Afrikai törzsek (5/11)
Uganda – pigmeusok között a Bunyonyi-tónál
Történt: 2022. április
Uganda-ruandai utazásunk során is volt alkalmunk olyan afrikai törzs, a pigmeusok életébe bepillantani, amelynek addig legfeljebb a nevéről hallottunk, de mélyebb ismeretekkel nem rendelkeztünk róluk.
A Bunyonyi-tó
A látogatás az Uganda délnyugati részén fekvő Bunyonyi-tó mellett vált lehetségessé, de először egy picit a környezetről.
Nézzünk rá a térképre (az Uganda oldalamon a teljes ugandai túra összes információja megtalálható egy interaktív Google térképbe sűrítve). Már látszik az ország délnyugati csücskén található tó nagyon szabdalt alakjából, hogy nem egy szokványos állóvízről van szó. A 45 km2 nagyságú tó a tudományos irodalom szerint kb. 40 méteres maximális mélységről tud, de az idegenvezetők (a mienk is közéjük tartozott) és helyiek ragaszkodnak ahhoz, hogy ez sokkal mélyebb, körülbelül 900 m. Ha ez igaz (lenne), akkor Afrika második legmélyebb tava.
29 (!!!) szigetéből a legérdekesebb az Akampene (Punishment Island), a Büntetősziget. A tó környékén főként a bakiga törzs tagjai élnek. A bakigák régebben a megesett hajadon lányokat vitték erre a kis szigetre, hogy éhen haljanak, vagy a szárazföldre menekülés közben (ritka volt az úszástudás) pusztuljanak el. Ezzel megfélemlítve a többieket, hogy ne tegyék ugyanezt. Az a férfi, akinek nem volt pénze (tehene), hogy kifizesse egy menyasszony árát, elmehetett a szigetre és elvihette a lányt. A gyakorlat a 20. század első felében megszűnt.
A tó és környéke egyszerűen csodás. A táj önmagában is nagyon szép, de ezt még lenyűgözőbbé teszi, hogy szinte az összes létező dombot megművelik, teraszos formában aljától a tetejéig. Elképesztően jól néz ki.
Megjegyzem, hogy ez messze nem csak erre a környékre igaz, hanem szinte mindenhol ezt tapasztaltuk az országban. Utólag olvastuk, hogy Ugandában már „az i. e. 4. században növénytermesztő bantuk éltek. Ezek a csoportok jártasak voltak a vas használatában, sőt, acélt is képesek voltak gyártani, és a segítségével egyre nagyobb területeket tisztítottak meg és vontak a mezőgazdaságba.” (Wikipedia)
Csónaktúra a tavon
Na és mit lehet turistának egy tónál csinálnia? Naná, hogy csónakázni. Persze, hogy mi is csónakba pattantunk.
A tó környékén lakó bakigák élete nagyban kötődik a vízen való átkeléshez (tudomásom szerint a tavat szárazföldön keresztül nem lehet körbejárni), …
… ilyen, fatörzsből kivájt csónakokat használnak akár saját célra, akár „taxi”-ként.
Az első kép egy ilyen „taxidrosztot” mutat, ahol az emberek az őket fuvarozó hajókra várnak (a hölgy fehér ruhája, amin elsősorban a váll kialakítását érdemes megfigyelni, jellegzetes viselet ezen a környéken). A másodikon pedig a tó mentén található egyik település kikötője látható.
De nem csak a szigetek között kalandoztunk, hanem eljutottunk a tó legdélebbi részére is (ez már a ruandai határvidék), ahol a pigmeus törzs képvielői élnek.
