlékeznek arra, vajon a hajóút oda-vissza járat volt-e vagy csak egyirányú, de akkor vajon hogyan jutottunk vissza Kairóba?
Lakóhajónk
A gyerekek kajütje
A hajó inkább emlékeztetett egy gőzösre, amivel gyerekkoromban sokat utaztam a Dunán, mintsem egy luxushajóra. Sok luxus nem volt rajta, sokkal inkább az „okos helyhasználat” jellemezte, azaz nagyon zsufi volt.
Útközben időnként „megtámadták” a hajót a helyi kereskedők, akik nagyon kreatívan kitalálták, hogyan kell csónakból árusítani felettük a sétahajó harmadik szintjén napozó turistáknak BÁRMIT, csak vegyék már meg.
Akit pedig az alkudozás nem hozott lázba, a fedélzetről élvezhette a változatos partvidék látványát.
Luxor, Hatsepszut temploma a Királyok Völgyében
Aki még nem járt Egyiptomban, azok nagy része is hallott már a világ egyik legismertebb régészeti lelőhelyéről, a Királyok völgyéről. A Wikipedia cikkéből idézek. A Királyok völgye „a Nílus nyugati partján helyezkedik el, Luxor városával átellenben. Itt egy körülbelül 500 éves időszak folyamán, az i.e. 16-11 század között királyok és nagy hatalmú nemesek számára épültek sírok. A völgy két részből áll, a keleti (ahova a legtöbb királyt temették) és a nyugati völgyből. A területen sok és jelentős régészeti és egyiptológiai kutatást végeztek a 18. század végétől, és a sírok ma is felkeltik sok kutató érdeklődését. A legújabb korban a völgy Tutanhamon sírja (és „a fáraó átka”) miatt a világ egyik leghíresebb régészeti lelőhelye lett. 1979-ben a Királyok völgyét a thébai nekropolisz többi részével együtt a világörökség részévé nyilvánították.”
Merenptah fáraó sírjának bejárata – Királyok Völgye, Luxor
Hieroglifák az Amenhotep III papiruszoszlop udvarán – Luxor templom
A Luxori templomról szóló ismeretekkel is a Wikipedia segít nekem:
„A luxori templom … ókori templomkomplexum, … a thébai járomság, Ámon, Mut és Honszu tiszteletére épült, akárcsak a közeli karnaki templomegyüttes. Az Újbirodalom idején az Opet-ünnep fő helyszíne volt.
A területen már a Középbirodalom kora óta templomok álltak. A ma álló templomot III. Amenhotep kezdte építeni uralkodásának közepe táján. … II. Ramszesz idején a templom jelentős bővítésen esett át, később több uralkodó is kisebb bővítéseket végzett rajta. … a luxori templom gyakorlatilag több mint 3000 éve megszakítás nélkül vallási jelentőségű helyként funkcionál.
A templom teljes hossza 189,89 méter, legnagyobb szélessége 55,17 méter.„
II. Ramszesz vörösgránit szobra a Luxor templom bejáratánál
Karnak templom
Karnak templom
Luxor után a következő állomás Edfu temploma volt, amely Egyiptom egyik legjobban megőrzött szentélye. Az angol nyelvű Wikipedia cikkből idézek: „A templom a Ptolemaioszi Királyságban épült i.e. 237 és 57 között. A falakon található feliratok fontos információkkal szolgálnak az egyiptomi hellenisztikus időszak nyelvéről, mítoszáról és vallásáról. Különösen a templom feliratos épületszövegei szolgáltatnak részleteket mindkettő építkezéséről, és megőriznek információkat ennek és az összes többi templomnak a Teremtés szigeteként való mitikus értelmezéséről.”
Hórusz temploma – Edfu
Hórusz temploma – Edfu
Hórusz temploma – Edfu
Hórusz temploma – Edfu
Edfu alatt található Kom Ombo városa, azon belül pedig egy újabb ókori látványosság, a Kom Ombo templom. Erről is egy angol nyelvű Wikipedia cikket találtam, ami azt írja: „ … egy szokatlan kettős templom … a Ptolemaiosz-dinasztia idején, ie 180–47 között építették. Később a római korban néhány kiegészítést tettek hozzá. … Az épület egyedülálló, mert ‘kettős’ kialakítása azt jelentette, hogy udvarok, csarnokok, szentélyek és helyiségek voltak megismételve kétféle isten számára. A templom déli felét Sobek krokodilistennek szentelték, a termékenység istenének és a világ megteremtőjének Hathorral és Khonsuval. Eközben a templom északi részét Haroeris („Hórusz, az idősebb”) sólyomistennek szentelték fel. … A templom atipikus, mert minden tökéletesen szimmetrikus a főtengely mentén.”
Kom Ombo temploma
Egyedül ezt a képet nem tudta a Google képkereső azonosítani, én Kom Ombo-hoz társítom
Kom Ombo temploma
Festett dombormű, amely a sólyomfejű Hórusz istent ábrázolja Egyiptom kettős koronáját viselve, Kom Ombo templom
Végül leértünk az asszuáni gáthoz, de előtte még a hajóról láthattuk az Abu Al-Hawa-t vagy „a szél kupolát” Asszuánnal szemben, amely az ókori Egyiptom régi és középső birodalmából származó ősi nemesek és papok nyughelyéül szolgált. A nekropolisz Egyiptom negyedik dinasztiájától a római korig használatban volt.
A helyszínt 1979-ben felvették az UNESCO világörökségi listájára a felső-egyiptomi építészet más példáival együtt, a „núbiai emlékművek Abu Szimbeltől Philaéig” részeként.
Abu Al-Hawa
Az asszuáni gátról megmaradt ugyan egy kép, de annyira semmitmondóra sikerült, hogy inkább kihagytam.
Ezzel a hajóút leírásának végére értem, de nem biztos, hogy maga a hajóút is végetért. Hiszen írtam a cikk elején, hogy nem emlékszünk arra, hogyan jutottunk vissza Asszuánból Kairóba. Hajón vagy busszal?