A pigmeus törzs
„A pigmeusok különösen alacsony termetű emberek. Elsősorban Közép-Afrika őserdeiben élnek. … Soha nem alkottak egységet, és mindig különböző törzsekhez tartoztak. A környezetükben élőkhöz képest a számuk elenyésző, becslések szerint 250–600 ezer pigmeus él pl. a kongói esőerdők peremén. … A pigmeusoknak valaha saját nyelvük volt. Ma viszont a legtöbb csoportjuk a közelben élők (bantu, keleti-negrid stb.) nyelvét beszéli. Általában 20–100 fős csoportokban élnek, részben vadászó-gyűjtögető életmódon. … Az átlagos testalkatukat 142,5 cm-nek határozták meg, csak nagyon kevesen haladják meg a 150 cm-t. A testi jellegeik között alig található klasszikus afrikai elem. A bőrük a negridekénél világosabb, azoktól a testarányaikban, az arcuk jellegével is különböznek. A pigmeusok és a négerek közötti keveredés olyan csoportot eredményezett, amely közelebb került negridekhez, mint a pigmeusokhoz. A földműves élethez nehezen tudnak alkalmazkodni.
Az ókori egyiptomi fáraók expedíciókat indítottak az erdők országába pigmeusok elfogására, hogy azok az ‘isteni törpe táncosok’ az udvaraikban táncoljanak. Az egyiptomiak már az i. e. 3. évezredben ismerték a pigmeusokat, akik valószínűleg mbutik lehettek.” (Wikipedia)
Ahol a csónakunk kikötött, a helyi bakiga gyerekek fogadtak, és kalauzoltak el …
… a domb tetején élő pigmeusok településére. De előtte még feltétlenül születnie kellett egy közös csoportképnek.
Ezek már a pigmeus közösség gyerekei. Két asszony vezet be minket a csupán néhány kunyhóból álló faluba.
A lakók számára fontos esemény az érkezésünk, …
… rögtön elkezdik kipakolni a „portékájukat”, bízva benne, hogy majd bevásárolunk. Persze vettünk is egy-két csecse-becsét.
A faluban 2-3 család él összesen, talán 30-50 ember, azon belül is legalább három generáció, rengeteg gyerekkel.
Jöttünkre gyülekezni kezdtek a falu lakói, előkerült a dob, aprók és nagyok elkezdtek zenélni, táncolni.
Hamar kinéztem magamnak egy idős nénit, aki önmagában is egy hihetetlenül érdekes arc volt. Ő is beállt énekelni és tapsolni. A többiek pedig táncolni, ld. a következő videóban.
A tánc után megkértem a nénit, hogy róla külön portrékat csinálhassak. Az elkészült sorozatból ezt a képet …
… és ezt emelem ki.
A pigmeusok falujában
Megengedték, hogy a házak között is körülnézzek.
A falu egyik háza, ahova be is mehettünk, így néz ki belülről.
Végül megmutatták a „készülő” iskolaépületet is, aminek a befejezéséhez további adományokat várnak. Amit ebből látni lehet kívül-belül, az minket nem győzött meg arról, hogy ez valaha is el fog készülni.
A Bunyonyi-tó látképével búcsúztunk.
A sorozat következő részét itt találod.
2023. március 11. @ 4:54
Kedves Gábor! Gratulálok az Afrikai történetekhez. Profi módon megírt, színes izgalmas, írások, nagyon jó fotókkal, kis videókkal. Nekem is Afrika a szívem csücske. Eszter leányom és Andreas vejem Kamerunban bibliafordító miszionáriusok. Eddig két alkalommal látogathattunk el a missziós mezőre. (2013. 2022.) Kameruni utazásainkról a blogomon számoltam be az itthaniaknak. Itt érhetők el: Kameruni utazásaink: https://kurdijanos.blogger.hu/2013/01/21/
Újra Kamerunban: https://kurdijanos.blogger.hu/2022/01/20/
Út Batouriba: https://kurdijanos.blogger.hu/2022/01/28/
(Egyébként anyai nagypapám Gosztonyi György Ibrány-Nagyerdőn élt. Édesanyám Goyztonyi Jolán)
Üdvözlettel: Kurdi János
2023. március 11. @ 5:50
Kedves János!
Köszönöm a hozzászólását és a linkeket. Mi Kamerunban nem jártunk és egyelőre nem is tervezzük, így érdekes lesz olvasni a bejegyzéseit.
Ami pedig a felmenőink névrokonságát illeti, az csak névrokonság lehet, nagyapám magyarosított valamikor a háború előtt.
Üdvözlettel.
2023. március 12. @ 2:46
Kedves Gábor! Köszönöm szépen a válaszát. Kellemes hétvégét kívánok!